Nemrégiben sajtótájékoztatót tartott dr. Tóth Szilárd önkormányzati képviselő annak kapcsán, hogy nem tartja elég hatékonynak a lakossági önerős útépítést és az útszakaszok karbantartását Kecskeméten. A képviselő szerint az egyetlen helyes megoldás, ha elindítanak egy – a kis utcákat érintő – önkormányzati járda- és útaszfaltozási programot, amivel hosszú távon csökkenne az állandó karbantartást igénylő földes és felületzárt útszakaszok hossza.
Tóth Szilárd szerint megfigyelhető, hogy folyamatosan változik Kecskemét városképe: egyre többen hagyják el a centrumot és építkeznek a város peremterületein. Nekik nap mint nap keserű tapasztalat, hogy a kemény munka árán felhúzott új házaikhoz az önkormányzat sok esetben nem tud garantálni olyan alapvető igényeket, mint a közvilágítás és a biztonságosan használható utak, járdák.
„Sok esetben járhatatlanok és használhatatlanok a külterületi felületzárt és földutak, de minőségük legtöbbször minimum kifogásolható. Emiatt nagyon sok a lakossági panasz” – emelte ki a képviselő.
Tóth Szilárd szerint hosszas várakozás után – amikor nagyon rossz volt az utak minősége – az elmúlt másfél évben kisebb szemléletváltás következett be az önkormányzat berkeiben a városüzemeltetési kérdések terén. Több pénzt sikerült ebbe a kalapba tenni, így az elmúlt időszakban sokat javult a földutak és a felületzárt utak minősége, gyakoribbá váltak a karbantartások – azonban úgy látja, ez még mindig nem elégséges.
„A hosszabb földutak minősége alapvetően jobb, ezek gépi megmunkálásában jelentős előrelépések történtek, a kisebb, rövidebb földes és felületzárt utcákra és szakaszokra azonban továbbra is sok esetben nagyon nehezen jutnak el a városüzemeltetés gépei. Van, ahol évek óta küzdenek, de nincs előrelépés: 150-200 méteres utcák, utcaszakaszok válnak időszakonként szinte járhatatlanná, megkeserítve ezzel az ott élő idős és fiatal polgárok mindennapjait mind a gyalogos, mind a járművel történő közlekedés területén”– mondta.
A képviselő úgy gondolja, az önkormányzat a lakossági önerős útépítést preferálja, amely alapján valóban sok utca aszfaltozása megvalósult, de rengeteg probléma van vele:
- Nagyon sok szervezést igényel: például ha eladnak egy ingatlant, a porta új vevőjének az adásvételi szerződésben tett nyilatkozatával jogutódként vállalnia kell, hogy a korábbi tulajdonos után ő vállalja az útépítés ráeső költséghányadát. Egy olyan utca esetében, ahol akár 10 éve húzódik az aszfaltozás, ez az utána járási folyamat és szervezés sokszor hatalmas energiát igényel a lakosságtól.
- Irreálisan magas költség: az építőanyagok árának állandó emelkedése miatt az 50%-os költséghányad ingatlanonként már sokszor milliós összegre rúg, amit nem tud minden háztartás kigazdálkodni. Ha már összegyűlt az összeg és le is van kötve, az árak állandó emelkedése miatt esetenként újabb költségek megtérítésére kötelezhetik az adott utcában élőket.
- Egyes helyeken nem életszerű: a program életszerű lehet egy teljesen kiépült utcában, ahol már az összes ház áll. Ezzel ellentétben nem reális például garázssoroktól kivezető út mellett, vagy egy félig kiépült utcában, amely egyik oldalán családi házak, a másik oldalon pedig zártkertek vagy szántóföldek vannak.
Az önkormányzati képviselő állításait igyekezett konkrét példákkal is alátámasztani. Elmondása szerint:
- A Kékestető utca földes szakaszán több éve kérik a szintezést, az árkolást és a felületzárást, de egyelőre – habár ígéretet kaptak rá – nem történt előrelépés. A lakossági önerős útépítés erőltetése itt életszerűtlen, hiszen az utcának körülbelül csak 10%-a állandó karbantartást igénylő földút. Itt a földes utcaszakaszon mindössze néhány ház épült, ahol kisgyermekes családok laknak. A telkek nagyobb része elhagyatott zárkerti ingatlan.
- A Rét utcai park melletti garázsoktól kivezető útszakasz is jó példa. Ez egy körülbelül 80 méteres szakasz, ahol minden lakossági kérés ellenére több mint 5 éve nem sikerült időtálló felületzárást kialakítani. A lakossági önerős útépítés itt is teljesen életszerűtlen, hiszen egy közpark határolja.
- A Széna utca, a Talfája köz és a Hegedűs köz felületzárt szakaszai sokszor hónapokon át egy „holdbéli tájhoz” hasonlítanak a rengeteg kátyú miatt. Ezen szakaszok sekélykátyúzó géppel karbantarthatók a kátyúk állandó újratöltésével, de ez egy nagyon drága és egyáltalán nem időtálló megoldás, illetve ha elromlik a gép (amire volt már példa), sokszor hónapokig csúszik a karbantartás. Sok helyen látni olyat is, hogy aszfalttal van betömve a földút kátyúja, majd erre jön rá a gréder. Ez persze a lakossági karbantartás és a városüzemeltetési beavatkozások keveredése miatt van, mert sok esetben az elkeseredett lakosság nem várja meg az önkormányzati útjavítást, hanem önállóan próbálják megoldani, ami további anomáliákhoz vezet.
Tóth Szilárd véleménye szerint a fentebbiek remekül tükrözik, hogy bár az önkormányzat próbál helytállni az útszakaszok karbantartásával, erre rendkívül sok pénz megy el és nem biztosít hosszútávú megoldást.
Ismét hangsúlyozta: „A lakossági önerős útépítés hatalmas anyagi és adminisztrációs terhet ró a lakosságra, és több helyen nem is alkalmazható életszerűen.”
