Sokan nem igénylik a munka és az alkotás örömét. Azt az érzést, amikor valamit rendben és időben elvégzel, és ez a tudat megelégedettséggel tölt el.
Azt gondolom, hogy talán a legtisztább emberi érzés a jól végzett munka öröme, és a magabiztosság, amit ezáltal nyersz, Kedves Olvasó!
Ennek ellenére mégis igen sokan kitérnek a munkavégzés alól, mert azt az élet felesleges dolgának tartják. Ők inkább a hatalmat igénylik, hogy másoknak parancsolgathassanak, míg megint mások megelégednek az eltartottság és a kiszolgáltatottság sovány kenyerével, mert munkavégzés híján önmagukról sem tudnak gondoskodni.
Egyik sem vezet jóra, mert a munka megismerése nélkül hatalomra jutni csak káros lehet annak is, aki ezt az utat járja, de annak még inkább, aki ilyen elöljárót kap az élettől a nyakába. Torzítja annak a személyiségét is, aki az így megszerzett – munkavégzés nélkül – hatalmat gyakorolja, de azok személyiségét is, akik egy ilyen hatalom képviselője előtt beletörődve fejet hajtanak.
Igaz a mondás, aki nem húzta valamikor az evezőt, az ne üljön a kormánylapáthoz!
De nem sokkal jobb másokon élősködni, vagy feladni teljes mértékben önmagunkat úgy, hogy a másik embertől függünk, hiszen ez nem az alkotó, dolgos emberhez méltó magatartás. Az embert nem a restsége, a lustasága emelte ki a többi élőlény közül itt, a Földön, hanem éppen ellenkezőleg, a szívós, kemény, értékalkotó emberi munka.
Ezért Kedves Olvasó, nagyon ajánlom, hogy amíg csak teheted, dolgozzál saját örömödre, és persze mértékletesen, úgy, hogy a munka ne váljék önző szenvedéllyé benned. Tehát mérd fel, hogy mit tudsz elvégezni képességeid szerint, és csak azt, de csak azt teljesítsed! Ha így cselekszel, kiegyensúlyozott, öntudatos emberré válhatsz, akinek van önbizalma, és képes a problémákat megoldani.
A lustaság, a restség nem vezet sehova. Ez a magatartás nem méltó az emberhez, hiszen bizonytalanná, és a társadalom élősködőjévé tesz. Már a költő is mondta: „Az élet célja a küzdés maga!” E mögött egy örök igazság húzódik meg, hiszen a munka elvégzése egyfajta küzdelem, mely legyőzi saját lustaságunkat, restségünket is.
ábrahám