Alkat kérdése, hogy ki hogyan viszonyul a különféle mobil vagy beépített hőcserélőkkel gyakran hűtőházi hőmérsékletűre kondicionált belterekhez, de kétségtelen, hogy a világ nagyvárosainak többségében elviselhetetlen lenne a létezés klímaberendezések nélkül.
Az urbanizált környezet élhető hőmérsékletét ugyan a természet segítségével és építészeti módszerekkel is meg lehet teremteni, ám jelenleg a kivételektől eltekintve a gépi hűtés enyhíti az egyre gyakoribb és tartósabb hőhullámok miatt forró nagyvárosi nyarakat.
Globális hűtési láz
A tetszés szerint beállítható mikroklíma-szabályozó berendezések eredeti rendeltetésük szerint a beltéri levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, összetételét és nyomását is meghatározott értékeken tartják; áldásaikért azonban brutális árat fizethet az emberiség.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tavaly tette közzé a légkondicionálás jövőjéről szóló globális jelentését, amely szerint a következő 30 évben háromszorosára duzzad a légkondicionálás iránti globális igény, ami elképesztő mértékben fokozza az áramfogyasztást, a szén-dioxid-kibocsátást és nem mellesleg a globális felmelegedést. A prognózis szerint a klimatizált épületek száma 2050-re 5,6 milliárdra emelkedhet a jelenlegi 1,6 milliárdról, a hűtéshez felhasznált elektromos energiából pedig 140 százalékkal többre lesz szükség, mint ma. Mindeközben a szektor jelenleg egymilliárd tonnás éves szén-dioxid-kibocsátása is minimum megduplázódik – a növekedést némileg lassítja a napenergiát hasznosító légkondik üzemeltetése.
