Felcsuti: az Orbán-csomag gyalázatos

0
Hírklikk.hu
Hirdetés
„A kormány nem akar segíteni most, nem akar adni pénzt azonnal, ugyanakkor Orbán ki nem hagyja ¬ még az ilyen kétségbeejtő helyzetben sem –, hogy meglehetősen olcsó módon szerezzen politikai előnyöket, ugyanolyan propagandisztikus eszközökkel, mint eddig” –így nyilatkozott a Hírklikknek Felcsuti Péter közgazdász, a Bankszövetség volt elnöke. Szerinte egyszerűen gyalázatos, hogy a szociálisan rászorulókról egy szót sem hallhattunk a miniszterelnök által bejelentett válságkezelő programban.

 

– Meglepte a hétfőn bejelentett Orbán-csomag?

– Egyszerre volt olyan érzésem, hogy ebben biztos voltam, ugyanakkor borzasztó hiányérzeteim támadtak. Biztos voltam abba, hogy egy ilyen, még oly rettenetes helyzetben is a propagandára koncentrálnak.

Hirdetés

– Mire gondol?

– Először is, Orbán Viktor bejelentette, hogy ez minden idők legnagyobb gazdaságvédelmi akcióterve, márpedig ez a kifejezés önmagában teljesen érdektelen. Az a kérdés ugyanis, hogy ahhoz a katasztrófához képest, ami kialakulóban van, adekvát, vagy nem az. Nagy, vagy kicsi, nem számít, a helyzethez képest kell elégségesnek lennie. Nekem pedig az a véleményem – bármit is mondjon a miniszterelnök –, hogy ez a program nem elégséges. Ez tehát semmi több mint propaganda.

– Azt is mondta, hogy tíz sikeres év után már éppen egyenesbe jöttünk…

– Ez is a mese, a felvezető rész egy eleme. Egy másik, igencsak szégyenteljes elem, az a nyugdíjakra vonatkozó bejelentés. Ez tökéletes propaganda. Vajon ki lesz a nyugdíjas segítve azzal, ha jövő februárban kap egy durván négy százalékos emelést, mert az egy hét nagyjából ennyit fog kitenni. És majd újabb, aztán újabb egy év múlva kap pénzt. Ezt gazdaságélénkítési program részeként említeni, teljességgel elfogadhatatlan. A terv a publikum tökéletes lebecsülése, ami persze nem idegen Orbán Viktortól.

– És arról mit gondol, hogy az ígéret, a pénz odaadása túlterjeszkedik a kormányzati cikluson is?

– Hát ilyen apróságokra az ember már oda se figyel, végül is az alkotmány nem tiltja, hogy ezt megtegye. Ehelyett inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a 13. havinak elkeresztelt emelés, mint egy katasztrófa-elhárító program része, inkább csak tényleg propaganda. Ez az egész egy szörnyű, vacak dolog. És az is zavar, hogy megint a nyugdíjasok egészéről beszélnek, miközben bőven vannak olyan nyugdíjasok, mint például magam is, akik elég magas nyugdíjat kapnak ahhoz, hogy ne kelljen egy ilyen adománnyal megörvendeztetni őket. Ugyanakkor rengetegen vannak olyanok, akiknek nagyon alacsony a nyugdíjuk, nekik kellene pénzt adni, de természetesen nem négy részletben, és nem elhalasztva a jövő évre. Szóval, egyszerűen nem értem, hogy miért kell szociálisan egységként kezelni a nyugdíjas társadalmat. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek már most oda lehetett volna az emelést, akár előlegként. Ez tényleg csak döntés kérdése lenne, hiszen a kezükben minden szükséges adat a lépéshez. De, úgy látszik, a kormány nem akar segíteni most, nem akar adni pénzt azonnal. És, mint említettem, ezt a döntést is a propaganda részeként kell kezelni, és az eddig elmondottak tartoznak ahhoz a részhez, amire azt mondtam: biztos voltam benne. Vagyis abban, hogy az Orbán ki nem hagyja, még az ilyen kétségbeejtő helyzetben sem, hogy meglehetősen olcsó módon szerezzen politikai előnyöket, ugyanolyan propagandisztikus eszközökkel, amelyek mindig is jellemezték az ő tevékenységét.

– És hol támadtak hiányérzetei?

– Az egész programot illetően. Az már önmagában érdekes, hogy én ugyan nem vagyok barátja Parragh Lászlónak, meg a Kereskedelmi Kamarának, de ők legalább vették a fáradtságot, és egy több tucat pontból álló javaslatot készítettek a válság kezelésére, és ebből a most bejelentettekben semmi sem köszön vissza. Itt egy rövid tervet hallhattunk, de ez a rövid terv  két összefüggő sebből is vérzik. Az egyik az elképzelés szekvencialitása, vagyis, ahogy a dolgok egymásból következnek: itt semmi nincs olyan, ami a kialakult helyzet azonnali, vagy rövid távú kezelését jelentené. Beszél ugyan arról, hogy készen áll a kormány a bérek kiegészítésére, de csak azoknál teszi ezt meg, ahol a cég részmunkaidőre küldi a munkavállalóit. Ez azonban ennek a rétegnek csak egy töredéke. A bérből és fizetésből élőknek ennél sokkal nagyobb tömege van, nem utolsósorban azok, akiket máris, vagy a közeli napokban, hetekben elbocsátanak. Ebben a programban egyetlen szó nem esik a munkanélküli segélyről, ami ugye egész Európát tekintve, nálunk a legfukarabb, mindössze három hónap. Nem hiszem, hogy ezt ne lehetne felemelni, vagy akár csak átrendezni a válság idejére, azon minimum csodálkozni tudok. A másik rész, amit ugye szekvenciális problémaként említettem, hogy nincs a programban semmi, ami azonnal enyhítene a nehézségeken, és ami a legszörnyűbb: egy huncut szó nincs a szociális természetű enyhítésről. És, ha ehhez hozzátesszük, hogy az önkormányzatok pénzéből is elvontak összegeket, vagyis onnan, ahol a szociális ellátó munka komoly részét végzik, akkor ez vérlázító.

– Gulyás Gergely azt mondta ezzel kapcsolatban a parlamentben, hogy ők egy sor területen tehermentesítették az önkormányzatokat…

– Hogyne, elvették a feladataikat. Például az iskolákat, a kórházakat. Nem hiszem, hogy ettől az önkormányzatok boldogok lettek volna. A Gulyás-féle mondatok ugyanannak a mellébeszélésnek a részei, amelyek az orbáni kommunikációt jellemzik. Megismétlem: ilyen körülmények között, az önkormányzatoktól pénzt elvenni, gyalázat. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nekik a legfőbb bevételi forrásuk az iparűzési adó, de tekintettel a kialakult helyzetre, nem lesznek, akik iparűzési adót tudnak majd fizetni. Az ugyanis árbevétel alapú, ami viszont nem lesz. Szóval, ami engem megdöbbent, de nem csodálkozom rajta, a válság szociális aspektusának tökéletes elhanyagolása.

– Ahhoz mit szól, hogy az Európai Unió feloldotta a három százalékos hiány kötelező tartását, Orbán azonban ragaszkodik hozzá?

– Ez lehet egy olyan dogma a számára, ami azt jelenti, hogy nála a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie, bármi áron. Akár azon az áron is, hogy az ország népének egy része éhezik. Szerintem pedig, mint egy idolra, bálványra tekinteni a költségvetési deficitre, mintha annak nem lenne összefüggése az ország fejlődési ciklusával, az hiba. Fellendülés idején kellene a költségvetésnek óvatosnak lennie, minél kisebb deficitet mutatnia, váláságban viszont fordítva. A költségvetésnek harmonikáznia kell, a gazdasági ciklussal összhangban. Nálunk, a fellendülés idején is kiköltekeztek, semmifajta, vagy csak csekély tartalékot képeztek; a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium együtt tapostak a gázpedálra. Figyelmeztetett is az Európai Unió, hogy elég. Most a Nemzeti Bank ugyan tud pénzt adni, de kamatot nem tud csökkenteni, és láthatóan aggódnak, hogy mi lesz a forinttal, amit mindenfajta nagy szigorral próbálnak ellensúlyozni. Meglátjuk, hogy a külföldi befektetők miként reagálnak erre, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek jó visszhangja lesz. De bármilyen visszhangja lesz, az biztos, hogy az ország bajain nem fog segíteni. Meggyőződésem, hogy a megfigyelők nem azt a következtetést fogják levonni, hogy Orbán Viktor komoly erőfeszítéseket tesz a válság következményeinek felszámolására.

– Nem olvasható ez a szándék, illetve a terv úgy is, hogy nagyon vigyáz most is arra, hogy nehogy túlköltekezzen?

– Vannak pillanatok, amikor ezt nem teszi meg, annak az a következménye, hogy nem tudja a válságot kezelni.

– Lehet, hogy a szociális következményeket nem is akarja…

– Azt sem, de én a gazdaságiról sem vagyok meggyőződve. Azt gondolom, hogy a munkanélkülivé vált emberek munkahely-keresésére három hónap nem elég. Mi lesz velük, ha hat hónapig nem jutnak munkához, vagy nyolc hónapig. Erre nincs mit mondani. Egész Európában Magyarországon a legalacsonyabb a munkanélküli segély. Erre mi lehet a válaszunk? Miért kell nálunk ezt ilyen alacsonyan tartani?

Németh Péter / Hirklikk

500 Ft1000 Ft3000 Ft