Hazai szakemberek érdekes eredményekre jutottak, miközben az Alföld erősen fragmentált, csak kis foltokban létező erdőssztyepp-foltjait és kunhalmait, azoknak is az élővilágát vizsgálták.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontban (ELKH ÖK) működő Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport munkatársai az Alföld erdőssztyepp-foltok és kunhalmok biodiverzitását vizsgálva azt találták, hogy ezen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyek természetvédelmi értéke kis méretük ellenére is kiemelkedő, többek között legalább százötven – részben ritkán látható, részben eddig teljesen ismeretlen – pókfajnak adnak otthont.
Tanulmányuk megjelent a Basic and Applied Ecology folyóiratban, amely szerint a kiskunsági erdőssztyeppet száraz gyepek és a bennük álló kisebb erdőfoltok alkotják. Az erdők elsősorban nyárfákból állnak, a cserjeszintet galagonya- és borókabokrok alkotják. Ez alkalommal az ökológusok az élőhely gyepi összetevőire koncentráltak, és emellett a kunhalmokon található gyepeket is vizsgálták. A kutatás fő kérdése az volt, hogy e kis élőhelyfoltok mennyire képesek megőrizni az ősi, különleges élővilágot.
Az emberi zavarás ezeken a helyeken leginkább a faültetvények jelentik. Gallé Róbert, a kutatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője elmondta, hogy „azt vizsgáltuk, hogy a tájszerkezet hogyan hat ezen területek élővilágára. A tájszerkezetet befolyásolja az ültetett erdők kiterjedése, a szomszédos erdőssztyepp-foltok távolsága, illetve e foltok mérete, és mindez hatással van a fragmentumok biodiverzitás-megőrző képességére. Ezek az élőhelyek természetvédelmi szempontból azért értékesek, mert egy részükön sohasem történt az életközösséget teljes egészében megszüntető beavatkozás, például szántás”.
30-30 erdőssztyepp-foltot és kunhalmot választottak ki a vizsgálatukban, felmérték, hogy milyen növények és ízeltlábúak, közöttük pókok, poloskák, méhek és darazsak élnek rajtuk. Arra jutottak, hogy mindkét vizsgált élőhelytípusban nagy a fajgazdagság, a kis méretű erdőssztyepp-foltokban például akár 150 pókfaj is él. Az egyik foltban olyan fajt is azonosítottak, amelyet több mint száz évvel ezelőtt fedeztek fel, és azóta sem mutatták ki sehol, most viszont húsz egyedet is gyűjtöttek belőle.
„Ezek a ritka, sőt ismeretlen fajok is azt jelzik, hogy sok mindent nem tudunk még ezekről az élőhelyekről, és szinte mindig találunk valamilyen meglepő eredményt. Sok itt élő faj csak az ázsiai sztyepprégióból ismert, hiszen Magyarországon található a sztyeppek nyugati határa” – tette hozzá Gallé Róbert.
Jelentős biodiverzitást képesek megőrizni e kis méretű és meglehetősen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyfoltok, így kiemelt természetvédelmi értékekként kell ezeket kezelni. A foltok azonban nagyon kicsik és szétszórtan találhatók, így ez a hatékony védelmüket nehezíti, valamint e térségekben folyamatosan intenzív emberi hatás éri őket. A kutatók felhívják a figyelmet, hogy a megőrzésükhöz a lehető legkisebb mértékűre kellene csökkenteni az emberi beavatkozást.
via HVG
