A szabadszállási édesanya eleinte nem akarta felfedni magát, de miután a polgármester és alpolgármester az ő felelősségét firtatta – végül úgy döntött, megosztja a történteket. Hosszú írását szó szerint közöljük az alábbiakban.
Az ügyről röviden: Darabos József polgármester múlt héten menesztette a szabadszállási hivatal éléről Dr. Abonyi Henrik jegyzőt, miután egy szülő jelzést tett a városvezetés felé, hogy a 13 éves fiának elítélhető tartalmú üzeneteket írogatott.
Abonyinak nem ez volt az első ilyen tette, 2011-ben bejárta a sajtót, hogy „ribanckáim”, „kis dög” és ehhez hasonló jelzőkkel illette egy közösségi oldalon saját diákjait – Abonyi ekkor a kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola egykori igazgatója volt, egyébiránt Kiskunmajsa alpolgármestere és a helyi KDNP vezetője.
Hatalmas a felháborodás Szabadszálláson, és a polgármester lemondását követelik – hétfő estére tüntetést is szerveznek a polgármesteri hivatal elé.
Sokan úgy vélik, eleve nem lett volna szabad olyan jegyzőt alkalmazni, akinek nem tiszta a múltja, főleg annak ismeretében, hogy 2011-ben az Abonyi-ügyről a sajtó beszámolt. Érdemi – vagy bármilyen – vizsgálat akkor azonban nem történt. Most annyit tudunk, hogy a Kunszentmikósi Rendőrkapitányság nyomoz, több személyt is meghallgattak, bekérték a levelezéseket. Kérdésünkre a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság adatvédelmi okok miatt több érdemi információt nem közölt.
A jelenlegi esetben érintett édesanya, noha eredetileg nem szerette volna, most mégis felfedte személyét, miután elmondása szerint a polgármester és az alpolgármester is az ő felelősségét kezdte firtatni a helyzet kapcsán.
Az alábbiakban az édesanya beszámolóját idézzük:
„Tisztelt szabadszállási lakosok, kedves ismerőseim!
Az elmúlt napok eseményei, rágalmai, sárdobálásai arra kényszerítettek, amit nagyon nem szerettem volna; felfedni magam és fiamat az Abonyi Henrik jegyző ügyében. Azért szerettünk volna a háttérben maradni, mert kilétünk az ügy szempontjából nem releváns. Időközben annyi sületlenséget, buta kiírást olvastam, hogy azokra muszáj reagálnom.
Igen, én vagyok az érintett anyuka.
Miért nem akkor léptem, miért most? Nagyon kézenfekvő és egyszerű magyarázatom van. Hogy megértsék, megértsétek, bemásolom azt a levelet, amit a testületnek írtam:
„Tisztelt Képviselő Testület!
Sallai Szilvia vagyok, szabadszállási lakos. Azért ragadtam klaviatúrát, hogy néhány dolgot tisztázzak, néhány alaptalan vádra reagáljak.
Én vagyok az az anyuka, aki bemutatta Kiss Gábor úrnak, illetve Darabos József polgármester úrnak és Bencze Ildikó alpolgármester asszonynak azt a levelezést, amit fiam folytatott Abonyi Henrikkel.
Ahelyett, hogy a polgármester úr és az alpolgármester asszony a tárgyra szorítkozna és minden erejével azon lenne, hogy kivizsgálja az ügyet, az én felelősségemet hangoztatják úton-útfélen.
Kiss Gábor ezzel szemben korrekt módon a meghallgatásomkor jelezte, hogy nem tartozom magyarázattal, az nem tartozik szorosan az ügyhöz.
Ezúton szeretném önök elé tárni a teljes történetet, és a korábbi hallgatásom indokait.
2015-ben fiam néhány táncos, akrobatikus videót tett fel a Musicaly nevű platformra. Megjegyzem, minden egyes posztot bemutatott nekem előtte, és amire nemet mondtam, az nem is került ki. Ekkor mi Orgoványon laktunk.
Arra lettem figyelmes egy idő után, hogy egy bizonyos Abonyi Henrik lájkolja a videókat, illetve kommentel alájuk, általában olyasmit, hogy ügyes vagy, gratulálok. Semmi olyat, ami aggodalomra adhat okot. Megkérdeztem a fiam, hogy ki ez az ember, ő azt mondta, nem tudja. Utánanéztem a profilján, ahol láttam, hogy egy iskola vezetője. Ez meg is nyugtatott. Még arra is gondoltunk, hogy valamilyen versenyen találkozhattak. Későbbiekben is tovább kommentelt, azokat mindig láttam.
Nekem azért továbbra is furcsa volt, hogy egy felnőtt férfi nézi egy 13 éves gyerek videóit, meg is jegyeztem ezt a fiamnak, aki elmondta, hogy időközben ez az ember bejelölte őt ismerősének, aztán ráírt valami olyasmit, hogy ugye, nem cink, hogy jelöltelek. Ez még 2015-ben volt, gyermekem válasza az volt, hogy nem gond. Csak ennyit írt neki vissza.
Több akkor nem történt, de én jeleztem a fiamnak, hogy nem igazán tudom ezt mire vélni, ha legközelebb is ír, mutassa meg nekem. Igen, még mindig jóhiszemű voltam, hiszen az illető egy iskola igazgatója volt, és akkoriban a social média még olyan gyerekcipőben járt, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy aberrált emberek mennyire ki tudják használni ezeket a felületeket.
Amikor aztán ráírt, hogy miért nem alszik, meg boldog karácsonyt, kértem a fiam, hogy ne beszélgessen vele, mert a megérzésem azt súgja, ez nem normális. Hangsúlyozom, a megérzésem, hiszen ez nem törvény ellenes, ez nem bizonyíték semmire, ezzel nem fordulhattam sehová. Elmondtam a fiamnak, hogy vannak sajnos beteg emberek, akik nem jó szándékkal közelednek fiatalok felé. Andrissal a viszonyom mindig is a szeretetteljességen, őszinteségen, bizalmon alapult és a mai napig is így van. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy egy kamasz mindig, mindent elmond a szüleinek, ezt tudjuk.
Sok évig semmi nem történt ez ügyben, a feledés homályába merült, amíg meg nem láttam, hogy Abonyi Henrik lett Szabadszállás jegyzője. Eleinte be sem ugrott, hogy honnan ismerem, azonban a profilján megláttam az akkor még egyetlen szabadszállási ismerősét, a fiamat, akit fel is hívtam, és megkértem, hogy amennyiben megvannak még az akkori beszélgetések, mentse le. 2015 óta nagyot fordult a világ, az eltelt közel 10 év alatt a felvilágosító előadásoknak köszönhetően sokkal nagyobb ismeretre tettünk szert arra vonatkozóan, hogy a szexuális ragadozók hogyan hálóznak be fiatalokat a neten keresztül.
Mint hogy továbbra sem volt semmiféle bizonyíték a kezemben a megérzésemen kívül, amivel én, egy egyszerű anyuka egy jegyzővel szemben felléphettem volna, csak fokozottan figyeltem ezt az embert, illetve elmondtam néhány ismerősömnek, hogy annak idején irkált a gyermekemnek, ami tény, nem rágalom.
Az események számomra akkor vettek fordulatot, amikor felkeresett engem egy úr azzal, hogy anyagot gyűjt Abonyi Henrik múltjáról, amiről én ezidáig nem is tudtam. Tudomást szerzett arról, hogy talán mi is érintettek vagyunk. Elmondtam neki, hogy igen, írt a fiamnak. Ekkor ő elküldött nekem néhány dokumentumot és egy 2011-ben megjelent cikket arról, hogy más fiúknak is írt.
Megkértem a fiamat, hogy küldjön át néhány beszélgetést, amit anno az Abonyi Henrikkel folytatott. Ekkor derült ki számomra is, hogy ’16 után is ráírt fiamra, aki ugyan foghegyről, de válaszolt neki. Meglátásom szerint ezekben sincs semmi szexuális ajánlattétel, abúzusra utaló dolog, de a bratyizós hangneme, a vulgáris szövege teljesen felháborított. A fiam azért nem említette ezeket a beszélgetéseket nekem, mert ő nem tulajdonított nagy jelentőséget azoknak. Ez a kurta válaszaiból is kiderül. Ekkor ő már gimnazista volt, és többnyire viccesnek találta, hogy egy magas beosztású felnőtt ember próbál olyan stílusban beszélgetni, mint a kamaszok.
Eldöntöttem, hogy ugyan ezzel rendőrségre nem tudok menni, mert törvényt nem sértettek ezek az írások, de erkölcsileg igen is megkérdőjelezhető az ilyen hangnem egy jegyző, pedagógus, gyermekvédő, kántor esetében.
Először az Alapszolgáltatási központ vezetőjéhez fordultam, akit nagyon tisztelek. Megmutattam neki a fotókat a levelezésről. Ő megerősített abban, hogy ez sajnos nem elegendő bizonyíték egy feljelentéshez, de a levelek tartalmát, hangvételét elítélte, szerinte sem méltó felnőtt emberhez, főleg egy ilyen felelősségteljes beosztású emberhez méltatlan.
Következő utam Darabos József polgármester úrhoz vezetett. Magánbeszélgetést kértem tőle tudván azt, hogy ezzel hivatalos bejelentést nem tudok tenni. A beszélgetésen jelen volt Bencze Ildikó alpolgármester asszony is. Nekik is elmondtam az egész történetet. Ők már teljesen másként reagáltak, mint Kiss Gábor úr. Beszélgetésünkkor többszörösen anyai, illetve pedagógusi kvalitásaimat kérdőjelezték meg, hogy miért most léptem, eddig mit csináltam, a barátaimnak miért mutattam meg az ominózus beszélgetéseket, soroljam a neveket, hogy kik tudnak még róla.
Megindokoltam újra és újra, hogy mit miért cselekedtem, amit nem igazán akartak meghallani, miközben ők is többször elismerték, hogy ez nem bizonyító erejű semmilyen szexuális bántalmazásra. Ildikó száját még az a mondat is elhagyta, hogy „Szilvi, ezzel most mi mit kezdjünk, hogy azt írta a fiadnak, boldog karácsonyt?” Holott sokkal durvább-ide most nem írom le-szavakat használt, amit szintén elolvastak.
Kértem tőlük, hogy ne támadjanak engem, mert ez már áldozathibáztatás. Ők azt kérdezték, mit várok tőlük, miért mentem fel hozzájuk ezzel. Azt mondtam, azt akartam, hogy tudják, milyen ember a munkatársuk, ha már feljelenteni nem tudom, legalább ők lássák, milyen ember áll városunk élén, többek közt kire van bízva a gyermekvédelem. Tanácsukat is kértem, hogy még hová fordulhatok, mert megteszem, amire egyszer azt mondták, hogy rendőrségre, de a következőkben meg arra hívták fel a figyelmem, hogy ez amúgy nem bizonyító erejű, és hogy Henriknek ilyen a stílusa, mindenkivel így beszél. Számomra ez elég elképesztő.
Ez a valós történet. Ez az indokom arra, hogy miért most léptem, és miért ilyen úton. Álmomban sem gondoltam volna, hogy még én leszek az ügyben meghurcolva.
Szeretném kijelenteni, hogy a részemről ennyi lépés történt. A pletykákkal ellentétben soha nem írtam ki semmilyen oldalra semmit az üggyel vagy a polgármesterrel kapcsolatban, nem indítottam semmilyen Facebook oldalt, nem posztoltam álprofilok alatt, nincs kapcsolatom a megjelent cikk írójával (Mérő Vera). Ezeket én is úgy olvastam a Facebookon, de még tovább sem osztottam semmit.
Úgy érzem, jelen pillanatban egyebet nem tehetek. Amennyiben az illetékes szervek, beleértve a Képviselő Testületet szeretne meghallgatni, természetesen rendelkezésükre állok. A fent leírtakat teljes terjedelmében vállalom.
Bajusz Gábor képviselő társukat megbíztam azzal, hogy amennyiben szeretnék megtekinteni az ominózus beszélgetéseket, mutassa meg önöknek.
Sallai Szilvia
Szabadszállás, 2024. 07. 23.”
Eddig a levél. Ők a testületi ülés napján meg is hallgattak. A beszélgetéseket elolvasva mélységesen felháborodtak, és arra kértek, mégiscsak tegyek feljelentést. Minden támogatásukról, védelmükről biztosítottak.
A Kunszentmikósi Rendőrkapitányságtól tegnap kint volt nálunk két nagyon kedves nyomozó. Meghallgattak mindkettőnket, bekérték a levelezéseket. Azt mondták, amennyiben ott tart az ügy, Andrist mégegyszer meghallgatják. Ők a tények ismeretében megerősítettek abban, hogy minden alkalomkor helyesen jártam el, és hogy az ügyben megtettem, ami tőlem telhető.
A lelkiismeretem teljesen tiszta. A Facebook-on ezen ügy kapcsán nem voltam jelen, nem posztoltam semmit, a meglévő kiírásokat nem osztottam meg, nincs közöm a hétfői tüntetéshez, nem törtem és most sem török politikai babérokra, viszont maradok a köz szolgálatára kulturális területen, illetve mint pedagógus.
Én ezt az ügyet részemről lezártnak tekintem.”
