A Liverpool elhagyása minden játékos számára nagy horderejű döntés, amelyet néhányan később megbántak. Most, hogy Trent Alexander-Arnold a távozás mellett döntött, és valószínűleg a Real Madridban folytatja pályafutását, érdemes áttekinteni azoknak a labdarúgóknak a pályafutását, akik az Anfield Roadtól való búcsú után nem találták meg a számításaikat.
Természetesen senki sem tudhatja, hogyan alakult volna ezeknek a játékosoknak a karrierje, ha maradnak, de történeteik mindenképpen elgondolkodtatóak. A Liverpool különleges hely, egy olyan futballintézmény, amelynek légköre és szurkolótábora páratlan a világon – ezt sokan csak akkor értik meg igazán, amikor már nincs részük benne.
Coutinho és Wijnaldum – a Barcelona átka
A Liverpool egykori brazil ékköve, Philippe Coutinho pályafutása tökéletes példa arra, hogyan mehet tönkre egy játékos karrierje egyetlen rossz döntés következtében. Coutinho kulcsfontosságú szerepet játszott Jürgen Klopp csapatában, amikor 2018-ban a Barcelona 142 millió eurót fizetett érte. Ironikus módon ez az üzlet végül a Liverpool számára bizonyult áldásnak – a Coutinhóért kapott pénzt Virgil van Dijk és Alisson Becker szerződtetésére fordították, akik később a Bajnokok Ligája és a Premier League győztes csapat alapemberei lettek.
Coutinho karrierje ezzel szemben folyamatosan hanyatlott. A Camp Nou-ban sosem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit az Anfielden, később kölcsönadták a Bayern Münchennek, majd az Aston Villához került. Jelenleg a brazil Vasco da Gamában játszik kölcsönben, karrierje pedig jóval korábban hanyatlásnak indult, mint ahogy azt bárki várta volna.
Hasonló sorsra jutott Georginio Wijnaldum is, aki a Liverpool középpályájának kulcsfontosságú tagja volt a Bajnokok Ligája és Premier League győztes időszakban. A holland játékos 2021-ben távozott, és a Paris Saint-Germainhez szerződött magasabb fizetésért. Párizsban azonban nem tudott maradandót alkotni, egy szezon után kölcsönadták a Romának, ahol súlyos lábtörést szenvedett. Jelenleg az Al-Ittifaq csapatkapitánya Szaúd-Arábiában – messze a reflektorfénytől és a csúcsfutballtól.
A Liverpool játékosa lenni nemcsak státuszt jelent, hanem felelősséget is. Sokan úgy vélik, a klub játékosának lenni mostbet hungary különleges kiváltság, amit nem szabadna könnyelműen eldobni. Még a mai modern futballban is, ahol a játékosok gyakran klubot váltanak a magasabb fizetés vagy a trófeák reményében, a Liverpool elhagyása után sokan visszasírják a régi napokat.
Torres és Owen – az ikonok bukása
Fernando Torres esete különösen fájdalmas a Liverpool szurkolók számára. A spanyol csatár 2011-ben hagyta el a klubot, hogy a Chelsea-hez csatlakozzon. Bár a londoni klubbal megnyerte a Bajnokok Ligáját, és emlékezetes gólt szerzett a Barcelona ellen, soha nem tudta megközelíteni azt a formát, amit a Liverpoolban mutatott. A statisztikák magukért beszélnek: Torres 145 mérkőzésen 81 gólt szerzett a Liverpoolban, míg a Chelsea-ben 172 találkozón mindössze 45-öt.
Michael Owen szintén világklasszis játékosnak számított a Liverpoolban, mielőtt 2004-ben a Real Madridhoz igazolt. Bár 16 gólt szerzett a királyi klubnál, karrierje két részre osztható: a Liverpool előtti és utáni időszakra. Az Anfielden töltött évek alatt a világ egyik legjobb csatára volt, utána azonban soha nem tudta visszanyerni régi formáját sem a Realnál, sem a Newcastle-nél, a Manchester Unitednél vagy a Stoke Citynél. Persze Owen súlyos sérülései is közrejátszottak ebben, de döntése a távozásról mindenképpen meghatározónak bizonyult.
Mané és Henderson – a közelmúlt tévedései
Sadio Mané esete különösen tanulságos. A szenegáli szélső mindössze három hónappal idősebb Mohamed Salah-nál, de míg az egyiptomi továbbra is a Liverpool vezéralakja, Mané 2022-ben úgy döntött, hogy a Bayern Münchenhez igazol. Müncheni kalandja kudarcba fulladt, és a Leroy Sanéval történt konfliktus után Szaúd-Arábiába száműzték, az Al-Naszr csapatához. Ma már Mané a futballvilág radarjáról is szinte teljesen eltűnt, miközben akár még évekig a Liverpool meghatározó játékosa lehetett volna.
Jordan Henderson története szintén elgondolkodtató. Miután Jürgen Klopp tájékoztatta, hogy a 2022/23-as gyenge szezon után már nem számít biztos kezdőnek, Henderson új kihívást keresett. Ez az új kihívás Szaúd-Arábiában várt rá, ahol korábbi csapattársával, Steven Gerrarddal egyesült az Al-Ittifaqnál. Angliában azonban hevesen bírálták döntése miatt, és mindössze hat hónapot töltött a közel-keleti országban, mielőtt visszatért Európába. Jelenleg az Ajax játékosa, és hamarosan holland bajnoki címet ünnepelhet – de karrierje már soha nem lehet olyan, mint amit a Liverpoolnál építhetett volna.
Az elfeledett ikonok és a tanulságok
Több korábbi Liverpool legenda története is intő példa lehet Trent Alexander-Arnold számára. Robbie Fowler, aki 236 Premier League mérkőzésen 120 gólt szerzett a Liverpoolban, ikonikus alak volt, ám Gérard Houllier vezetőedzővel való nézeteltérése miatt 2001-ben a Leeds Unitedhoz távozott. Később a Manchester Citynél próbált szerencsét, de soha nem tudta visszanyerni korábbi formáját. 2006-os visszatérése az Anfieldre csak megerősítette, hogy távozása hiba volt.
Peter Crouch szintén bevallotta, hogy a Liverpool elhagyása és a Portsmouth-hoz való csatlakozása 2008-ban pályafutása „legnagyobb megbánása” volt. A korábbi angol válogatott csatár elmondta, hogy szeretett volna „egy klub embere” lenni, de a körülmények más döntésre kényszerítették.
Ian Rush, a Liverpool történetének legjobb góllövője, szintén csak egy szezont töltött a Juventusnál, mielőtt visszatért volna az Anfieldre. Bár állítása szerint olaszországi tartózkodása sokoldalúbb játékossá tette, az igazság az, hogy a Juventusnál mindössze hét gólt szerzett, és egyetlen trófeát sem nyert.
Emre Can és Nick Barmby története is hasonló tanulságokkal szolgál. Can 2018-ban a Juventushoz igazolt, mert „nagy célokat” látott a torinói klubnál, ám végül a kispadról nézte végig, ahogy korábbi csapata, a Liverpool megnyeri a Bajnokok Ligáját és a Premier League-et. Barmby pedig a csőd szélén álló Leeds Unitedhoz igazolt, amely két évvel később kiesett az élvonalból.
Ezek a történetek mind azt mutatják, hogy a Liverpool különleges klub, amelyet elhagyni nagy kockázattal jár. Trent Alexander-Arnold számára intő jel lehet, hogy még a legnagyobb játékosok is gyakran megbánták, hogy távoztak az Anfieldről. A Liverpool nem csupán egy klub, hanem egy intézmény, egy életérzés, amelyet sokan csak akkor értékelnek igazán, amikor már nincs részük benne.
A modern futballban, ahol a játékosok gyakran klubot váltanak a magasabb fizetés vagy a trófeák reményében, a Liverpool elhagyása után sokan visszasírják a régi napokat – és ez Trent Alexander-Arnold esetében sem lesz másképp, ha valóban a Real Madridot választja.
(X)
