Már több napja köztudott, hogy a Szil-Coop bevásárlóközpontban lévő élelmiszerboltot a Lidl veszi át, ez fogja üzemeltetni, nyilván saját néven. A bolt tehát fizikailag nem szűnik meg, mégis egy olyan változáson megy majd keresztül, aminek a végén megváltozik lényegében minden, ami azt eddig azzá tette, amivé. Jönnek más színek, más árcédulák, más termékek, más logók, más név és esetleg új dolgozók is. Na és persze más árak is lesznek.
A szokás hatalma?
De vajon hozzánk tud-e nőni egy bolt annyira, hogy szomorúak leszünk, ha már nem lesz többé? Ha csupán tárgyakat veszünk figyelembe, akkor egy autó, egy motor, egy ház hiánya tudhat fájni. De vajon szívünkhöz tud-e nőni egy üzlet, amelyből az asztalunkra kerül a tápláló és éltető élelmiszer? És vagyunk-e annyira hűségesek – ha az előzőre igen a válasz – hogy nem járunk el más boltokba vásárolni? Szükségünk van-e arra, hogy ugyanaz a kiszolgáló adja a sajtot; ugyanazok a kezek vegyék el tőlünk a pénzt; és segíti-e a vásárlást, ha becsukott szemmel is megtaláljuk a kedvenc üdítőnket?
Átállunk-e könnyen?
Ugyanakkor érdemes-e siratni valamit, ha jön helyette más, ami akár még korszerűbb is lehet, kedvezőbb árfekvésű, bőségesebb kínálatú. Persze az ellenkezője is megeshet ezeknek. Bár az árak tényszerűek, minden más szubjektív. Éppen ezért lehet számtalan válasz a felvetett kérdésekre. És a továbbiakra is. Számít-e a tulajdonosi kör? Hogy egyik magyar, a másik külföldi? Hogy a kínált termék közül mennyi a magyar, mennyi a külföldi? Vagy mindegy, csak minőségi legyen? Vagy az sem számít igazán, csupán az ár?
Korábbi cikkünket is ajánljuk, amit arról írtunk, mennyire magyar egy külföldi diszkontüzlet.