„Utoljára ’56-ban tüntettem” – mondta egy nyolcvanas éveiben járó hölgy hétfőn este Kecskemét főterén, a KecsUP Hírek által az ellehetetlenítési törvényjavaslat ellen szervezett demonstráción. Talán ez volt az egyik legfontosabb mondata a június 2. hétfő déltől-június 3. kedd délig tartó 24 órás megmozdulásunknak, de emellett nagyon sok más értékes gondolat elhangzott és voltak sokáig emlékezetes pillanatok. Vendégünk volt többek között Uj Péter, a 444.hu és György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, tüntetésünkre eljött Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, és a kecskeméti slammerek is odatették magukat.
Videós összefoglalónk:
Barna Imre és Hraskó István írása
Szabad a szavad! címmel szerveztünk 24 órás nyitott szerkesztőségi demonstrációt június 2-án déltől június 3. délig. Mint azt többször leírtuk, célunk az volt, hogy kiálljunk a sajtó szabadsága mellett, és hogy egyúttal tiltakozzunk az Orbán-kormány által bevezetni kívánt „átláthatósági törvény” ellen. Indokainkra, helyzetünkre bővebben ebben a cikkben tértünk ki.
Hogy mennyire hatásos volt megmozdulásunk, azt jól jelzi az a tény, hogy szerdán Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: nyár előtt már nem szavaznak a törvényjavaslatról. Figyelem, ez vicc volt: nem gondoljuk, hogy éppen a KecsUP demonstrációja késztette a kormánypárti frakciót arra, hogy egyelőre levegye napirendről az ügyet. Inkább Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare oknyomozó újságírója állhat közelebb az igazsághoz, azaz hogy az Orbán-kormányon belül is jelentősebb viták alakultak ki a törvényről.
Forrásai szerint „nem feltétlenül minden esetben erkölcsi fenntartásokról volt szó, hanem arról is, hogy a belső bírálók szerint ez a törvény belpolitikailag több kárt okoz a Fidesznek és a kormány népszerűségének, mint amennyi hasznot tud hajtani. Külpolitikailag pedig nem növeli, hanem csökkenti a kormány mozgásterét, és a 7-es cikkely szerinti eljárás (Magyarország EU-s szavazati jogának megvonása) támogatóit erősíti” – írta posztjában Panyi Szabolcs.
Természetesen furcsa és nem is annyira kellemes szituáció volt ez mindannyiunknak. Rengeteg alkalommal tudósítottunk tüntetésről, többen magánemberként is részt vettünk már demonstráción, de mi magunk még soha nem szerveztünk ilyet. Nem is áll szándékunkban ezt rendszeressé tenni, egyáltalán nem ez a feladatunk, de most úgy éreztük, a munkánk és a hivatásunk lényege forog kockán, és fontosnak tartottuk, hogy ne csak leírjuk, hanem hangosan ki is mondjuk véleményünket ebben az ügyben.
Az egy nap alatt többek között élő podcast műsorra, sajtókerekasztal-beszélgetésre, politikusi fórumra, civil kerekasztalra vártuk az érdeklődőket, kedd reggel pedig szendvicsekkel vendégeltük meg az arra járókat és felolvastuk a beérkezett olvasói üzeneteket. Videónkban és cikkünkben a 24 óra legfontosabb történéseit foglaljuk össze.
Sajtókerekasztal-beszélgetés kollégákkal
Határátlépés a törvénytervezet? Ki hogyan értelmezte a leendő jogszabályt, amikor először hallott róla? Hogyan lehet elmagyarázni az olvasók számára, hogy milyen következményekkel járhat? A szerkesztőségi munkára befolyást gyakorolhat-e a törvényjavaslat? Milyen válasz adható a hatályba lépésére? Kell-e összefogás, szakmai szolidaritás, ha eljárásokat indítanak? Milyen sajtófinanszírozás lehetne ideális Magyarországon? A független sajtó egyben ellenzéki sajtó is?
Többek között ezeket a kérdéseket is feltette Bajáki Zsanett, a KecsUP Hírek főszerkesztője azon a hétfő kora délután megrendezett sajtószakmai kerekasztalon, ahova országos és vidéki sajtóorgánumok újságíróit, kollégáinkat hívtuk meg.
„Hagyjuk az ideológiákat, véleményeket, beszéljünk inkább a tényekről és számokról!” – hangsúlyozta György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, amikor a törvénytervezet indoklása, az átláthatóság került szóba, hiszen a független sajtóorgánumok pénzügyi adatai már az eddigi törvényi szabályozásnak köszönhetően is megismerhetők, nyilvánosan elérhetők voltak. Szerinte elsősorban az információhiányt kell leküzdeni, és még a véleménybuborékok megléte mellett sem szabad feladni azt a feladatot, hogy a propagandát elfogadók felé is eljussanak a valós információk.
Kiemelte, a független sajtó nem ellenzékiséget jelent, egészen másról szól az újságírói munka, és nem szabad összekeverni az ellenzéki pártpolitikával.
Borúlátó gondolatokkal érkezett Uj Péter, a 444 főszerkesztője. Meglátása szerint 2010 óta kis lépésekben folyamatosan csorbította azok jogait, akik nem értenek vele egyet – megemlítve az Ökotárs Alapítvány elleni 2014-es politikai támadást és hatósági eljárásokat, vagy még korábbra visszatekintve a kritikus véleményeket megfogalmazó filozófusok elleni 2011-es lejáratókampányt. De például már a jelenlegi szabályozás is megengedi újságírók megfigyelését, nem kell hozzá bírósági engedély vagy bűncselekmény gyanúja.
Úgy véli, nincs meg a magyar társadalomnak a szükséges ellenállóképessége, a kormány pedig nemcsak életbe lépteti, de alkalmazni is fogja a törvényt, amelynek lehetetlen megfelelni. Nem félnek a nemzetközi botránytól, sőt még kapóra is jöhet, hogy „Brüsszelt” hibáztassák.
Garaczi János kecskeméti újságíró, az MTI korábbi megyei tudósítója szerint már régóta nem beszélhetünk sajtószabadságról, most pedig már azon a ponton vagyunk, ahol kifejezetten az elhallgattatás a cél. Kiépült egy önkényuralmi rendszer, viszont 2024-ben először egy influenszer-tüntetés, majd egy új ellenzéki erő megjelenése változást hozott, és megmozdult a társadalom. Erre reagál most a kormánypárt, és egyre erőszakosabb eszközök használatától sem riad vissza a hatalom megtartása érdekében.
Városunk sajtóviszonyaival kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a helyi politika nem volt hozzászokva, hogy bárki bármit szóvá tesz, most pedig az emberek aktivitása, ezzel párhuzamosan pedig a helyi sajtó aktivitásának felerősödésére válaszul próbálja azt a narratívát erőltetni, hogy a problémákat felvető sajtó egyben ellenzéket támogató sajtót is jelent – holott csak arról van szó, hogy a sajtó végez el olyan feladatokat is, amely elsődlegesen a képviselői munka része lenne.
Debrecenben régóta tapasztalnak a megszüntetésükre irányuló politikai szándékot a Debreciner újságírói. A lap főszerkesztője, Porcsin Zsolt felhívta a figyelmet arra is, hogy a vidéki nyilvánosság különösen megsínyli, ha eljárások következtében megszűnnének a szabad sajtóorgánumok, hiszen senki sincs, aki ezekben a városokban helyettük előhozná a nehezebb témákat, feltárná a helyi problémákat.
Van bennük egzisztenciális félelem, aggódás, de emiatt nem engednek el témákat, és nem állnak hozzá másképp egy-egy téma feldolgozásához, mint eddig. Inkább arra koncentrálnak, hogy még jobb anyagok kerüljenek ki a kezük közül, még több emberhez jussanak el.
Háborús helyzetről beszélt Babos Attila, a Szabad Pécs felelős szerkesztője. Úgy gondolja, hogy felbomlott a hagyományos politika-sajtó viszony, ezért újra kell értelmezni az újságírói szerepkört is. Immár az ellehetetlenítés a cél, és maga a törvénytervezet is úgy lett megszövegezve, hogy sarokba szorítsák a független sajtót. Félelemből született, és egyértelműen azért, hogy saját hatalmukat megvédhessék. Nem cél, hogy az országnak jobb legyen. Ha kell, ő maga ingyen is folytatja a munkáját.
„Okoz álmatlan éjszakákat” – vallotta be Szűcs Dániel, a Szegeder főszerkesztője, aki szerint a szabad sajtóorgánumokban kenyerüket keresők számára általános érzés lehet a szorongás, a jövőt illető bizonytalanság okozta aggódás. A hatalom nem csak ezzel a törvénytervezettel, hanem már a Szuverenitásvédelmi Hivatal elindításával a folyamatos félelemben tartás eszközét használja, ahogyan időről időre vádakat fogalmaz meg különféle jelentéseiben, de például a tavaszi kisöprés emlegetése is fenyegetően tud hatni.
A kerekasztal-beszélgetésre meghívót küldtünk a Kecskeméti Médiacentrum (KTV, hiros.hu, Kecskeméti Lapok), a BAON, a KEOL, és a Hírösvény szerkesztőségei számára is, de nem éltek a lehetőséggel, üresek maradtak a nekik kikészített székek.
Politikusi kerekasztal-beszélgetés, amelyen két szék üresen maradt
A sajtó és a nyilvánosság helyzetéről, politika és sajtó kapcsolatáról, és persze az országgyűlési döntésre váró törvényjavaslatról kérdezett helyi politikusokat dr. Falusi Norbert, a KecsUP Hírek újságírója a második délutáni eszmecserén. Emellett alaposan átbeszélték azt is, hogy létezhet-e független újságírás, illetve szó esett arról, hogy a politika részt vehet-e a sajtó finanszírozásában.
Bár meghívást kaptak, sem a Fidesz, sem a Tisza Párt nem képviseltette magát a beszélgetésen.
A sajtószabadság, a civilek, és az európai uniós alapelvek ellen ennyire nyílt támadást még nem intézett a kormánypárt Siposné Bodrozsán Alexandra, a Szövetség a Hírös Városért (illetve a DK) kecskeméti képviselője szerint, mint az ún. átláthatósági törvény. Bár eddig is feszegették a határokat, de ez most a Huxit felé tett első konkrét lépésnek tekinthető, hiszen az európai joggal teljesen szembemegy, nem is csatlakozhattunk volna az európai közösséghez annak idején ilyen jogszabályi háttérrel.
Úgy gondolja (végzett újságíróként), hogy a függetlenség a szakmai és szakmaetikai szabályok betartásán múlik. A látogatottsági és olvasottsági adatok pedig sokat elárulnak, a közéleti történések után érdeklődők a hiteles, független és szabad sajtótermékeket, portálokat keresik fel, ha tájékozódni akarnak.
A függetlenségben azért nem tud hinni Kordik Szabolcs, a Kétfarkú Kutyapárt önkormányzati képviselője, mert minden embernek van személyes véleménye, így az újságíróknak is, és ez természetesen befolyásolja őket. A hazai médiapiac pedig 2010 előtt is torzított, hiszen mindegyik kormány a hozzájuk közelebb álló sajtóorgánumokat támogatta inkább – persze azt a teljes leuralást nem tapasztalhattuk, mint napjainkban. Az viszont a szabadságot jelentheti, ha egy újságot minden párt utál, hiszen ez azt jelzi, hogy a szóban forgó sajtótermék mindenki felé kritikusan viszonyul.
Úgy véli, újságok helyett képeskönyvek jelenthetik az elkövetkező évek sajtóját, de reményei szerint legalább színes képek lesznek majd bennük.
Lejer Zoltán, a Jobbik politikusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a szavazásig az oroszországi mintán alapuló törvény még változhat, enyhítés és szigorítás egyaránt elképzelhető. Rámutatott a törvény abszurd mivoltára is, hiszen külföldi forrásból közvéleményt befolyásoló tevékenység volt az európai uniós pénzből finanszírozott Kecskemét önkormányzata által megvalósított „Hi Kecskemét” programsorozat is, amelyben a helyi identitást megerősítését nevezték meg fő célkitűzésnek.
Bár civil szervezeteket és alapítványokat is ellehetetleníthet ez a jogszabály, a sajtóra fenyegető veszélyről beszélünk legtöbbet. A független újságírás gyakorlatához szerinte 3-400 év demokrácia, abból következő politikai-közéleti kultúra szükséges, ezzel pedig mi nem rendelkezünk. Úgy látja, a propaganda és a lejárató cikkek a kecskeméti nyilvánosságban is jelen van, és még inkább érvényesülne ez a kritikus vetélytársak nélkül. A törvénynek is az a valódi célja, hogy a kritikus hangokat elnyomja.
„Kívánjuk a cenzúra szabadságát és a sajtószabadság eltörlését!” – ezzel az ironikus, Petőfiék 12 pontjára utaló felütéssel vezette fel gondolatait Fehér János Zoltán, a Második Reformkor politikusa. Sajtó nélkül szerinte nem tudnánk a mindennapi problémákról sem beszélni, hiszen nem lenne információnk arról, hogy hol mi történik. Független – és emellett értékrenddel is rendelkezhet – a sajtó, ha kérdez és utánamegy a különféle témáknak, de ha csak tollbamondást látunk valahol, és nem érzékeljük az újságírói terepmunkát benne, azt propagandának kell tekinteni.
A törvénytervezet nem szimpla határátlépés véleménye szerint, hanem egyértelműen tiltott, „vörös zóna”, ahol a hatalom – az eddigi reagáló magatartást maga mögött hagyva – már nem egy-egy neki nem tetsző véleményt vagy leleplezést torol meg, hanem már saját maga lép fel kezdeményezőként minden kritikus attitűddel szemben.
A külföldi befolyásolással szemben mindenképpen fel kell lépni Hódi Zsuzsanna, a Mi Hazánk Mozgalom önkormányzati képviselője szerint. Viszont rávilágított, hogy a választást talán leginkább befolyásoló külföldi tulajdonú közösségi oldalakat, pl. a Meta (Facebook) és más nagy szervezeteket illetően nincs semmilyen kormányzati intézkedés. A Szuverenitásvédelmi Hivatal idei működésére elköltött 30 milliárd forintnak pedig már csak azért is lehetne sokkal jobb helyet találni (pl. a devizakárosultak megsegítése), mert az eddigi jogszabályi környezetben is megoldható volt a külföldi befolyásolás megakadályozása.
Úgy véli, független sajtó nem létezhet, mindenki képvisel valakit. Ugyanakkor ebben is vannak különbségek, korrekt módon és kevésbé etikusan viselkedő újságok, példaként hozva fel az utóbbira egy egészen friss személyes történetét: a város kormányoldali sajtója hozott le egy bizottsági ülés kapcsán róla cikkeket, méghozzá anélkül, hogy őt magát megszólaltatták volna a szóban forgó ügyben.
A rendszerváltás szabad levegőjére és európai orientációjára emlékeztette a nézőközönséget Király József, a Szövetség a Hírös Városért (illetve az MSZP) önkormányzati képviselője. Meglátása szerint újabb rendszerváltás előtt állunk, ehhez megvan a váltóhangulat, de emellett szükség van a szabadon működő sajtóra is, így a demokratikus értékek mentén működő pártoknak meg is kell tenniük mindent ezen sajtóorgánumok fennmaradása érdekében.
A sajtó függetlensége kapcsán elmondta, hogy a történések minél sokoldalúbb bemutatásával nincs semmi probléma, de ne váljon a sajtó megmondóvá, hagyja az olvasóra az értelmezést. Azt pedig sajnálattal vette tudomásul, hogy sem a Fidesz, sem a Tisza nem küldött beszélgetőpartnert ehhez a kerekasztalhoz, ráadásul az előbbi párt önkormányzati frakcióvezetője egy héttel ezelőtt még igent is mondott arra a kezdeményezésére, hogy a helyi sajtóműködéssel kapcsolatos napirend utáni felszólalásának átbeszélését itt folytassák.
“Utoljára ‘56-ban tüntettem”
Ezt egy nyolcvanas éveiben járó hölgy mondta ezt a főtéren, jelezve, mennyire felháborítja a törvényjavaslat, és hogy milyen fontosnak tartotta, hogy eljöjjön és meghallgassa a beszédeket. Ugyanakkor névvel, arccal nem akart nyilatkozni: mint mondta, fél a következményektől.
A szépkorú hölgy példáját mindenesetre sokan követték, fiatalok, középkorúak és idősek is. Mi kétszáz-kétszáz ötven főre tippeltük tüntetők számát, és természetesen lehet azon lamentálni, hogy ez sok vagy kevés, és miért ennyi – maradjunk annyiban, Kecskeméten most ez a realitás. Hadházy Ákos szerint egy vidéki megyeszékhelyen szép létszám.
„Tizenhét éve vagyok újságíró, ami azt jelenti, hogy szinte a tizenhat éves Orbán-teljhatalmat végigkísértem, és fokozatról fokozatra megfigyelhettem, hogyan szűkítik be egyre a nyilvánosságot. Ez mit is jelent a valóságban? Azt, hogy amikor kezdő újságíróként lementünk az utcára, hogy megkérdezzük embereket a véleményükről, akkor az emberek a másnapi print újságban megjelentek névvel, arccal, véleménnyel egy bizonyos témában. Aztán eljött az az időszak, amikor az emberek azt mondták, hogy hát jó, de lécci ne fotózz le hozzá. Aztán jött az a kor, amikor azt mondták, hogy bocs, de a nevemet nem szeretném vállalni, inkább ne írjátok oda. Aztán eljutottunk odáig, hogy hiába kérdeztünk embereket, azt mondták, hogy nem nyilatkoznak. Félnek a retorzióktól” – kezdte beszédét Bajáki Zsanett, a KecsUP Hírek főszerkesztője. Hozzátette: a politikusok, képviselők, önkormányzati intézmények vezetői is egyre ritkábban nyilatkoznak, és akkor is tartalom nélküli válaszokat adnak.
„Az Orbán-kormány megpróbál minden hangot elhallgattatni, ami egy kicsit is kritikus vele. Bőven ecsetelhetnénk, hogy ez tulajdonképpen mit fog jelenteni, ezt tesszük itt a huszonnégy óra során, amíg itt vagyunk. Én egy dolgot szeretnék még nektek ezzel kapcsolatban mondani: azt, hogy nem ijedtünk meg. Nem ijedtünk meg, mert hiszünk abban, amit csinálunk, és bízunk abban, hogy ti, mint olvasók, támogattok bennünket ebben. És mit szeretnénk nektek ezért a támogatásért cserébe adni? Azt, hogyha bármikor úgy érzitek, hogy a hazai egészségügy kiszolgáltatva, félrekezelve, ellátatlanul hagy benneteket, akkor forduljatok hozzánk, mert mi foglalkozni fogunk vele. Ha visszaélést, korrupciót, jogtalan vagy törvénytelen eljárást tapasztaltok, akkor forduljatok hozzánk, mert mi írni fogunk róla. Amikor tarthatatlannak érzitek majd a gyermeketek oktatását, vagy azt, ahogy a gyermekotthonokban bánnak a gyerekekkel, akkor jelezzétek felénk, mert mi írni fogunk róla. Amikor van egy hobbitok, küldetésetek, amit megmutatnátok így a nagyvilágnak, vagy akár a kecskemétieknek, szóljatok, mert írni fogunk róla. És még ezer helyzetben, ha nem akarjátok annyiban hagyni, akkor szóljatok, mert mi írni fogunk róla” – mondta Bajáki Zsanett.
Főszerkesztőnk mellett beszédet mondott még Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Babos Attila, a Szabad Pécs újságíró-szerkesztője, Lendvai Edit és Kovács Máté a Szikramag Egyesülettől, Ugrai Miklós mint kecskeméti polgár és apa, aztán a közösségi mikrofon kezdeményezésünk keretében szót kért Papp Viktória, valamint a Cifra LMBTQ közösség tagjai.
A tüntetés után slam poetry est következett, majd a Direkt 36 A dinasztia című filmjét vetítettük le.
A tüntetés és a 24 órás demonstráció során egy gyűjtést is szerveztünk a Tűzcsiholó Egyesület javára. A Tűzcsiholók célja, hogy az állami gondozásban felnövő szülők gyerekei már ne kerüljenek vissza az otthonokba, ezért sokrétű programmal segítik az ő társadalmi beilleszkedésüket, boldogulásukat. Az egyesület alapítójával, Illésné Áncsán Arankával, vagy ahogyan a köztudatban ismerik, Anyácskával Bajáki Zsanett beszélgetett már kedden délelőtt a főtéren.
