A tanévkezdés előtt egy héttel derült ki, hogy nem olyan helyet kap a kecskeméti Autizmus Centrum egyik osztálya a Rákóczi-iskolában, mint amilyet nyár elején megígértek nekik. Az érintett szülők csalódottak, és felháborította őket az eljárás. „Az a gond, hogy az utolsó pillanatban, kapkodva keresnek megoldást, és olyan gyerekektől várnak rugalmasságot, akik az állapotuk miatt nehezebben alkalmazkodnak” – fogalmazott az egyik édesanya.
A KecsUP szerkesztőségét az egyik érintett szülő, Váradi Krisztina kereste meg. Az ő kilencéves kisfia a kecskeméti Autizmus Centrumba jár, de már egy tanévet eltöltött a Rákóczi-iskola integrációra előkészítő osztályában, amely már csaknem tíz éve működik az intézményben.
„Júniusban egy szülői értekezleten mondták először, hogy szeptember 1-jétől lenne egy olyan lehetőség, hogy a kisfiam osztálya – összesen hét gyermek, 7–12 évesek vegyesen – átmehessen együtt a Rákóczi-iskolába, ahol kapnak egy külön termet, és félig integrált oktatásban vehetnek részt. Azaz ott vannak a többi gyermekkel az iskolában, de külön teremben, és csak annyit érintkeznek velük, amennyit a pedagógusok engednek. Például ők is a közös étkezőben esznek, testnevelésórán csatlakozhatnak a normál osztályokhoz. Gyógypedagógusaik az Autizmus Centrum munkatársai maradtak volna. Kérték a szülőket, hogy egyelőre ne áruljuk el a gyerekeknek a tervet, amíg nem biztos. Júliusban volt egy újabb szülői, akkor viszont már kész tényként jelentették be, hogy költözünk, lehet szólni a gyerekeknek. Így mi is örömmel osztottuk meg ezt a jó hírt kisfunkkal, nagy volt a boldogság” – idézi fel Krisztina a történteket.
Mint mondta, az érintett családok komoly lehetőségként élték meg a Rákóczi-iskolában nekik szánt külön termet, várták a tanévkezdést. Ehhez képest hatalmas volt a megrökönyödésük múlt hét közepén, amikor arról értesültek, hogy minden lefújva, nem lesz költözés. Az új (külön) teremhez ki kellett volna bontani ugyanis egy falat, de augusztus 21-én derült ki, hogy az éppen egy tartófal, vagyis nem eltávolítható. Kérdés persze, hogy a munkálatokat miért a tanévkezdés előtt alig egy héttel akarták elkezdeni, az pedig végképp furcsa, miért nem vizsgálták meg előbb, hogy az a fal egyáltalán kivehető-e.
„Így visszamondták az egészet, hogy akkor esetleg majd január 1-jétől mehetnek a gyerekek. Bementünk a tankerületi vezetőhöz, Pálfi Tamáshoz jelezni neki: nagyon nem jó, hogy szeptember 1-je előtt pár nappal még nem tudja a gyerek, hova fog járni, és mi sem tudjuk, mire készüljünk. Azt a választ kaptuk, hogy két héten belül próbálnak megoldást találni” – folytatta Krisztina.
„Az egyik kisfiú sírt, mert ő már nem akar az Autizmus Centrumba menni, és ők már megbeszélték a szüleivel, hogy ősztől az új „nagy iskolában” kezd. Az én fiam is nagyon a szívén viseli a dolgot, ő is kijelentette, hogy az ép gyerekek között szeretne lenni, hogy tudjon sokat tanulni. Szóval nekik ez nagyon nehéz. Egyébként is megviselik őket a változások, nem egyszerű nekik elmagyarázni, hogy mégsem úgy lesz, ahogy megígértük. Elvesztik a bizalmat a szülőkben és a tanárokban is” – tette hozzá az elkeseredett édesanya.
Úgy tűnik, a szülők fellépésének volt hatása, mert Krisztina augusztus 26-án, hétfőn már félig pozitív fejleményekről értesítette szerkesztőségünket. De örömük egyáltalán nem teljes.
A megoldás az lett végül, hogy – az édesanya által elmondottak szerint – két kicsi „fél termet” kapnak a gyerekek: az egyik az első emeleten, a másik a másodikon található.
„Mindkét két terem megfelelő lenne hét tipikus fejlődésű gyereknek, bár légkondi csak az egyikben van, és az a készülék sem működik. De ez a kisebbik gond. A probléma abból fakad, hogy nem tipikus fejlődésű gyerekekről van szó. Az autizmussal élő gyerekeknek a Szalag utcai Autizmus Centrumban van egy-egy íróasztaluk és egy-egy nagy méretű szekrényük. Ehhez vannak szokva. Az önálló feladatokat mindenki a saját asztalánál végzi, közösen dolgozni egy nagy asztalnál szoktak, amit körbe tudnak ülni. Ez mind egy teremben található.
Ennyi bútor viszont nem fér el a Rákóczi iskola felajánlott két kis termében. A nagy asztalt ezért külön kell elhelyezni, ezért a csoportnak a közös munkához át kell mennie egyik teremből a másikba, lépcsőznie egyik emeletről a másikra. Ahelyett, hogy kijelölnének egy normális méretű termet, ami egyébként rendelkezésre is állna” – sorolta Váradi Krisztina. Úgy tudja, egy másik csoport is átköltözhet az Autizmus Centrumból a Rákóczi-iskolába, és számukra biztosítanak megfelelő nagyságú termet. Krisztináék már csak ezért sem értik, hogy a „saját” csoportjuk esetében miért nem teljesíthetők ugyanezek a feltételek.
A KecsUP szerkesztőségét megkereső édesanya kijelentette, a két kis termes megoldás szerintük nem megfelelő a gyerekeknek.
„Nem fogadjuk el. Továbbra is kérjük a tankerületi vezetőt, hogy ígéretükhöz híven biztosítsanak megfelelő méretű termet, hogy a gyerekek normális körülmények között kezdhessék jövő héten a tanévet. Az a gond, hogy az utolsó pillanatban, kapkodva keresnek megoldást, és olyan gyerekektől várnak rugalmasságot, akik az állapotuk miatt nehezebben alkalmazkodnak” – véli Krisztina. Azt is elmondta: megalázónak és felháborítónak tartják az egész eljárást, hogy bizonytalanságban tartják őket. Ez egy autizmussal élő gyermekkel szemben, aki szigorú napirendhez, időbeosztáshoz van szokva, különösen méltánytalan és szakszerűtlen.
Az ügyben megkerestük Pálfi Tamást, a Kecskeméti Tankerületi Központ igazgatóját. Miért nem történt meg jóval korábban annak felmérése, melyik terem lenne alkalmas az osztálynak, miért a tanévkezdés előtt nem sokkal derült ki, hogy a kivenni tervezett fal nem eltávolítható? – kérdeztük, arról is érdeklődve, nem lenne-e egy megfelelő méretű, nagyobb terem az iskolában a szóban forgó osztálynak. Kedd délután elküldött kérdéseinkre még nem kaptunk választ.
