Az év végéhez közeledve újságíróink összegzik, számukra milyen volt a mögöttünk hagyott esztendő, melyik volt a három legérdekesebb, legjobban szeretett és/vagy legnépszerűbb, legolvasottabb cikkük. Ezúttal Balla Szilárd osztja ezt meg olvasóinkkal.
2024 második fele nagy mérföldkő az életemben – ekkor csatlakoztam a KecsUP Hírek szerkesztőségéhez. Nem volt könnyű dolgom, amikor ki kellett választanom a számomra legkedvesebb cikkeimet az évből, hiszen akár havonta is össze tudnék állítani egy ilyen listát. Végül ezek lettek a befutók: lejár a kocsmák ideje, interjú Somogyi András humoristával, 100 forintért árulják a friss levegőt Kecskeméten.
A Szívós borozó tulajdonosával készített riportom egyértelmű döntés volt. Ez még akkor is remek élmény lett volna, ha tényleg „csak beszélgettem” volna Tóth Imre tulajdonossal, ezt visszahallgatni, összefoglalni és megosztani az emberekkel azonban magába foglalt mindent, amit szeretek ebben a szakmában.
A Somogyi Andrással készített interjú kényes ügy miatt valósulhatott meg, ugyanis a humorista a Hírös Agórával folytatott egy elég erős adok-kapokot annak apropójából, hogy Somogyi azt állította, hogy nem engedték fellépni Kecskeméten. Szinte minden ilyen interjúnál hiányérzetem van, amikor csak az egyik fél szólal meg – ebben az esetben azonban ez „csupán” aláhúzta a Somogyi András által elmondottakat. Érdekesség továbbá, hogy ebben az időszakban történt egy váltás is az intézmény kommunikációs vezetői pozíciójában.
Somogyi András nyilvánosságra hozta, hogyan utasította el a kecskeméti kulturális központ
„100 forintért árulják a friss levegőt Kecskeméten, de alapvetőnek vesszük” – fogalmaztam októberi publicisztikámban. Ez a cikk nem a tartalma miatt szerepel a listámon, sokkal inkább az ember önmagával szembeni vívódásainak jelképeként. Ez volt az a véleményem, amit el szerettem volna mondani, de nem tudtam, hogy mit szólnak majd hozzá a kecskemétiek. Sokszor átgondoltam, hogy milyen visszajelzések fognak születni, mennyien gondolnak majd emiatt idiótának, smucignak vagy jelentéktelennek. Rengeteg embert megkérdeztem, sokan legyintettek, sokan megerősítettek az álláspontomban, de végül rájöttem: hiába várok másoktól önigazolást. A véleményműfajoknak nem az egyetértés a központi lényege, hanem az, hogy egy másik perspektívából mutassák meg a valóság egy-egy eldugott szeletét – mindenkinek, aki erre vevő. Aki nem vevő, az pedig majd leírja, hogy mennyire nincs igazam; az élet pedig megy tovább.
100 forintért árulják a friss levegőt Kecskeméten, de alapvetőnek vesszük (vélemény)
