2018. február 7., 18:25. Érkezett a hír, hogy halálra gázoltak egy fiatal lányt a könyvtár előtti útszakaszon. Ekkor még azt írta a távirati iroda, hogy nem az átkelőn akart átmenni az úton az áldozat. Nem sokkal később jött a javítás, hogy mégis a zebrán közlekedett. Ott pedig egy busz ütötte el, és gázolta halálra.
Azonnal heves indulatokat szült a szörnyű baleset, hiszen ez már rövid időn belül a sokadik olyan gázolás volt Kecskeméten, amely zebrán történt. Ha jól számoljuk, ez éppen a 12. volt. Azért is válthatott ki sok esetben kemény hosszászólásokat, mert eddig a pontig a város hallgatott. Miközben a lakosság intézkedéseket követelt, semmi nem történt.
Három részre szakadt a közvélemény, amely a baleset okait igyekezett megfejteni.
- Az egyik tábor szerint mindenképpen a buszvezető lehetett a hibás, mert figyelmetlen volt, és mert ott a zebra. És amúgy is a buszvezetők ilyenek (szidták őket sokan így).
- A másik tábor a lányt hibáztatta, akiről tudni vélték, hogy fülhallgatóval a fülén, talán telefonozva szaladt át, és nem vette észre a buszt, és a busz már nem tudott megállni. Ő pedig berohant alá.
- A harmadik tábor szerint a gyenge közvilágítás az oka, hogy ennyi baleset történt. Ekkor már az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios LED lámpái világítottak a városban ( később országos botrány lett ezekből a beruházásokból ).
„Már megint elütöttek valakit?”
Csütörtökön este, a tavalyi februári fényviszonyok idején, megpróbálták rekonstruálni a balesetet, hogyan is történhetett.
Az autókat nem engedték be erre a területre, de a gyalogosok közlekedhettek. Közülük a legtöbben nem tudták, mi folyik, ezért újabb balesetet hittek. Ráadásul az előző három tábor most is kialakult. Ugyanazok az indulatok szabadultak fel, amelyek akkor is uralták a szóbeszédet és az internetet. A szörnyűsége mellett ez a baleset arról is emlékezetes, hogy ez volt az a gázolás, amikor a polgármester úgy érezte, hogy meg kell végre szólalnia. Akkor ezt írta Szemereyné Pataki Klaudia:
„Városvezetőként – másokkal ellentétben – én nem vagyok abban a könnyű helyzetben, hogy felelőtlenül írogassak, ítélkezzek. Az a feladatom, hogy egy témában akkor álljak a nyilvánosság elé, amikor érdemi, felelősséggel felvállalható mondanivalóm van.
Ennek most jött el az ideje.”
Majd leírta, hogy a hallgatás csak látszólagos. A háttérben a Király József elnökölte városrendezési bizottság már tárgyalt arról, hogy milyen biztonsági intézkedéseket lehetne tenni. Később lettek is úgynevezett okos zebrák, és a könyvtár előtti zebrához is lámpás forgalomirányítást telepítettek (a beleset idején az átkelőnél csak egy tábla figyelmeztetett).
nevtelenek.hu
És ez volt az a polgármesteri bejegyzsés, amely bár egészen korrekt és felelős megállapításokat tartalmazott, ám a végére elfáradt, és névtelen Facebook kommentelőkre hivatkozva azt üzente, hogy amíg ők következmények nélkül írogathatnak, a város vezetése ezt nem teheti meg. Többen kikérték maguknak a névtelenség felemlegetését, mondván, hogy nevüket és arcukat adták a véleményükhöz. Valamint azt nyomatékosították, hogy miután a sokadik gázolás történt a városban, talán nem csoda, hogy a szokásosnál hevesebb indulatokat váltanak ki az események a városban közlekedőkből.
Ekkor jegyezték be a nevtelenek.hu weboldalt, amely a polgármester Facebook bejegyzésére viszi az internetezőket, mintegy tiltakozva, szót emelve a sokakat sértő megjegyzés miatt.
Mi történt csütörtök este a tragédia helyszínén?
A baleset rekonstrukciója lényegében egy bírósági tárgyalás volt, amelyről ott semmilyen információt nem adtak, de megvártuk a végét, és kikövetkeztettük, mi történhetett. A buszt a zebra elé állították, oda, ahol az ütközés előtti pillanatban állhatott. Majd a volánhoz hol egy rendőr, hol a bíró ült. Fényképeztek is. Bizonyára arra voltak kíváncsiak, hogy mit láthatott a forgalomból a buszvezető a végzetes utolsó másodpercekben. Talán nézték a fényviszonyokat is (kicsit változott a helyzet azóta, hiszen a forgalmi lámpák az akkori állapotokhoz képest több fényt adnak ma, és a világító lámpa mellett ülő alkalmi buszvezetők szemébe is több fény juthatott most, mint akkor).
A tárgyalóterem ezúttal a busz fedélzete volt. Bíró, ügyész, rendőrök szálltak fel. Feltehetően a civilek szemtanúk és közlekedési szakemberek voltak.
A buszról többször is leszálltak, és a bírónő is átgyalogolt a zebrán. Ő azt viszgálhatta, hogy a lány mit láthatott a buszból. Majd cserélt vele egy hölgy, akit többször is átsétáltattak az átkelőn. Ekkor a sofőr szemszögéből vizsgálták a helyzetet. Majd többszöri átkelés után a hölgyet a zebrának ahhoz a pontjához állították, ahol a busz elgázolhatta a fiatal lányt tavaly februárban. Ez volt a tragédia előtti pillanat.
A buszon nem csupán álló helyzetben dolgoztak. Volt egy pillanat, amikor a jármű visszatolatott, majd a zebra felé közeledve ismét megállt a korábbi helyén. A tárgyalás végeztével a zebra kollégiumi felénél egyeztettek még egy kis ideig, majd újra ráengedték a forgalmat a kiskörút ezen szakaszára, ahol korábban csak a gyalogosokat engedték át a zebrán és a buszokat menetrend szerint.
A fiatal áldozat emlékét a tragédia melletti villanyoszlop is őrzi. Mécsesek, koszorú és két fénykép róla. Miután mindenki elment, néhány hozzátartozó még maradt, és gyertyákat gyújtott. A lány szülei azóta sem tudták feldolgozni a borzalmat, és talán nem is fogják. Bejegyzések sora látható az édesanya Facebook profilján. Kérésükre az ügyet Szolnokon tárgyaláják, és az egyik tárgyalási napról ezt írta a nyáron:
„Hallani a borzalmakat, amit a szemtanúk làttak, hallottak és még mindig tudja az időt húzni, a tarsolyból még mindig akad valaki, akitől még kérdezni szeretne valamit a vàdlott és az ügyvédje. Igy tellik az idő 2018.02.07. óta. Az, hogy ‘sajnàlom ami történt” az elmúlt 17 hónapban még nem érlelődött meg az elkövetőben”
