A Neumann János Egyetem Alapítványát érintő botrány nyomán immár 127,5 milliárd forintnyi közpénz sorsa került bizonytalanságba – erre világított rá az Állami Számvevőszék friss jelentése. Hogyan fordulhatott elő, hogy az alapítvány szinte teljes vagyonát egyetlen, kockázatos befektetésbe helyezte? Miért nem az egyetem működését, fejlesztését szolgálta ez az összeg? Most, hogy a befagyott pénzhez nem lehet hozzáférni, és a veszteség milliárdos nagyságrendet ölthet, egyre több a kérdés. Mit lép erre az alapítvány vezetése? És milyen szerepet játszhattak a háttérben befolyásos politikai szereplők – akár helyi, akár országos szinten?
Háromrészes sorozatunk minden lényeges mozzanatot bemutat: a döntések hátterét, a felelősség kérdését, a politikai összefonódásokat, az intézményi működés visszásságait, valamint az érintettek hivatalos magyarázatait. Az első rész itt olvasható. A második részben a pénzügyi döntésekre helyezzük a hangsúlyt: mire és hogyan költött az alapítvány, milyen más lehetőségek lettek volna, és hogyan próbálják most megvédeni a döntéseiket. A tét nem csupán az, hogy hibázott-e valaki – hanem az is, lesz-e bármilyen következmény. Bár az ügy hetek óta élénken foglalkoztatja a kecskemétieket, sokan úgy látják: a politikai érdekek felülírhatják az ügy súlyosságát – különösen a közelgő 2026-os választás árnyékában.
127,5 milliárd egyetemi közpénz egy lengyelországi ingatlanfejlesztő cég részvényeiben landolt
ÁSZ-jelentés szerint: „Az alapítvány kuratóriuma a befektetési döntések meghozatala során nem körültekintően járt el. Az alapítvány nem biztosította a döntések célszerűségi, gazdaságossági, hatékonysági és eredményességi szempontú megalapozottságát”.
Az ÁSZ azt kifogásolja, hogy
Csatlakozz a KecsUP Hírek közösségéhez a folytatáshoz
Nem önmagában a befektetés ténye kifogásolható, hanem annak módja és kondíciói. Az alapítvány vezetése egyáltalán nem diverzifikálta a befektetést: a teljes összeget egyetlen cég egyetlen kötvényfajtájába fektették. Az Optima kötvényei ráadásul kirívóan alacsony, évi 2,5 százalékos kamatot fizettek 10 éven át. Összehasonlításképp: a 2022–2023-as időszakban a magyar állampapírok hozama többszörösen meghaladta ezt a szintet, tekintettel a megugró inflációra. Az ÁSZ számításai szerint egy év alatt 15,4 milliárd forinttal több hozamot érhetett volna el az alapítvány, ha ezt a pénzt biztonságos állampapírba fekteti a vizsgált időszakban.
Erről az ÁSZ és az NJEA között vita alakult ki. Az NJEA kuratóriuma azzal cáfolta az ÁSZ-t, hogy az Optima 2031 kötvény az államkötvények kamatainál jóval magasabb hozamot ígért, illetve „állampapírt csak másodlagos piacon tudott volna venni, ezen időszakban azonban ezen a piacon ekkora mennyiségben állampapír nem is állt rendelkezésre”. Az ÁSZ a viszontválaszában ezt nem fogadta el, továbbra is fenntartja, hogy a kötvény egy könnyen pénzzé tehető befektetésként volt feltüntetve, holott a likviditás nem volt biztosított.
Az alábbi táblázat szemlélteti a döntés pénzügyi következményeit:
| Befektetési lehetőség | Éves hozam 2022–2023 körül | 1 éves hozam 127,5 mrd Ft-on | Likviditás és kockázat |
| Magyar állampapírok (diverzifikált) | ~10–12% (inflációkövető) | ≈ 18–20 mrd Ft (elvárt) | Magas likviditás; tőke biztonságban (állami garancia). |
| Optima 10 éves kötvény (fix 2,5%) | 2,5% (fix, nem változó) | ~ 3,2 mrd Ft (fix) | Likviditás gyakorlatilag nincs; tőke veszélyben (részvénybefektetés). |
A fenti adatok illusztratív jellegűek. Jól látható, hogy az alapítvány által választott konstrukció nemcsak elmaradó hasznot okozott (mintegy évi 12 milliárd forinttal kevesebb hozamot hozott a lehetőségekhez képest), hanem a befektetett tőke értékét is kockára tette. Mivel az Optima az alapítvány pénzét túlnyomórészt a lengyel GTC ingatlanfejlesztő cég részvényeibe fektette, a tőke kitettsége rendkívül magas volt. A GTC részvényeit 9 złoty árfolyamon vásárolták meg 2021-ben, ám azóta az ár folyamatosan gyengül, 2023-ra ~3,7–3,8 złoty szintre esett – értékének több mint felét elvesztette; és máig nem is változott.
Ez azt jelenti, hogy a befektetés mögöttes értéke akár 50–60 százalékkal csökkent. Az alapítvány 2024 elején próbálta meg eladni a kötvényeket és visszaszerezni a pénzt, de ez nem sikerült. Az Optima jelezte, hogy a vagyon mindössze két vállalat részvényeiben van jelen, amelyeket csak jelentős veszteséggel lehetne eladni. Magyarán: a 127,5 milliárdos vagyon jelentős része jelenleg elveszettnek tekinthető, hiszen a piacra dobás esetén akár 60-75 milliárdos realizált veszteség érné az egyetemet. Az elmulasztott haszon és a potenciális tőkeveszteség együtt azt jelenti, hogy az alapítvány döntéssorozata rendkívül rossz vagyonkezelésnek minősül – ezt támasztja alá az ÁSZ jelentése .
Lettek volna jobb alternatívák?
Az ÁSZ jelentés és független szakértők egybehangzó véleménye szerint igen, lettek volna sokkal prudensebb alternatívák. Már a befektetés előkészítése során is szembeötlő hiányosság volt, hogy az alapítvány nem vett igénybe külső pénzügyi szakértőt vagy tanácsadót. Ekkora összeg (127,5 mrd Ft) egyszeri befektetésénél elvárható lett volna, hogy több opciót megvizsgálnak és kockázatelemzést készítenek. Ezzel szemben a kuratórium mindössze egy belső 4 oldalas elemzésre támaszkodott, amelyet ráadásul egy olyan könyvelő készített, aki egyszerre állt az alapítvány és az MNB-féle PADME alapítvány alkalmazásában. Ez az elemzés – az ÁSZ szerint – szakmaiatlan és szakszerűtlen volt: eleve kizárta a hosszabb futamidejű állampapír lehetőségét, nem vette figyelembe a kamatkörnyezet várható alakulását, nem értékelte az Optima fizetőképességét és teljesen ignorálta a vállalati kötvények kockázatait.
Ahelyett, hogy több alternatívát bemutatott volna, gyakorlatilag az Optima kötvényeit ajánlotta egyetlen opciónak – nem véletlenül, hiszen készítője személyesen is kötődött az alapítvány vezetéséhez és a PADME-hoz. Ezzel az alapítvány elmulasztotta a gondos gazda elvét: nem vizsgálta meg, hogy miként lehetne a vagyont biztonságosan gyarapítani vagy legalább értékálló módon megőrizni.
Az elérhető adatok alapján számos jobb alternatíva kínálkozott volna. Például:
- Állampapírok és kincstárjegyek: Ahogy fentebb számoltuk, még a konzervatív államkötvények is sokkal magasabb hozamot biztosítottak 2021–2023 között, lényegesen kisebb kockázat mellett. Ráadásul ezeket bármikor likvidálhatták volna, ha az egyetem fejlesztéseihez forrás kell.
- Bankbetétek vagy diszkontkincstárjegyek: Rövidebb távra lekötve, majd a kamatkörnyezet változásához igazodva újra befektetve a pénzt, szintén versenyképes hozamot lehetett volna elérni, miközben a tőke biztos helyen marad.
- Portfólió képzése: Az alapítvány szabályzata többféle befektetési lehetőséget is megengedett volna – például részvény, ingatlan, kötvény vegyesen –, de ezek kockázatait és előnyeit egyáltalán nem mérték fel. Ha a 127,5 milliárdból csak egy kisebb részt, mondjuk 20-30 százalékot fektetnek hosszú távú kockázatos eszközbe, a többit pedig rövid/közép távú biztonságos instrumentumokba, akkor a potenciális veszteség töredéke lenne, és lenne mozgástér is a vagyon kezelésében.
- Közvetlen egyetemi fejlesztések: Felvethető, hogy az állam által adott pénz egy részét azonnal olyan beruházásokra költsék, amely az egyetem versenyképességét növeli (új laborok, kollégium, képzési programok). Bár ez nem pénzügyi befektetés, de megtérülése társadalmi és hosszú távú gazdasági értékben jelentkezne, összhangban az alapítvány céljaival. Ezzel szemben a pénz parkoltatása egy külső cégnél sem az egyetemnek, sem a közjónak nem használt.
Az alapítvány vezetése mindezeket az alternatívákat figyelmen kívül hagyta. A vizsgálat szerint “kétséges, hogy a döntéshozók megfelelő kompetenciával rendelkeztek” egy ekkora volumenű befektetés kezeléséhez.
Nem volt kontrollmechanizmus: sem a kuratóriumon belül, sem külső fél részéről nem volt érdemi ellensúly vagy óvatosságra intés. Az ÁSZ külön kifogásolta, hogy az alapítvány a befektetés diverzifikálásának lehetőségével sem foglalkozott – ez alapvető pénzügyi szabály, amit még egy laikus ismer: “ne tegyünk minden tojást egy kosárba”.
Összegzésként elmondható, hogy a Neumann János Egyetemért Alapítvány pénzügyi döntései messze elmaradtak a gondos vagyonkezelés elvárható szintjétől. A számokkal alátámasztott összehasonlítások bizonyítják, hogy a választott megoldás sokkal kisebb hozamot és sokkal nagyobb kockázatot jelentett, mint más, biztonságosabb opciók. Az, hogy 2024-re a befektetett vagyon nagy része köddé vált, nem a véletlen műve vagy előre nem látható piaci esemény, hanem egy rossz stratégia kiszámítható következménye. Ezt támasztja alá, hogy az ÁSZ jelentése szerint a kuratórium már a kockázatok pontos ismeretében hozta meg döntését – tehát tisztában voltak vele, hogy a konstrukció bizonytalan és alacsony hozamú, mégis ezt választották.
Az alapítvány védekezése
Fontos megemlíteni, hogy a Neumann János Egyetemért Alapítvány nem fogadta el szó nélkül az ÁSZ kritikáit, és a saját szemszögéből próbálta indokolni döntéseit. A kuratórium válaszközleménye szerint a befektetési döntést “több mint tíz éves kiváló partnerségi kapcsolat” előzte meg a Magyar Nemzeti Bank alapítványával (PADME), és számos egyeztetés történt. Úgy állították be, mintha a kecskeméti egyetem MNB általi támogatása automatikusan magával hozta volna, hogy a fenntartó alapítvány “magától értetődő módon” az MNB-hez kötődő Optima Zrt.-vel köt szerződést a pénz kezelésére. Magyarán: az alapítvány azzal védekezett, hogy a központi bank és a hozzá kapcsolódó szervezetek bevonása logikus folyománya volt a folyamatnak. Ez azonban felveti a kérdést, hogy valóban a legjobb ajánlatot és konstrukciót keresték-e a piacon, vagy pusztán lojalitásból választották a “házon belüli” megoldást.
Az alapítvány azt is állította, hogy a GTC részvényportfóliója “földrajzi és ingatlanállomány szempontjából kellően diverzifikált”, tehát ezzel próbálták indokolni, miért nem tartották szükségesnek más eszközökre is szétosztani a pénzt. A valóságban azonban – ahogy az ÁSZ is rámutatott – ez nem valódi diverzifikáció, hiszen egyetlen cégcsoporthoz kötődik az egész befektetés. A GTC bármilyen problémája az egész vagyont veszélyezteti, és sajnos ez be is igazolódott az árfolyam zuhanásával.
A kuratórium kifogásolta továbbá, hogy nem volt egyértelmű állami útmutatás az alapítványi vagyon kezelésére. Azt írták az ÁSZ-nak, hogy “hivatalos útmutatás hiányában” folyamatosan fejlesztik saját működési környezetüket, kontrollrendszereiket. Ezzel részben a jogalkotóra hárították a felelősséget, mondván: új típusú szervezet lévén nem volt világos, hogyan kell gazdálkodniuk. Ez a védekezés azonban gyenge lábakon áll, hiszen az alapítványi törvények és a saját alapító okiratuk is előírta a felelős gazdálkodást és a vagyon megőrzését. Az “útmutatás hiánya” sem mentesít az alól, hogy nyilvánvalóan ésszerűtlen kockázatokat ne vállaljanak.
Végül az alapítvány a magyar állampapírok vásárlását is próbálta lebeszélni magáról: azt írták, túl kockázatosnak ítélték az állampapírt, mert annak megvásárlása több hónapig tartott volna “előre nem látható… kondíciók mellett”.
Ez utólag meglehetősen paradox kijelentés, hiszen mint látjuk, éppen az általuk választott vállalati konstrukció bizonyult rendkívül kockázatosnak, míg az állampapír állami garanciával bírt. Az “előre nem látható kondíciók” valójában az akkoriban növekvő inflációs várakozások voltak – a magyar állampapírok kamatai épp emiatt emelkedtek meg, ami az alapítvány számára utólag rendkívül előnyös lett volna. Az alapítvány vezetése tehát gyakorlatilag rosszul mérte fel a kockázatokat és a piaci trendeket, amikor az állampapírtól félt, de a vállalati kötvényt biztonságban lévőnek hitte.
Források: Az elemzés alapjául szolgáló tényeket az Állami Számvevőszék jelentése, valamint hazai sajtóanyagok (pl. KecsUP Hírek, atlatszo.hu, 24.hu, Telex, HVG, 444.hu) és nemzetközi hírek (Euronews, EU Bizottsági indoklás) szolgáltatják.
Folytatjuk a kecskeméti egyetem alapítványának ügyét. Az utolsó részben az egyetemi alapítványi botrány politikai hátterét vizsgáljuk. Kik hozták meg a vitatott döntéseket, és milyen politikai körökhöz tartoznak? Milyen felelősséget viselnek a pártok, és milyen érdekek mozgatták a szálakat a háttérben? Az ügy nemcsak Kecskemét, hanem a teljes magyar felsőoktatás átalakításának tükrében is értelmezhető – különösen a 2020 körüli modellváltás fényében. Most megmutatjuk, hogyan fonódik össze politika, hatalom és közpénz a Neumann-ügyben.
—
A cikk megírásában a ChatGPT nyelvi modell is segítségünkre volt. Az automatikusan generált szövegrészeket minden esetben ellenőriztük, a felhasznált információkat megbízható forrásokkal vetettük össze, és a tartalmat szükség szerint javítottuk. A célunk a pontos, hiteles és közérthető tájékoztatás.
