Május 16-án, hétfőn hajnalban teljes holdfogyatkozás kezdődik, amit hazánkból is megfigyelhetünk holdnyugta előtt, részleges holdfogyatkozásként a látóhatáron. De mi is az a holdfogyatkozás, és miért tűnik ilyen misztikus jelenségnek?
A történelem hajnalán az ember félelemmel vegyes csodálattal tekintett az éjszakai égboltra. Az ezernyi fénypontot fürkészve történeteket, legendákat szőtt a végtelenbe vesző sötétség szikrázó csillagai köré. Nincs ez másként napjainkban sem. Az elmúlt évezredek során sokat tanultunk az űr titkairól. Mégis, időről időre hatalmába kerít bennünket valamilyen varázslatos érzés, amikor a sötét éjszakában felnézünk azokra a ragyogó ékkövekre, amelyek őseinket is ámulatba ejtették.
Van azonban egy égitest, amelyik folyton változó arcával még jobban megragadhatta a régi korok emberét, és megragad ma minket is: ez maga a Hold, az égi kísérőnk. Amíg a csillagok egymáshoz képest mozdulatlanoknak tűnnek, a Hold folytonos hely- és alakváltozásaival kápráztat el bennünket. Fázisait szabad szemmel is könnyedén megfigyelhetjük, havonta fogy el és kövéredik újra és újra a szemünk előtt. Ez a hónap azonban mégis különleges! Május 16-án a telihold idején egy ritkább eseményt is megfigyelhetünk, mégha részlegesen is. Ez a teljes holdfogyatkozás.
A Nap, a Föld és a Hold alkotta rendszerben a fogyatkozások nem is olyan ritkák, mint hinnénk. Kevesen tudják, hogy napfogyatkozásból például több van, mint holdfogyatkozásból. Sajnos azonban ritkábban lehetünk tanúi ennek a különleges égi jelenségnek, mivel a Hold Földre vetített árnyéka jelentősen kisebb, ezért bolygónk felszínén csupán egy keskeny sávban figyelhető meg teljes mértékben. Nem csoda, hogy a napfogyatkozás népszerűbb, mert vitán felül sokkal látványosabb, ahogyan a Hold korongja eltakarja éltető csillagunkat, alkonyati félhomályba borítva a tájat.
A Hold fogyatkozása kevésbé drámai, ugyanakkor sokkal nagyobb területen észlelhető, a teljes holdfogyatkozás is szinte a fél világon, mivel a Föld árnyéka képes égi kísérőnket teljesen beborítani. Ezért láthatunk akár minden évben teljes holdfogyatkozást. Vagyis csak láthatnánk. Hogy jobban megértsük a jelenséget, nézzünk egy kicsit a jelenség mélyére.
A Föld Nap körüli keringése során egy év alatt többször kerül éppen a Hold és csillagunk közé. Ilyenkor figyelhetjük meg teljes pompájában a teliholdat. Ez mégsem okoz fogyatkozást, mivel a Hold Föld körüli pályája nem esik a Föld keringési síkjába, azzal kis szöget zár be, vagyis a telihold kevéssel ugyan, de a Föld által vetett árnyék alá vagy épp fölé kerül. Időről időre azonban központi csillagunktól a Föld középpontján keresztül húzott képzeletbeli egyenes éppen a Hold felé mutat, az égitestek ilyenkor pontosan egy síkba esnek. Ekkor következik be a holdfogyatkozás.
Több kérdés is rendszeresen felmerül a jelenséggel kapcsolatban, amelyekre a tudomány segítségével most igyekszünk válaszolni.
- Nem fogy el a Hold. Mégis milyen fogyatkozás lehet az, amelynek során az égitest végig látható marad? A válasz a Föld légkörében keresendő. Bár bolygónk árnyéka valóban eltakarja a Holdat, a Föld légkörének köszönhetően mégis érdekes optikai jelenségnek lehetünk szemtanúi. Ez a gázburok felelős a Napból érkező fény szóródásáért. Légkörünk, akárcsak egy lencse vagy egy opálos bevonatú üveglap, megváltoztatja a fény haladásának irányát, amely így megvilágítja a Holdat.
- Miért vöröses színű a Hold? A régi idők embere bizonyosan misztikus magyarázatot adott az égitest színének hirtelen változásaira. Ma már tudjuk, hogy a Nap fénye nem csak egyetlen, homogén hullámhosszból áll. Prizmával könnyedén a szivárvány színeire bontható. A légkörön keresztül haladó fény is a fizika törvényeinek engedelmeskedik, színeire bomlik, akárcsak a prizma üvegén. A hosszabb hullámhosszú (vörös) sugarak kevésbé szóródnak a légkörben, ezért látjuk a naplementét is narancsvörös színben pompázni. Ugyanez a hullámhosszú fény folytatja útját a Föld gázburkán át a Hold felé, hogy felszínét ezekbe az árnyalatokba öltöztesse. A rövidebb hullámhosszú (kék) sugarak pedig erősen szóródnak, azért látjuk kék színűnek az eget nappal.
- Mit tudunk a mostani Holdfogyatkozásról? Egy viszonylag hosszú és teljes holdfogyatkozásban lesz részünk, 1,41-es umbrális magnitúdóval: A földárnyék tengelyének közepe át is döfi a Holdat, 1,17’-re a Hold északi peremétől. Ez azst jelenti, hogy a Hold a földárnyék majdnem legközepébe süllyed. Ezért is lesz hosszú: A félárnyékos fázis 3:32-kor kezdődik, de a gyenge félárnyék miatt csak 2:00 után vehetjük észre a Hold északkeleti oldalán. 4:27-kor elkezdődik a részleges szakasz, a Földárnyék a Holdba harap. 5:29-kor elkezdődik a teljes Holdfogyatkozás, az egész Holdat elnyeli a földárnyék. A fogyatkozás maximuma 6:11-kor lesz, a teljes fázisból pedig 6:53-kor lép ki a Hold, a Földárnyék elkezd levonulni róla. Bő egy óra múlva, 7:55-kor ér véget a részleges fogyatkozás, majd a félárnyékos fázis penumbrája 8:50-kor hagyja el a Holdat. 1óra 24 perc teljes fázis, 3 óra 27 perc részleges + teljes fázis és 5 óra 28 perc a teljes jelenség hossza. Nagy öröm lesz Amerikából, sajnos nálunk azonban még a részleges fázis során lenyugszik a Hold.
Hogyan figyeljük meg a holdfogyatkozásokat? Szerencsére nincs szükségünk speciális felszerelésre, szemben a napfogyatkozás megfigyelésével. Elég, ha feltekintünk az égre. Könnyű lesz megtalálni, a telihold lesz a legfényesebben tündöklő égitest. Május 16-án, közép-európai idő (nyári időszámítás) szerint hajnali 4:27-kor figyelhetjük meg (2:27 UT) a részleges fogyatkozási fázis kezdetét, érdemes tehát korán kelni. A jelenségre a maga teljességében 5:29–6:11-6:53 óra között kerül sor, ez azonban legnagyobb sajnálatunkra hazánkból már nem lesz látható, a Hold 5:07-kor lenyugszik a nyugati-délnyugati horizonton.
Mire is számítsunk a megfigyelésnél? Egy sok körülménnyel nehezített, de annál egzotikusabb jelenséget láthatunk. Nem, sajnos most nem gyönyörködhetünk az éjszakai égbolt közepén vörösen derengő vérholdban. A részleges fázis kezdetén Holdunk már csak 5 fokkal tartózkodik a horizont fölött. Átellenben, a hajnali keleti égen a Vénusz és a Jupiter még fényesen tündököl, de már csak a legfényesebb csillagok látszanak. Nem nehéz geometriailag elképzelnünk, hogy holdfogyatkozáskor, amikor a Hold éppen lenyugszik, a Nap felkel az ég átellenes oldalán. Azért van ez így, mert egy egyenesbe esik a Nap, a Föld és a Hold. Így mire a Hold horizontközelbe ér, az eget már a kelni készülő Nap fénye varázsolja világosra. A jelenség csak teljesen szabad délnyugati látóhatár mellett figyelhető meg. Binokulárban és kis távcsőben azonban mindenképpen megkapó látvány lesz az egyre nagyobb fázist öltő fogyatkozási holdsarló, ahogy a horizont tereptárgyai fölött lebeg. A légköri fénytörés (refrakció) laposra torzítja a holdkorongot, ráadásul az alsó felét jobban összenyomja, mint a felsőt. A fogyatkozási holdsarló alakja pedig eleve eltér a megszokott holdsarló alaktól, hiszen a holdsarló fény-árnyék határa ellipszoid, holdfogyatkozáskor viszont egy Holdnál háromszor nagyobb sugarú gömb, a földárnyék harap bele. A holdnyugta időpontjában így egy két okból is szabálytalan, torzított, 42%-os sarlót látunk, mely a fénytörés miatt még aszimmetrikus szárakkal is rendelkezik. Ráadásul Holdunk másfél nap múlva lesz földközelben, átmérője a szokásosnál is nagyobb, 32,99′, így a horizont közelében egész nagynak tűnhet majd. Távcsőben, nagyobb nagyításon egészen különleges látványt mutat majd a fakó, torz és hatalmas fogyatkozási sarló!
A végtelen űrben keringő égitestek ritka együttállása időnként gyönyörű jelenségekkel ajándékoz meg bennünket. Szépségük rabul ejti a kíváncsi emberek szívét, lángra lobbantja képzeletét, és titkaik kifürkészésére ösztökéli a nyughatatlan elmét. A tudomány sokukra választ talált. Bonyolult fizikai folyamatok összjátékának eredményeképpen létrejövő csoda szemtanúi lehetünk. Egyúttal emlékeztet bennünket az emberiség által megtett évezredes útra, amely az ősi és misztériumokkal átszőtt világból a csillagok közé vezetett.
via svabhegyicsillagvizsgalo.hu
