A moldovai szakadár Dnyeszteren túli régióban, Transznyisztriában a hatóságok az elmúlt 48 órában több robbanásról számoltak be. A robbantások azután történtek, hogy egy magas rangú orosz parancsnok azt mondta, Moszkva azért akarja az ellenőrzése alá vonni Ukrajna déli részét, hogy kijárása legyen a Dnyeszter menti oroszbarát szakadár területhez. A moldovai elnök elítélte a robbanásokat és „vörös” szintű terrorfenyegetést hirdetett, míg a Kreml szóvivője azt mondta, hogy Moszkva „szorosan figyelemmel kíséri” a Dnyeszteren túli helyzetet.
Robbantások Moldovában
Április 25-én, hétfőn este kigyulladt az állambiztonsági minisztérium épülete Tiraszpolban, miután gránátvetővel lőttek az épületre. A robbanás a szomszédos épületek ablakait is betörte. Kedd reggel újabb támadás történt, két rádiótornyot robbantottak fel Maiac faluban, amelyek állami irányítás alatt álló orosz rádióállomásokat sugároztak. Nem sokkal ezután egy katonai egység elleni támadásra került sor Pascani falu közelében, írta a meduza.io.
Mindenki másra mutogat
A Dnyeszteren túli kormányzati orosz körök a biztonsági minisztérium épülete elleni támadásért „három azonosítatlan személyt” tettek felelőssé, akik állítólag Ukrajnából érkeztek, hogy Kijev így próbálja meg „bevonni Moldovát és Dnyeszteren túli országot” az Oroszországgal vívott háborúba.
Az ukrán védelmi minisztérium viszont a támadásokat az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB „hamis lobogó” akcióinak minősítette. A cél szerintük a pánik kirobbantása és potenciális ürügy a Dnyeszteren túli területek elfoglalására.
Maia Sandu moldovai elnök a terrorakciókat „a helyzet destabilizálásában érdekelt Dnyeszteren túli csoportok közötti belső nézeteltéréseknek” nevezte.
Befagyot konfliktuszóna: a Moldovához tartozó Transznyisztria
Ellentétben Jugoszláviával a Szovjetunió 1991-ben vér nélkül bomlott fel. A csak elsőre békésnek tűnő szovjet összeomlás után a térségben a mai napig több fennálló befagyott konfliktuszónák keletkeztek, amelyek időről időre lángra lobbannak.
Ilyen konfliktuszóna a Moldovához tartozó Transznyisztria, az Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah, valamint a Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikük szakadár állam, tehát jogilag a nevezett országokhoz tartoznak, valójában Oroszország támogatásával működnek.
Transznyisztria vagy Dnyeszter-menti Köztársaság alig nagyobb, mint 4 ezer négyzetkilométer, ami hosszan elnyúlva Moldova és Ukrajna határán fekvő földsáv. Lakossága kevesebb mint félmillió, nagyjából egyenlő arányban moldovánokból/románokból, oroszokból és ukránokból tevődik össze. Központi városa Tiraspol, hivatalosan Moldovához tartozik.
1991-ben kinyilvánította függetlenségét, ami fegyveres konfliktust generált, és különösen 1991–1992 fordulóján dúltak intenzív összecsapások a moldovai erők és az orosz katonaság által támogatott szeparatisták között. Oroszország mindvégig tagadta, hogy részt vett volna a konfliktusban.
Átmeneti megoldás a békére az volt, hogy Moldova és Oroszország a status quót megőrző megállapodást kötött, amelynek értelmében az orosz katonaság semleges békefenntartóként van a mai napig jelen a régióban. 1997-ben Moldova és Transznyisztria memorandumban rögzítette, hogy nem lépnek fel egymással szemben katonai erővel. 2004-ben Moldova elutasította azt az orosz javaslatot, hogy föderalizálja területeit, foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat Fedinec Csilla kisebbségkutató az orszagut.com-on.
Az orosz-ukrán háború kitörését követően az Európa Tanács a Dnyeszteren túli területet az oroszok által megszállt területnek minősítette. Oroszország e szerint fenyegetést jelent Európa biztonságára, amely magában foglalja a Moldovai Köztársaság elleni katonai agresszió veszélyét is. A Tanács állásfoglalásában emlékeztet a 2008-as Grúzia elleni orosz katonai agresszióra, a Krím illegális annektálására, de az önhatalmúlag kikiáltott Donyeck és Luhanszk köztársaságok „független államként” való illegális elismerésére is.
Szárazföldi híd Dnyeszteren túlra
A harcok egész áprilisban Ukrajna délnyugati részén folynak a Mikolajiv és Kherson régiókban, valamint a Dnyipropetrovszki régió déli részén. A háború kezdete óta az oroszok még nem indítottak offenzívát Odessza és Transznyisztria irányában. Semmit sem lehet azonban kizárni. A háborúban az is lehet Moszkvának a célja, hogy minél több helyen közel az EU és a NATO határához hozzanak létre konfliktusos zónákat.
A Dnyeszteren túli térségben jelenleg állomásozó orosz csapat viszont igen kislétszámú, két motoros lövészzászlóaljból, valamint parancsnoki és irányító egységekből áll, összesen kevesebb mint 2000 katonával. Összehasonlításként az odesszai ukrán egységek száma többszöröse a Dnyeszteren túli orosz erők létszámának. Viszont Transznyisztria rendelkezik saját (körülbelül 10.000 főből álló) katonai erővel, ami hasonló nagyságú a moldovai hadsereggel, írja a meduza.io a helyzetet elemző cikkében. Ezért sem mindegy tehát az, hogy az elmúlt 48 órában történt moldovai robbantások ne ismétlődjenek meg, ami könnyen eszkalálhatja a háború tovább terjedését.
