A magyar ellenzéki körökben népszerű állítás szerint a külföldi társszervek egyre bizalmatlanabbak a magyar hatóságokkal szemben, és már nem is nagyon osztanak meg velük bizalmas információkat. Ezt a vélekedést erősíti az is, hogy a nemrég napvilágra került információk szerint az orosz titkosszolgálatok éveken át ki-be jártak a Külgazdasági-és Külügyminisztérium informatikai rendszerében.
Ez az aggodalom nem is alaptalan, leginkább a NATO-ban domináns erővel bíró Washington fogalmazza meg egyre nyíltabban az Orbán-kormánnyal szemben. Mindez milyen hatással lehet Magyarország polgári és katonai titkosszolgálatainak a munkájára, a külföldi partnerekkel való együttműködésére? Lehetséges, hogy már semmit nem osztanak meg a magyarokkal? Vagy mindez erős túlzás és hangulatkeltés?
A NATO célja, hogy a „szükséges megosztás” koncepcióját a „szükséges ismeret” koncepciójával szemben előnyben részesítse. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szövetséges minden információt automatikusan megoszt egymással. Ezért valóban bőven lehetnek olyan adatok, amiket egyes szövetségesek nem kötnek a másik, adott esetben Magyarország orrára.
A NATO-n belül működik a Polgári Hírszerzési Bizottság (CIC), amely a polgári hírszerzéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A CIC feladata, hogy jelentést tegyen az Észak-atlanti Tanácsnak, valamint tanácsot adjon a NATO-t érintő kémkedési, terrorista vagy ehhez kapcsolódó fenyegetések kérdésében. A bizottságban minden NATO-tagországot a saját biztonsági és hírszerző szolgálatai képviselnek, így Magyarországon is. Ez már önmagában kizárja, hogy egy szövetségi rendszeren belül valamelyik tagállam titkosszolgálata elszigetelődjön és ne jusson információkhoz.
A titkosszolgálatoknál dolgozók ugyanazt a szakmát űzik, ezért ha két ország valamelyik titkosszolgálatának a vezetői találkoznak egymással, akkor kollégákat látnak egymásban. Ez még az autoriter államok szolgálatainak vezetőire is igaz, ahol a titkosszolgálatok a demokratikus államokhoz képest erősebb politikai befolyás alatt vannak. Egy adott ország titkosszolgálatának a megítélése tehát sokkal inkább a szolgálat vezetőjének személyétől, szakmai múltjától, az addigi közös munkák alapján leszűrt tapasztalatoktól függ.
A titkosszolgálatok között az adatok és információk cseréje bizonyos szintig automatikus, olyan területeken, mint például a terrorizmus elleni küzdelem vagy a latorállamokkal szembeni fellépés. Ez az automatizmus sokszor még az egymással kifejezetten ellenséges államok esetében is él.
Az egy szövetségi rendszerbe tartozó országok titkosszolgálatai között meglévő együttműködésnek vannak olyan hivatalos platformjai is, amelyek az alapvető információáramláson kívül a szorosabb kooperációt is biztosítják. Ilyen együttműködési platform Európán belül a Berni Klub.
Az 1969-ben Svájcban, akkor még csak kilenc nyugat-európai titkosszolgálat által közösen alapított Berni Klub a palesztin terroristák ellen jött létre, de ma már az EU 27 államának, valamint Norvégiának és Svájcnak a titkosszolgálatait is tömöríti. A klubnak nincs titkársága, sem elérhetősége, sokáig a létezéséről sem tudott a nyilvánosság. Formális döntéseket nem hoznak, de a klubtagok tapasztalatokat osztanak meg egymással, információkat cserélgetnek.
A Berni Klubban a magyarok is benne vannak. Ha a nyugati szolgálatok úgy ítélnék meg, hogy a magyar kormány oroszpolitikája már a magyar titkosszolgálatokat is „megfertőzte”, akkor valószínűleg kizárnák a magyar szolgálatokat ebből a klubból. Ez eddig nem történt meg.
A területet ismerő forrás szerint bár valóban problémát jelentenek az orosz hekkertámadások, ha valóban nagyon súlyos lenne a helyzet, és komoly károkat okoztak volna az oroszok, akkor a külföldi partnerek biztosan számon kérték volna már a magyarokat.
A Berni Klub és az egyik alcsoportja, a CTG néven ismert Terrorelhárítási Csoport egy-egy eseményre Európán kívüli szolgálatok képviselőit is meghívják. A klubon belül is vannak klikkesedések és olyan „kiscsoportos foglalkozások”, ahová már nem minden tagot hívnak. Sőt, olyan megbeszélések is előfordulnak, amelyeken tolmács sem lehet jelen – árulta el a klub belső életére egykoron rálátó forrás.
Információk szerint a magyar titkosszolgálatok a Közép-európai Konferencia (MEC) nevű szervezetben is jelen vannak. A MEC a nyugat- és közép-európai polgári hírszerző és biztonsági szolgálatok többoldalú partnerségét biztosítja. Hasonló szerepet tölt be, mint a Berni Klub. Magát a platformot 1994-ben hozták létre, kifejezetten azért, hogy a közép-európai szolgálatokat az 1989-es berlini fal leomlását követő átalakulásukban irányítsák és segítsék.
Az igazán fontos dolgok viszont nem a Berni Klub, a CTG plenáris ülésein vagy a MEC konferenciáin, hanem az ezek utáni közös sörözések, iszogatások közben dőlnek el. Ekkor derül ki, hogy az eseményre meghívott főigazgató, igazgató vagy mezei titkosszolga mennyire érti meg egymást.
„Amennyiben valóban csak ez az egy módja volt az információ közlésének, az már önmagában is elgondolkodtató volna” – mondta erről a 444-nek adott interjújában Buda Péter, aki korábban maga is nemzetbiztonsági tisztként dolgozott az egyik hazai titkosszolgálatnál. Buda azt is elmondta, hogy civilként is érzi a külföldiek bizalmatlanságát Magyarországgal szemben. „Amikor ilyen körökben mozgok az Egyesült Államokban, Genfben vagy Brüsszelben, a folyosói beszélgetések során kiderül, hogy a diplomaták vagy a volt munkatársak gyakorlatilag ellenségnek tekintik Magyarországot.” – A helyzet azért is lehet aggasztó, mert a titkosszolgálatok közötti viszony megromlása általában szakmai, nem pedig politikai okokra vezethető vissza.
Szakemberek szerint a titkosszolgálati együttműködésekben viszonylag sok a kevésbé vagy egyáltalán nem hivatalos, mondhatni „szürke zónás” kooperáció. Ezekhez az együttműködésekhez azonban már nem elég, ha a szakma „megérti” egymást. Ilyen „szürke zónás” együttműködéshez már nélkülözhetetlen, ha az érintett államok szoros politikai szövetségben állnak egymással.
Források szerint ezekre a „szürke zónás” titkosszolgálati együttműködésekre bizonyosan hatással van az, hogy az adott országgal milyen Magyarország felső politikai vezetésének a viszonya. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelenlegi politikai környezetben nehezen képzelhető el ilyen „szürke zónás” együttműködés a magyarok és az amerikaiak, vagy akár a magyarok és a lengyelek között, míg az izraeliekkel vagy az egyébként nem NATO-tag, de oroszbarát vezetésű Szerbiával már igen.
A „szürke zónás” együttműködés azonban nem csak információk cseréjén alapul, ennél többről van szó. Ezek ugyanis olyan közös műveletek, amelyeknél a másik fél – akarva-akaratlanul is – forrásokat és módszereket ad ki a partnerének. Egy titkosszolgálat forrásai és módszerei azonban legnagyobb titkok közé tartoznak – hangsúlyozta egy szakember.
A különböző műveletekhez szükséges a bizalom, amit azonban ront, ha a két ország közötti diplomáciai kapcsolat mélyponton van. Így ha valóban kihat a magyar szolgálatokra a szövetségi rendszeren belüli sajátos magyar külpolitika, akkor az ezeknek a közös műveleteknek a hiányában érhető tetten.
via Telex
