Tényleg „beszélő” köntös, falba épített városnéző Mercedes, nagyméretű Városháza-makett, vadászgép-modellek, holografikus jelenetek a Bánk bánból, gombnyomásra induló harangjáték, UV-lámpákkal megvilágítható virágminták, kecskeplüssök, mesevetítés és KTE-gólok – nagyon rámentek a látványra és az interaktivitásra a Városházán nyílt új látogatóközpontban.
A Városháza felújításánál a rekonstrukció mellett célként határozták meg azt is, hogy a turisták számára is vonzóvá tegyék az épületet, és ezáltal a belvárost is, ami hozzájárulhat a város ismertségének erősödéséhez, sőt: „ezen keresztül a turisztikai és vendéglátói szektor növekedéséhez és munkahelyteremtéséhez”.
Ennek jegyében született meg a Városháza földszintjén egy új látogatóközpont, amely egy kilenc teremből álló várostörténeti kiállításnak és egy múzeumpedagógiai térnek ad helyet. „Kecskemét, hírös város” – a középkortól napjainkig – ezt a címet kapta a kiállítás, amelynek kurátora a Magyar Kastélyprogram Kft. ügyvezetője, Virág Zsolt volt. A cég a honlapja szerint azzal a céllal jött létre 2003-ban, hogy a műemléki ingatlanfejlesztés területén színvonalas attrakciókat hozzon létre, „hitelesen helyreállított épületekben 21. századi igényeknek megfelelően berendezett interaktív kiállításokkal”. Referenciáik között felsorolják például a keszthelyi Festetics Kastély Helikon Kastélymúzeumát vagy a gyulai Almásy-kastély, az egri Érseki Palota és Pannonhalmi Főapátság Apátsági Major látogatóközpontját.
Kecskeméten is bevallottan az volt a cél – ez kiderül a Turizmus.com-on megjelent PR-cikkből is -, hogy egy új, egyedi élményt nyújtó turisztikai attrakciót hozzanak létre. Igyekeztünk ezért olyan szemmel végignézni a kiállítást, mintha az ország másik részéből vagy külföldről érkeztünk volna Kecskemétre, és teljesen átlagos ismeretekkel rendelkeznénk a városról, történetéről, jeles eseményeiről, alakjairól, de nyilván kíváncsiak vagyunk rá – mondjuk egy bő óra erejéig -, mert különben valószínűleg be sem térnénk a látogatóközpontba. Ezzel az attitűddel vágtunk tehát neki a kilenc teremnek: mennyire befogadható, modern, szórakoztató és informatív. Persze a séta végén feltettük azt a kérdést is: mit adhat a kiállítás egy itt élőnek?
Több mint 300 téma
A kiállítás alapvető rendezőelve az időrendiség, a középkortól haladunk folyamatosan napjaink felé, és minden teremben számos apróbb, különálló vagy egymással összefüggő témát bontanak ki; nem számoltuk meg, de állítólag 310-et (alapvető, magától értetődő, de nem árt megjegyezni: a szövegek magyar mellett angolul is olvashatók, az idézeteket is beleértve). A 13-15. századot tárgyaló teremben szó esik például Kecskemét nevének eredetéről, a Városháza épületén lévő kecskeábrázolásokról, a város címereiről, Szent Miklósról, a település védőszentjéről és a róla elnevezett templomról, valamint a ferences kolostorról, de megtalálhatók egy nagyobb tablón a Kecskemétről, kecskemétiekről szóló mondások, szólások, a gyerekek pedig – természetesen – kecske plüsst a kezükbe fogva nézhetik meg a Pannónia Filmstúdióban készült A hét kecskegida magyar népmesét.
Gyerekkel is bátran vállalható
Ha már itt tartunk: nagy pozitívuma a kiállításnak, hogy ide nyugodtan bemerészkedhetnek gyerekekkel a szülők, tanárok: valószínűleg a kisebbek és a tinik sem fogják halálra unni magukat, mert találhatnak valami számukra is érdekeset, ami hosszabb-rövidebb időre leköti a figyelmüket. Például keresgélhetik a falon lévő virágmotívumokat UV-lámpával, beállhatnak a török szultán által a városnak ajándékozott kaftán alá, amely tényleg „elbeszéli”, miért is volt különös varázsereje a Mikszáth Kálmán által megírt köntösnek.
Vagy minta alapján megpróbálkozhatnak zsírpapírra átrajzolni a Városháza homlokzatát, felkapcsolgathatják a világítást a Városháza makettjén, beindíthatják a harangjátékot (amely még azt is mutatja, éppen melyik harang szólal meg) és beülhetnek egy Mercedesbe, mellyel az 1935-ös Kecskemét újjáalkotott háromdimenziós modelljét lehet autóval bejárni, a főtértől a Rákóczi út végéig (ám hiába ülünk a vezetőülésen, csak utasok leszünk, nem lehet gázt adni és kanyarodni – ez azért mégsem egy játékterem). Miközben a gyerekek elvannak, a felnőttek is kedvükre nézelődhetnek.
A turisták elégedetten távozhatnak – és a kecskemétiek?
A piaci enteriőrnél barackillat csapja meg az orrunkat, a kivetítőn Lestár Péter és Kada Elek egykori jeles polgármestereket a Katona József Színház színművészei, Sirkó László és Pál Attila jelenítik meg, virtuálisan bebarangolhatjuk a Városházát. Ötletekből és interaktivitásból tehát nincs hiány, és mivel a látogató nem csak táblákat tud olvasni, így a kiállítás túlzottan nem is fárasztja ki. A szövegek sem túl hosszúak, és jól tagoltak, tömörek. De lehet, hogy valakinek az is bőven elég, hogy megnéz pár fotót a régi piacokról, megszemléli a művésztelepen alkotó festők műveit vagy belehallgat a harangjátékba – így is kapott ízelítőt a hírös városból, ha pedig szeretne, el is mélyedhet az őt érdeklő témákban. Van több pont – például az Árpádka-szobor, a köntös, az autó -, amely szelfizésre csábít, manapság ez sem elhanyagolható szempont. Nekünk úgy tűnik, a kiállítás jól megfelel a szórakoztatás és az ismeretterjesztés kívánalmainak is és kellően modern. Nyilván nem itt válik senki Kecskemét szakértőjévé, viszont jó benyomásokat szerezhet a hírös városról, szimpatikussá válhat számára, ahova akár máskor is visszajönne.
Persze nemcsak a turistáknak érdemes megtekinteniük, hanem az itt élőknek is, sőt, mindenképpen ajánljuk. Attól függően, ki mennyire ismeri a várost és kritikus vénájú, lehet a végeredmény egy nagy rácsodálkozás és büszkeség: milyen gazdag történelme is van Kecskemétnek, hány jeles személyiségeket adott az országnak, mennyi mindenről nevezetes! El tudjuk képzelni viszont azt is – hiszen ízlések és pofonok – hogy másoknál ugyanakkor hiányérzettel és csalódottsággal ér véget a séta: ez is kimaradt, az is, amaz miért nincs jobban bemutatva, vagy miért úgy? Konkrétan hallottuk a kritikát: a Mercedes alig tíz éve van itt, mégis fő helyen szerepel, nagy látványosság, bezzeg más jelentős helyi cégek hol maradnak? Jelen sorok írójában a Kodály-örökség, a rajzfilmstúdió és a repülőtér kezelése kapcsán merült fel, hogy mindegyik kaphatott volna alaposabb, izgalmasabb bemutatást, a tanyavilágot mint Kecskemétet évszázadokig meghatározó jellemzőt is meg lehetett volna jobban ragadni, és a sportsikereket is érdemes lett volna még illusztrálni korabeli újságcikkekkel, érmekkel, a kecskeméti olimpikonok fotóival. Néhol az a benyomása támadhat a látogatónak, hogy ez egy szépen berendezett tárlat, de üres. Az is igaz viszont, hogy nem érdemes túlzottan zsúfolttá tenni a kiállítást, ez nem egy leltár, a kevesebb néha több, és a rendelkezésre álló tér is megszabta a határokat.
Ami még kis fejtörést okozott számunkra: vajon mi történhetett a földrengést szimuláló géppel, hogy alig pár nap után a „Fejlesztés alatt” felirat került ki rá, és hogy Kecskemét vezetőinek tablóján hol lesz hely Szemereyné Pataki Klaudia polgármester utódainak, mert eléggé lezártnak tűnik az arcképcsarnok.
A fő kérdés pedig nyilván az, vajon mennyire tölti majd be a látogatóközpont fő szerepét, azaz lesz sok-sok turistát vonzó turisztikai látványosság? Nyilván ezt majd az idő dönti el. Csak emiatt vélhetően kevesen utaznak majd el Kecskemétre, de egy programnak mindenképpen beírható.
Keddtől vasárnapig lesz nyitva
A látogatóközpont a Városháza megnyitó ünnepségsorozatának keretében június 4. és 10. Között, azaz még pénteken és szombaton ingyenesen meglátogatható. A helyszínen úgy értesültünk, a felnőttjegy várhatóan 2500 forint lesz, de Kecskemét Kártyával majd kedvezményesen vásárolható a tikett, a kiállítás pedig keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között tart majd nyitva.
A kiállítás egyes résztémái esetében szakértők voltak ifj. Gyergyádesz László, a Katona József Múzeum képzőművészeti osztályvezetője, Hajagos Csaba, a múzeum történeti-néprajzi osztályvezetője, dr. Jónás János alezredes, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár törzsfőnök-helyettese és Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. ügyvezető igazgatója.
