„Lassan nem sok döntési kompetenciánk marad itt az épület [Városháza] falain belül”
– állapította meg Szemereyné Pataki Klaudia. Ezt az alakuló közgyűlésen mondta – tőle szokatlan módon – a kecskeméti kormánypárti polgármester, amikor a harmadik városvezetői ciklusát kezdő 2024–29-es programját ismertette. Arra is kitért a fideszes politikus, hogy folyamatosan változik az önkormányzati feladatrendszer. (A részletekről a KecsUP részletesen itt írt.)
Hozzászólást, helyesléssel felérő egyetlen csípős megjegyzést, lábdobogást vagy ellenszenvüknek „abcug!” kiáltásban adott kifejezést a képviselőktől nem hallottunk – se jobbról, se balról. A város polgárait reprezentáló közgyűlés csendben – belenyugvón – hallgatta, hogy már alig van döntési jogköre.
Rájár a rúd a szegény magyar önkormányzatokra.
Vagy nem is annyira szegények, ha a kormányok folyamatosan lecsípnek a bevételeikből. Ki emlékszik már, amikor a szocialista kormány az áfakedvezmények megvonásáról döntött, vagy a Draskovics-csomag önkormányzatokat sújtó megszorítására. És arra, hogy 2004-ben a kormány kacsingatott – pont, mint most a Fidesz–KDNP – a települések legjelentősebb bevételi forrására, az iparűzési adóra.
Hogy Szemereyné rendszert kritizáló üzenetének bármi politikai célja van-e pártja felé, ezt nem tudni. Mindenesetre azért nem ment el addig, mint balassagyarmati fideszes kollégája, aki szerint „nem lesz kóser” az iparűzési adó egy részének tervezett elvétele önkormányzatoktól. Mindez nem változtat azon, hogyan üresítette ki a 2010 óta regnáló kétharmad az önkormányzatokat, amire nem is burkoltan utalt Szemereyné.
Demokrácia önmagában attól még nem lesz, hogy négyévente leadhatjuk voksunkat a parlamenti képviselőjelöltekre. Attól már inkább, ha az Országgyűlés biztosítja a döntési jogkörök lefelé irányuló érvényesülését, ahol öntudatos egyének és közösségek dönthetnek szűkebb környezetük sorsáról és a megvalósításához megfelelő mennyiségű forrásról. Amiből mindig hiány volt ugyan – ezt leginkább azzal magyarázták, hogy a korlátlanul bővülő számú helyi kötelező feladat mögé nem rendeltek forrást, ami az önkormányzatok eladósodásához vezetett.
Az önkormányzatiság 2012-ben minden korábbinál nagyobb pofont kapott.
Az önkormányzatiság Magyarországon a közösségek alkotmányos alapjoga volt 2011-ig: minden település közösségének joga volt, hogy saját életét maga szabályozza. Mivel ez a korábban az alkotmányban szereplő tétel kikerült a Fidesz–KDNP által elfogadott alaptörvényből, így az mára már nem tekinthető alkotmányos alapjognak.
A fél ország figyelmét ebben az időszakban nem a joguk csorbítása kötötte le, hanem a képernyőkre tapadva követték Orbán Viktort, aki visszaadta az embereknek az adómentes gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. Még azt is mondta a miniszterelnök, hogy ezzel egy pillanat alatt 90 éves küzdelmet zártak le a magyarok. A politikai szeszgyár négy évig sem tartott, mert 2014-től ismét adóköteles a pálinkafőzés.
Mialatt az emberek főzték maguknak a pálinkát, a 2011-ben életbe lépő új önkormányzati törvény úgy csökkentette az önkormányzati kötelező feladatokat, hogy jelentős jogkörelvonásokat írt elő.
Újraállamosítás.
A településektől elvonták az államigazgatási feladatokat (a gyámhivatal, a földhivatal, a nyugdíjbiztosítás a kormányhivatalhoz került), a kórházak és az iskolák fenntartói jogát. „Cserébe” a nagyobb városoknak szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük iskola fenntartása címén: Kecskemét több mint 6 milliárd forintot fizet az államkasszába.
Hitelt csak a kormány engedélyével vehetnek fel. Az állandósított veszélyhelyzeti kormányzás mind tovább növelte a kisgömböc éhségét. 2023 óta az államot illeti meg a személyijövedelemadó-bevétel egésze, a gépjárműadó – és egy minapi hír szerint – 2025-től az iparűzésiadó-bevétel egy részét is elvonnák a városoktól, és a járások kapják meg azt. Ha egy gazdasági létesítményt „különleges gazdasági övezetté” nyilvánít a kormány, akkor azzal kapcsolatban az önkormányzat elveszti tulajdonjogát és helyi adóztatási jogát is. Göd, Iváncsa és Mosonmagyaróvár után Pakson ez már megtörtént; az atomvárosban rögtön azt követően, hogy a júniusi választáskor leváltották a fideszes polgármestert.
Visszaköszön a tanácsrendszer.
Vagy a túlfeszített elkülönültségnek, vagy a mindent kontrollálni akaró kormányzatnak a határait és hátrányait láthatjuk. Okkal érezhetjük, hogy a napóleoninak is elkeresztelt, centralizált magyar önkormányzati rendszerben ismét egyre több elem jelenik meg az 1990-ben egyszer már magunk mögött hagyott tanácsrendszerből.
Szó sincs demokratikus lokális kooperációról, mint a skandinávoknál, ahol a helyi önkormányzatok nagy fokú integráltságuk ellenére széles felelősségi körrel, valamint jelentős pénzügyi és gazdasági önállósággal rendelkeznek. Zárt hazánkban ehhez hasonló gondolat fel sem merül, és nemcsak azért, mert a kormány a helyi források elvonásával igyekszik bespájzolni a 2026-os országgyűlési választásokra, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) központosító – és autoriter – természetéből kifolyólag is. Ellenérdekelt a hatalom, hogy a mainál kevesebb, ellenben valóban működő önkormányzatokat ruházzon fel széles jogkörrel és megannyi forrással.
Nem a települések önállóságának a csorbításáról van tehát szó, hanem arról, hogy milyen rendszer szolgálná a lehetőségeikben, az anyagi teherbíró képességüket illetően nagy különbségű városok és községek érdekét.
Az önkormányzatok anyagi függése a központi kormány kezében – ahogy a múltban, úgy ma is – politikai fegyverré vált az önkormányzatokkal szemben, és ez csak erősödött az elmúlt 10-12 évben. A végeredmény pedig Valuch Tibor frissen megjelent Honnan hova? című könyve alapján az, hogy egyre kisebb az autonómia vagy annak igénye, a kockázatvállalás, de ezzel párhuzamosan nagyobb a függőség, a hierarchia kialakulása a legalsó szintekig. Röviden: hiába a Fidesz–KDNP központosítása, ha a mindennapi életben az emberi sorstragédiák és csoportos társadalmi bezuhanások városi szinten jelennek meg, valamint az önkormányzat a magyar társadalom „konfliktuskonténerévé” válik.
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
