Józan ésszel belátható, hogy a Fidesznek komoly népszerűségvesztéssel kell szembenéznie, de nem váltható azonnal szavazatokká a csalódás. Sokan inkább a kiskapukat keresik a tüntetések helyett, erre szocializálódott politikailag a magyar – elemezte az elmúlt napokban kialakult helyzetet Nagy Attila Tibor politológus az Azonnalinak.
Nem volt törés a Fidesz sikerének az időközi önkormányzati választásokon, vasárnap egy kivétellel mindenhol nyertek, ahol elindultak. Sokan várták azt, hogy máris lecsapódnak a megszorítások, ám a valóságban ezek sokkal lassabb folyamatok.
Nagy elmondta: Hiába eredményezett nagy felháborodást 2006-ban az őszödi beszéd, az MSZP megroppanása is évek alatt zajlott le, míg végül eljutottak a Gyurcsány Ferenc lemondását követő „miniszterelnöki castingig”, amely „végképp betette a kaput”.
Az emberi természet olyan, hogy nehezen ismerjük be, ha tévedtünk, és ez alól választói döntéseink sem képeznek kivételt
Vonzó ajánlatra lenne szükség ahhoz, hogy tömegek álljanak át egy másik politikai táborba, de az ellenzék erre még nem képes. A megosztott, egymással is torzsalkodó pártok nem sugároznak olyan nyugalmat, magabiztosságot, erőt, amelyet most sok elbizonytalanodott, jövője miatt szorongó ember keres.
Az látszik az elmúlt időszak önkormányzati választási eredményeiből, hogy sok helyen ott sem nyújtanak meggyőző teljesítményt, ahol három évvel ezelőtt átvették a település vezetését.
„Se helyi, se országos szinten nem kapnak az ellenzéki szavazók olyan impulzust, hogy úgy érezzék, egy alapvetően kis téttel bíró önkormányzati választáson érdemes részt venniük” – fogalmazott az elemző.
Milliós nagyságrendű tömegek számára jelent súlyos terheket az elmúlt napokban meghozott kormányzati döntések, de nem látjuk még töredéküket sem az utcán. Ennek mélyen gyökerező okai vannak.
Nyár van, a tűző napon, kánikulában órákon át állni, vagy vonulgatni nem túl kellemes dolog, valamint ez nem egy olyan intézkedés volt, amely a fűnyíró-elv mentén szinte a teljes lakosságot érintette, most csak bizonyos csoportoknak kell szembenézniük a hátrányos következményekkel.
A demonstrációk vonzerejének az sem tett jót, hogy az ellenzéki politika az első pillanattól igyekezett „ráülni” ezekre. „Nem olyan meglepő, hogy április óta ezek a politikai szereplők nem lettek népszerűbbek” – vélte az elemző. A hivatalos politikától független, civil kezdeményezések pedig egyelőre szervezetlennek, erőtlennek tűnnek. Nincsenek vezetők, nincsenek gyakorlott szervezők.
Nagy hangsúlyozta, hogy a magyarok többségének politikai szocializációja a nyugati mintákkal ellentétben olyan, hogy a népszerűtlen intézkedésekre nem nyílt tiltakozással válaszolnak. Az elemző szerint a többség valószínűleg kivár a konkrét szabályok megjelenéséig, és addig is, a régi beidegződéseknek megfelelően keresi a lehetséges kiskapukat.
