Hat beszédet hallhatott az a mintegy 200-250 tüntető, akik február 20-án csütörtökön koraeste a kecskeméti Honvédkórház mellett demonstráltak az intézmény járóbeteg-szakellátásának megszüntetése ellen. A Második Reformkor kecskeméti alapszervezete által szervezett megmozduláson felszólalt Vona Gábor pártelnök is. Sok szó esett az állami egészségügy problémáiról, az elégtelen finanszírozásáról és a fizetős ellátásba terelés jelenségéről is.
Az előzmények sokak számára ismertek lehetnek. 20 ezer főt érint Kecskeméten a változtatás, amely 2025. január 1-jén lépett életbe és amelyről hivatalos tájékoztatást csak utólag – cikkünk megjelenése után – adtak: a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ kecskeméti telephelye, a Honvédkórház (RAVGYI) a Belügyminisztérium kezdeményezésére átadta a közfinanszírozott egészségügyi ellátást a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház részére. 2025-től az intézmény csak a Magyar Honvédség állománya részére nyújthat járóbeteg szakellátást, január elejétől már nem is adtak ki új időpontokat a Honvédkórházban.
Az átszervezés – amelynek tervéről a KecsUP már 2024 májusában beszámolt – tehát már többé-kevésbé le is zajlott. Az, hogy talán még nem zárult le teljesen a folyamat, onnan sejthető, hogy a megyei oktatókórház a napokban még arról posztolt, miszerint folyamatosan dolgoznak, hogy a járóbeteg-szakellátás „a megváltozott körülmények között is zavartalanul működjön”.
A Második Reformkor (2RK) viszont közölte, azért is szervezik a tüntetést, mert nem akarják szó nélkül hagyni a szakrendelések megszüntetését a Honvédkórházban.
Az intézmény melletti parkolóban délután 5 órára, a demonstráció meghirdetett időpontjára körülbelül 200-250 tüntető jött össze, elég sok rendőr is figyelt a rendre a környéken, de a tömeg teljesen békés volt. Az időjárás nem volt túl barátságos a résztvevőkhöz, pár fokkal fagypont alatt volt a hőmérséklet.
Az egy órás tüntetés alatt egymás után felszólalt Burány Árpád, a 2RK egyik alelnöke, Hajdú Zoltán, aki 2026-ban a 2RK képviselőjelöltje lesz a Bács-Kiskun 2-es egyéni választókerületben, Gál Zoltán Tisza sziget szimpatizáns, Pekárné Farkas Emese 2RK alelnök, Fehér János Zoltán, aki az 1-es kerületben indul majd a választáson a Második Reformkor színeiben és végül Vona Gábor pártelnök, aki a tüntetés után röviden nyilatkozott is a KecsUP Híreknek (ezt egy későbbi videós anyagunkban lehet majd látni).
Miért van az, hogy ha a költségvetésben nincs elegendő pénz, akkor mindig az egészségüggyel, az oktatással meg a szociális ellátással kezdik a megszorításokat? – tette fel a kérdést Vona Gábor, aki aztán rögtön meg is adta a válaszát. Szerinte a jelenlegi kormány és rendszer számára az állam – amelynek az emberek jóllétét kellene segítenie – csak egy eszköz, hogy a hatalmat megszerezzék és megtartsák, és ebből a hatalomból a lehető legtöbb pénzt vegyék ki maguknak. Az egészségügyet pedig „azért sarcolják folyamatosan, mert abból sem hatalmat, sem pénzt nem tudnak kisajtolni”.
„A helyzet az, hogy ha a társadalom beteg, vagy – ha az oktatást is ide lehet hozni – butul, akkor annál nagyobb a hatalom, annál könnyebb uralkodni egy országon. Ahol az emberek betegek, ahol a szociális rendszer, az oktatás omladozik, ez azt eredményezi, hogy ki leszünk és ki vagyunk szolgáltatva. Ez az ő céljuk az állammal. Nem az emberek méltóságának, a társadalmi jólétnek a növelése, hanem a saját hatalmuknak és vagyonuknak a növelése” – jelentette ki.
Vona Gábor kiemelte: szerinte ebben az egész kecskeméti ügyben „mint cseppben a tenger, benne van az egész ország, az egész kormány és a nemzeti együttműködés rendszere”.
„Nekik húszezer ember nem számít. Csak adat, nekik csak térkép e táj. És ahogy ez az egész történt: ez a titkolózás, az információhiány, a sunyiság – mindent így csinálnak. Az is mennyire abszurd, hogy egy egészségügyi intézmény kapcsán a belügyminisztérium intézkedik. Ez egy olyan hungarikum, amit sehol a világon nem értenének: egy rendőr irányítja az egészségügyet. Ebben szerintem minden benne van” – jelentette ki a Második Reformkor elnöke, hozzátéve: a kormánynak csak egy a fontos: legyen meg 2026 tavaszán újra a kétharmad meg a választási győzelem.
Vona Gábor szerint ma már egyértelmű, hogy a mostani kormány nem akar állami egészségügyet, és hogy az a pénz, amit erre kellene adni, „hadd legyen az övék, ők ezt szeretnék és akinek bármije fáj, bármilyen problémája van, elmehet a magánkórházba, ami szintén az övék” – de ettől még a társadalombiztosítást is kell fizetni.
„Az ő társadalompolitikájuk valójában az, hogy második középkor legyen, mi mindannyian jobbágyok, és ők néhányan az urak, a földesurak, a grófok és a bárók. Báró Mészáros Lőrinc – mennyire szép” – folytatta Vona Gábor.
Kitért arra is, hogy ma Európában az egészségügyre fordított kiadásokat tekintve Magyarország „sereghajtó” Bulgáriával és Romániával, de GDP-arányosan nézve míg a románok 10 százalék fölött költenek az egészségügyre, Magyarországon ez a hányad a 7 százalékot sem éri el, és „Európa szégyeneként ez a szám nemhogy nőne, hanem csökken”.
Végül azzal zárta szavait, hogy 2026-ban „nemcsak Orbán Viktort kell leváltani, hanem az orbánizmust is”.
Erősebb mondatok még a tüntetésről
Pekárné Farkas Emese 2RK alelnök
- „Ma Magyarországon nem azért fordulnak a magánellátáshoz az állampolgárok, mert szebb várókra vágynak, vagy esetleg kényelmesebb ágyra vagy kényelmesebb székekre, hanem azért, mert szükségük van rá. Mert életben akarnak maradni. És azt a pénzt, amit magán ellátásba öntünk, máshonnan veszik el a magyar családok, már aki egyáltalán el tudja venni. És mi van azokkal, akik nem tudják elvenni? Mi van azokkal, akik már az utolsó fillérjüket sem tudják átcsoportosítani arra, hogy ellátáshoz juthassanak? Rájuk zárja most a magyar állam az ajtót. Nekik mondja azt, hogy ha te beteg vagy, hogyha segítségre van szükséged, hogyha rászoruló vagy, akkor ennyi volt.”
- „Tizenöt év teljhatalom alatt – mondjuk ki – gyávák voltak ahhoz, hogy hozzányúljanak az egészségügyhöz és egy működő rendszert hozzanak létre. Történelmi lehetőségük volt, történelmi felhatalmazásuk volt, és ahelyett, hogy éltek volna ezzel, minden ponton visszaélnek vele az egészségügyben is. Azt gondolták, hogy egy-két konc odavetésével már el is intézték a dolgot.”
Hajdú Zoltán országgyűlési képviselőjelölt (2RK)
- „Az egészség nem kiváltság, hanem alapvető jog. Egy egészségügyi intézmény bezárása soha nem lehet egyszerű gazdasági döntés, az egészségügy nem üzleti vállalkozás. Ez a döntés ráadásul hatalmas terhet ró a már most túlterhelt megyei kórházra, ahol a várólisták még tovább fognak nőni.”
- „Nem váltott ki nagy indulatokat a döntés, elfogadták az emberek – mondta Engert Jakabné fideszes alpolgármester. De vajon kiket kérdezett meg? Azokat az embereket, akik hónapokat várnak orvosi ellátásra vagy azokat, akiknek most még messzebbre kell utazniunk a megfelelő kezelésért?”
- „És hol vannak azok a fideszes képviselők, akiknek feladata lenne a kecskemétiek érdekeit védeni? Miért hallgatnak? Miért nem lépnek fel határozottan, hogy a városunk ne maradjon egészségügyi biztonság nélkül?”
Fehér János Zoltán országgyűlési képviselőjelölt (2RK)
- „Kormányokon átívelően úgy kezelték a szektort, mint egy csetressel teli mosogatót a kollégiumban: mindenki a másikra várt, hogy tegyen már valamit vele. Ma viszont már inkább azt mondjuk, bárcsak hagynák, hogy csak a szél az eső és napfény formálja, mert ha a tizenöt éve regnáló hatalom képviselői nekifognak, annak leépítés, kivonás, összevonás és bezárás lesz a vége.”
- „Az oktatókórházban körülbelül kétmillió ember fordul meg évente a szakellátásban. Ez a húszezer fő meg sem fog ott látszani, mondhatják. Csakhogy ez a húszezer ember nem egy egyszerű statisztikai tömb, hanem harminc évnyi orvos-beteg, intézmény-beteg bizalmi kapcsolat, a betegutak és a kórelőzmények személyes ismerete, aminek fonalát most egy mozdulattal elvágták.”
Burány Árpád, a Második Reformkor alelnöke
- „Agyarországon lassan már arra is várhatsz, hogy a várólistára felkerülj, utána röpke fél év-egy év, és talán sorra jutsz. Közben meg kétszer fizetsz az egészségügyért és magáért az egészségedért: először amikor befizeted az egészségügyi hozzájárulást, másodszor meg amikor elmész magánba, mert éppen nincs kedved meghalni a várólistán várakozva. De ki tudja, hamarosan az is lehet, hogy háromszor fogunk fizetni az egészségünkért: harmadjára akkor, amikor már magánkórházakat is megtámogatják közpénzekkel. Agyarországban fizetünk mi háromszor, hogy megmaradjon az egy életünk, az az egy, ami nekünk számít. De a kormánynak nem igazán.”
