Nagyon ritka madár a Kiskunság területén a kígyászölyv, nyolc-tíz pár költ itt rendszeresen. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a minap egy drónos ellenőrzés révén szereztek arról bizonyságot, hogy egy Kunadacs környéki fészekben fióka nevelkedik. A közelben erdészeti munkálatokat tervezett az állami erdészeti vállalat, de a felvételek alapján kérhetik a természetvédők, hogy várjanak ezzel a kis kígyászölyv kirepüléséig.
A kígyászölyv fokozottan védett, szinte kizárólag hüllőkkel táplálkozó, sas méretű ragadozó madárfaj. Európában főleg a kontinens mediterrán éghajlatú, délnyugati, délkeleti és keleti részén gyakori, Magyarországon körülbelül 40-45 pár élhet, azok is inkább a középhegységekben és a Balaton-felvidéken. Az utóbbi jó egy évtizedben viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a Duna-Tisza közén is tartósan jelen van a faj.
A hatvanas évek után 2012-ben sikerült újra bizonyítani fészkelésüket Tatárszentgyörgy térségében. A természetvédelmi szakemberek azóta kitartóan figyelemmel követték a kígyászölyveket a Kiskunságban is, felderítették és rendszeresen ellenőrizték az ismert fészkeket, volt-e költés. Gyűrűzés és nyomkövetők segítségével pedig egyre több információhoz jutottak a szokásaikról és élőhely-használatukról is. Így derült ki például az, hogy egy 2018-ban Fülöpháza mellett meggyűrűzött példány 2023-ban már a Balaton-felvidéken etette fiókáját (a tojók egy tojást raknak le ennél a fajnál).
A kígyászölyvek síkvidéki monitorozásában nagy szerepet vállal Turny Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) gyepvédelmi tanácsadója, aki a faj – és általában a ragadozómadarak – szakértője. Őt és Deák Dávid természetvédelmi referenst kísértük el a napokban egy drónos felderítésre (a Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat szakemberek országos csoportja, feladatuk a természetvédelem és a mezőgazdálkodás érdekeinek összehangolása, tagjai ingyenes tanácsadással segítik a gyepeken gazdálkodó földhasználókat, emellett a gyepekhez kötődő állat – és növényfajok és élőhelyek védelmében is közreműködnek).
A helyszín egy Kunadacs melletti, állami kezelésben lévő, kiszáradóban lévő fenyőerdő volt. Részben a fák gyors pusztulása miatt a kivágásuk mellett döntött a tulajdonos állami erdészet, és egy közel két hektáros területen ez már meg is történt.
Turny Zoltán megfigyelései alapján jól tudta, hogy a közelben korábban rendszeresen költött a Kiskunság féltucat ismert kígyászölyv párja közül az egyik, és noha a néhány éve megkezdett erdészeti munkálatok óta elmaradtak, idén ismét észlelte őket régebbi fészkük környékén. Így mindenképpen fontos volt tisztázni, hogy van-e fiókájuk, mert ha igen, akkor a természetvédők igyekeznek biztosítani a háborítatlan körülményeket az utódneveléshez.
Itt érdemes egy kis kitérőt tenni és szót ejteni arról, hogy miért kiszáradóban lévő fán épít otthont a kígyászölyv. Ez a faj táplálékspecialista, leginkább hüllőkkel, siklókkal, gyíkokkal táplálkozik, ezért nem csoda, hogy a jó ökológiai állapotú vizes élőhelyek és a nagy kiterjedésű üde gyepek közelében lévő erdőkben fészkelnek, Kunadacs környékén pedig sok ilyen rét található.
A kígyászölyvnek speciális tápláléka miatt nagy vadászterületre van szüksége, gyakran akár 30-40 kilométerre is el kell repülnie zsákmányért (egy Budai hegységben költő kígyászt például lefotóztak Apaj-Bugyi térségében). Vélhetően a klímaváltozás, a tavak, mocsarak kiszáradása, a kevesebb kígyó is közrejátszik abban, hogy a Kiskunságban élő példányok étlapján emlősöket is megfigyeltek a szakemberek: sünt, hermelint, hörcsögöt, menyétet.
„Annak idején a Duna-Tisza közén való megtelepedésüket nagyban segítették a homokbuckákra talajvédelmi céllal telepített fenyőerdők. Jelenleg mindegyik síkvidéki pár fekete-vagy erdeifenyőn fészkel” – mondta Turny Zoltán. Hozzátette, a buckafásítások a 19-20. században még teljes talajelőkészítés, azaz a föld mélyebb megforgatása nélkül történtek, így sok helyen fennmaradt az ősi növénytakaró, számos védett növénnyel, köztük csikófarkkal, homoki nőszirommal, homoki kikericcsel.
Csakhogy a Duna Tisza köze – nem kis részben a vízrendezések és lecsapolások miatt – elkezdett sivatagosodni, és ennek ma már látványos jelei vannak. A szárazabb klímát nehezebben viselő, őshonos növényfajok megritkulnak, az emberi segítséggel korábban megtelepített fenyőfajok – mint az erdeifenyő – pedig tömegesen pusztulnak. Ez történik az általunk bejárt buckaháti erdővel is, ahol rengeteg kiszáradt idős, akár száz éves fenyőfát láttunk.
Érdekes, hogy a kígyászölyvek ennek ellenére elfoglalták korábbi fészküket, úgy tűnik, egyelőre ragaszkodnak ehhez a költőhelyhez. Turny Zoltán mindamellett nem rejti véka alá, hogy aggódik, mi lesz ezekkel a ragadozó madarakkal a fenyvesek teljes kiszáradása és elkerülhetetlenné váló kitermelése után. A jövő kérdése, hova költöznek majd át ezután.
„Ezt az erdőrészletet szeretnénk hosszútávon megvédeni, nemcsak a kígyászölyvek, hanem az aljnövényzetben lévő ritka növények miatt is. Az lenne előnyös, ha itt nem történne tarvágás és teljes talajelőkészítés. Meg kell találni azt a megoldást, ahol az erdészet és a természetvédelem érdekei találkoznak. De nekünk ehhez tudnunk kell, milyen természeti értékek – védett növény-és állatfajok – élnek a területen, ehhez pedig szükség van a folyamatos monitoringra, ellenőrzésre” – magyarázta a gyepvédelmi tanácsadó.
Most az volt a célkitűzés és a legsürgetőbb feladat, hogy tisztázzák: költött-e a területen a kígyászölyv pár. Mert ha igen, akkor mindenképpen jelezni fogják az erdészetnek, hogy legalább a fióka kirepüléséig halasszák el a fészek közelében már tarvágott erdőrészletről a fák tervezett elhordását.
Ez amiatt fontos, mert a nagy zaj riasztólag hathat a felnőtt madarakra, és hosszú időre magára hagyhatják a fiókát, amely így védtelen lesz más ragadozó madarakkal és a környezeti hatásokkal – nyáron főleg a tűző nappal – szemben. A szülők ugyanis a fészeknél nemcsak táplálják utódaikat, hanem árnyékot is biztosítanak számukra és elűzik a betolakodó réti sast vagy héját.
Turny Zoltán tavasszal elment a fészeknek helyet adó kiszáradt fenyőhöz, a madarakat nem látta, de talált kígyászölyv tollakat a földön. A fa állapota nem teszi lehetővé, hogy felmásszanak rá, és úgy győződjenek meg, van-e fióka a fészekben, és ez nyilván túlzottan nagy zavarással is járna. Így magától értetődőnek tűnt egy drón alkalmazása.
A gyepvédelmi tanácsadó iránymutatása alapján Deák Dávid természetvédelmi referensnek sikerült a drónt közvetlenül a fészek fölé reptetnie, és az így felkészült képeken jól látható a már tollas, szépen fejlett kis kígyászölyv, amint érdeklődve néz a magasba, a zümmögő szerkezet felé. Az egész felderítés csak pár percig tartott, hogy a fiókának ne kelljen sokáig nélkülöznie szüleit. Turny Zoltántól azt is megtudtuk, hogy a kígyászölyvek általában elmenekülnek a drónok elől, de vándorsólyom, a kánya, a rétihéja megpróbálja elijeszteni, esetleg rá is vág, és lába ilyenkor a propellerekkel ütközhet.
A fotók alapján kérheti a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, hogy a fészkelőhely közelében lévő erdőrészleten ne végezzenek munkálatokat még pár hétig, amíg a fióka nem tanul meg repülni.
A kígyászölyveknél egyébként igen hosszú a teljes költési idő, áprilisban kezdenek el kotlani egyetlen tojásukon, a fióka általában augusztus közepén repül ki, de gyakran még szeptember végéig visszatér a fészekbe. Az egyelőre nem ismert, hogy a fiatal madarak szüleikkel vagy egyedül vándorolnak ki Afrikába, azt viszont már gyűrű leolvasási adatok bizonyítják, hogy nagy részük első tavaszukon nem jön vissza, hanem Észak-Afrikában és a mediterrán térségben kóborol, majd ismét Afrikában telel, és csak utána veszik az irányt a Kárpát-medence felé.
