1848. április 11-én kihirdették az áprilisi törvényeket, melynek XVIII. fejezete a Sajtótörvény volt. Az első paragrafus igen tömör és konkrét előírást tartalmaz:
1.§ Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.
Érvényes e ez a mai kecskeméti sajtószereplőkre és „mindenki”-re, akire a törvény is vonatkozott?
A rövid és prózai válasz a nem és ez nem feltétlen a sajtószabadság hiánya miatt van. Könnyen beláthatjuk, hogy a város 111.269 lakosa közül nagyon sokan vannak, akiknek – velem ellentétben – esélye sincs gondolatait a sajtó útján közölni és tegyük hozzá, hogy sokuknak szándékuk sincs.
Ez utóbbi a fontos, hogy akinek viszont szándéka van gondolatai közlésére, az megteheti e jelen médiaviszonyok között. Itt még mindig egyértelmű a nem, hiszen szintén egyszerűen belátható, hogy kevés a szándék a gondolatok közléséhez, ehhez bizony más is kell: írás- vagy beszédkészség, hogy a sajtó, mint közvetítő egyáltalán fel tudja vállalni a közvetítő szerepét. Az elesettek, a láthatatlanok számára nagyon nehéz a sajtó közvetlen elérése, azonban szociális segítő szervezeteken keresztül az ő gondolataik már el tudnak jutni a nyilvánossághoz, ha van megfelelő felület ezek közzétételére.
Vannak persze olyanok is, akik elvileg könnyen jutnak sajtóhoz, az utóbbi évek tapasztalata viszont az, hogy piaci és politikai alapon is erős szűréssel kerülnek témák a nyilvánosság elé. Ez nem is lenne gond, amíg mindenkinek junta hely a pályán, hogy saját értékrendjének és szűrőjének megfelelően adjon teret a gondolatoknak és így elérjük azt a célt, hogy a sokszínű sajtópiac végül minden gondolatnak és véleménynek szabad utat biztosítson. De hogy is állunk ezzel? Jut hely mindenkinek vagy vannak egyenlőbbek?
A kecskeméti sajtószereplők függősége
A kecskeméti sajtó messziről, hunyorítva nagyon sokszínűnek tűnik. Létezik tévé, rádió, nyomtatott lap, magazin és az online térben is megtalálható legalább 4 városi, regionális termék. Szálazzuk szét ezeket, nézzük, miből él a kecskeméti nyilvánosság. Március 15-én két részben fogjuk elemezni a kecskeméti szereplőket az alapján, hogy teljesítik e az 1848-as sajtótörvény 1§-át: „Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.”
Segítsen nekünk, adja meg, hogy mely sajtótermék elemzésére kíváncsi a legjobban és kiket ne hagyjunk ki véletlenül se:
