-vélemény-
A Fidesz, ha nem is barátkozik a gondolattal, de láthatóan foglalkozik azzal, hogy elveszítheti a 2022-es választást. Okkal fél ettől, hiszen a közös ellenzék 2019 őszén átvette Budapestet, és jelentős városokban is búcsúzni kényszerültek hivataluktól fideszes polgármesterek. A közvéleménykutatások is rendre összellenzéki fölényt mérnek, és ha nem is nagyon, de az ellenzék megnyerheti a választást. Persze akár nagyon is, van még egy év.
A Fidesz Kecskeméten azzal kampányol, hogy nem most van itt a kampány ideje, mármint ha az ellenzéki. Hiszen nyugalomra van szükség, miért kellene megzavarni azt egy ellenzéki hóborttal, amely csupán arra jó, hogy hatalomba kerüljenek. Miközben fordíthatnák éppen az idejüket arra is, hogy a védekezést segítsék. Ráadásul nem is alkalmas a kormánypárti hangok szerint a mostani időszak csúnya politikiai csatákra, vitákra, az előválasztási kampányról nem is beszélve. Bizonyára megnyugodnának valamelyest a fideszes oldalon, ha a kampányt a választás utánra időzítené az ellenzék.
Kampányra nem, privatizációra alkalmas ez az idő
Ugyanakkor nagyon is alkalmas az időpot arra, hogy sorra alakuljanak azok az alapítványok, amelyek igen jelentős állami vagyonnal megtámogatva, és nem ritkán fideszes politikusokkal feltöltve őrködnének a felsőoktatáson, a kultúrán és ki tudja még milyen javaslatot nyújt be a fővadász valamelyik éjjelen. Így kerül állami vagyonból, éppen felújított kastély, több nyaraló, jó pár impozáns épület a frissiben gründolt alapítványokhoz. A Fidesz abban biztosan nagyon jó, hogy előre gondol azokra az időkre, amikor a pénzcsapok elzáródnak, a lehetőségek elapadnak. Ezt bebizonyították már. Volt olyan időszak azért, bármilyen hihetetlen is ez manapság, amikor a kereszténynemzetipolgári csapat ellenzékbe kényszerült. De erős tudott maradni, egyben tudott maradni. Csakhogy ez nem megy pénz nélkül. Kampányok nélkül. Akciók nélkül. Hirdetések nélkül. Mozgolódás nélkül. Ez mind pénz, pénz és pénz. Az állami vagyon alapítványokba kiszervezése nem fikció, hanem maga a valóság, mint ahogyan az is, hogy jól megválogatott személyek őrzik a pénzeskasszák kulcsát is. Kecskeméten ott ül körülötte Lezsák Sándor, Gaál József és Szemereyné Pataki Klaudia, akik busás honoráriumot is felvesznek ezért.
Persze a Fidesz is tudja nagyon jól, mennyire álszent az, hogy az ellenzéktől azt kéri, hogy ne kampányoljon ezekben az időkben. Arra játszik, hogy mint ahogyan elsütötték legelőször a felhatalmazási törvénynél, hogy az ellenzék nem segíti a védekezést, most ismét bepróbálkoznak ezzel. Hátha megint lesz egy nagyobb tömeg, amely elhiszi, hogy az ellenzéknek semmi nem számít, csakis a hatalom. Aki pedig kampányolni mer, az az ördöggel cimborál, de minimum oltásellenes és gátolja a védekezést.
Azért is álszent, mert a Fidesz választástól választásig kampányol, ami egyébként egyáltalán nem felróható körülmény, hiszen a politika sajátja, hogy a választás napján máris kezdődik a következő kampány. Persze ehhez is pénz, pénz és pénz kell. Kampány pedig van, elég ha csak a most induló telefonos kampányra gondolunk, ahol újra és újra a best of baloldali oltásellenesség című, felakadt lemez hangjait gyömöszölik majd a felhívottak fülébe. De ott vannak a fideszes hirdetések ugyanerről a közösségi médiában. És az állami sajtógépezet maga egy nagy kampány.
Azért is álszent, mert miközben a jövő hétre szinte teljes nyitást lebegtetett be a miniszterelnök, és júniusban telt házas focimeccseket rendeznek Budapesten, közben az ellenzéktől azt várják, hogy lépjen hátrébb, mert ebben az időben nem szerencsés az előválasztás. Vagyis szurkolók százezrei gondtalanul grasszálhatnak majd a fővárosban, hangoskodhatnak, italozhatnak, talán lesz egy-két füstgránát és petárda is, de az ellenzék jobb, ha meg sem szólal, mert most a nyugalom kell.
A papagájkommandó jobban teljesít
És itt van Kecskeméten Salacz László, aki képes volt öt darab fával beállítani Hetényegyházára, bizonygatni, mennyire a szívén viseli körzetét. De ha kell betontengert tekint meg Lajosmizsén, épülő tornacsarnokról nyilatkozik Kecskeméten, esetleg egy átalakuló széchenyivárosi térről. Egyfajta mindenes ő, ott van mindenhol, ahol kattognak a vakuk, fotókkal telnek a memóriakártyák. És ott van Szeberényi Gyula Tamás is, aki a legtöbbet szereplő kecskeméti alpolgármester, és ez talán nem véletlen. Ott volt ő a Nissin fejlesztés bejelentésénél is Budapesten, pedig nélküle is pont ugyanúgy lement volna a program. Talán szoktatják a nagy épületekhez. Ha úgy alakul.
Ők ketten lehetnek a Fidesz indulói Kecskeméten jövőre. A polgármester széke biztos még pár évig (ha csak nem kényszerül bármi miatt lemondásra), de jól láthatóan igyekszik megsegíteni párttársait és főként a pártját a minapi kérésével, hogy az ellenzék ne az előválasztással foglalkozzon most.
Miközben az ellenzék folyamatosan az oltások felvételére buzdít, a Fidesz folyton oltásellenes ellenzékről beszél (Salacz kimondottan a kecskeméti oltásellenes baloldalról, pont akkor, amikor az egész ellenzék kiállt és az oltásra buzdított), hátha hatásos lesz a papagájkommandó. Igaz erre már Göbbels is rájött, vagyis, hogy minél többször ismétlik a hazugságokat, annál nagyobb az esély, hogy végül igazgént hiszik el az emberek. Az ellenzék sokkal többet nem tehet annál, amit most tesz. Ezért is képmutató arra hivatkozni, hogy inkább a védekezéssel foglalkozzanak. Nem ők irányítják az országot, nem ők ülnek a bársonyszékekben, nem ők vannak döntéshozó helyzetben. Mindez persze csak egy szépen csengő ürügy. Miközben az ellenzék poltikai csatározásokat folytat, a kormány megmenti az országot. Istenem, de szép, könnyfakasztó. Ezért is beszélnek a jóformán egyetlen büszkélkedésre lehetőséget adó számról: az átoltottságról. Miközben éppen a halálozások terén vezetjük azt a világranglistát, amelyet minden ország inkább messziről elkerülne. Orbán Viktor mondta tavaly ősszel, hogy a védekezés sikerét a halálozások számában lehet mérni, de akkor ebben éppen nem voltak annyira rosszak az adatok. Amióta pedig igen, úgy változott a kommunikáció. Halottakról nem beszélnek, csak arról, hogy Magyarország oltásbajnok. Talán bejön, talán nem. A miniszterelnök láthatóan jól érzi magát, mosolyogva beszél a rádióban, miközben 26 ezer áldozatért sírnak magyar családok.
A gatya tehát vonalkódos lett. Megérintette a nutella kenődős állaga. A több, mint 10 éve felépített illiberális világ könnyen leomolhat, és az agyonmelengetett fotelekből talán fel kell majd emelni a most büszkén fészkelődő nemzeti ülepeket. Csak aztán nehogy a székek is csokisak legyenek, mert a bársony nem olcsó.