A 2022-es év a nemzetközi konfliktusok kiéleződésének folytatását is magában hordozza térségünkben. Oroszország nyílt katonai, gazdasági és diplomáciai beavatkozása a belarusz, a lengyel migrációs, a kazah és az ukrán válságokban nem csupán regionális, hanem globális hatású is, amely katonai, kibernetikai, energetikai és kereskedelmi frontokon olyan összecsapásokkal fenyeget, amely a felszínen virágzó orosz-magyar kapcsolatokat, a magyar külügyminiszter „érdemeinek” a legmagasabb állami kitüntetéssel elismert teljesítményét egyaránt beárnyékolhatja.
Ennek tudatában következzék egy rövid helyzetjelentés orosz-ukrán-amerikai perspektívából.
A nyugati országoknak, köztük Kanadának is fel kell készülnie a további kiber- és zsarolóvírus-támadásokra, ha az Ukrajna és Oroszország közötti jelenlegi feszültség tovább nőne, vagy akár nyílt háború robbanna ki az új év elején – írja a kanadai CBC News. Magas fokú kibertámadásokra számíthatunk, függetlenül attól, hogy Putyin inváziót indít Ukrajna ellen vagy sem – mondta Matthew Schmidt, a Connecticuti New Haven Egyetem docense és nemzetbiztonsági szakértője.
A New York Times a január közepén számolt be arról, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kiberhadviselési csapatokat küldött a kelet-európai országba, hogy megerősítsék annak védelmét és megakadályozzák az olyan támadásokat, mint amilyen 2015-ben Ukrajna villamosenergia-hálózatának jelentős részét működésképtelenné tette.
Az Egyesült Államok egykori katonai vezetői több mint egy hónapja – amióta Oroszország 100 000 katonát kezdett kihelyezni az ukrán határra – figyelmeztetnek, hogy egy esetleges háború kiindulópontja egy destabilizáló kibertámadás lesz.
Ukrajna megcélzása egy dolog
A NATO-országok megcélzása sokkal kockázatosabb gambit lenne – egyes védelmi megfigyelők szerint ez egy szélesebb körű európai konfliktus kirobbantásával fenyeget. A NATO új Kibertér Műveleti Központot hozott létre a belgiumi Monsban, részben a katonai parancsnokok kiberhelyzeti tudatosságának növelése érdekében.
Egy komoly kibertámadás elindíthatja az 5. cikkelyt, amely esetében az egyik szövetséges elleni támadás mindenki elleni támadásnak minősül
– hangsúlyozta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 2019-ben, amikor a központot létrehozták.
Néhány hete a második találkozó zárult teljesen eredménytelenül Oroszország és a Nyugat között, ezúttal az orosz külügy és védelmi minisztérium képviselői találkoztak a NATO képviselőivel és az amerikai külüggyel. Ezen a ponton még csak remélni is nehéz, hogy az egyeztetéseknek bármilyen kézzel fogható eredménye lesz, hiszen a két fél követelései olyannyira ellent mondanak egymásnak, hogy nehéz lesz kompromisszumura jutni. Egyes elemzők szerint Putyin elnök nem is akar megállapodni a Nyugattal, csupán ürügyet akar teremteni egy Ukrajna elleni támadásra, arra hivatkozva, hogy „ő megpróbált tárgyalni, de nem vették elég komolyan.” Ha az orosz-amerikai találkozóknak nincs is sok értelme, elképzelhető, hogy január végén, a donyeci konfliktussal kapcsolatos tárgyalásoknak lesz valamilyen eredménye, bár erre is igencsak kevés az esély.
Szinte esély sincs a megegyezésre
Január közepén az Egyesült Államok és Oroszország helyettes külügyminiszterei tárgyaltak az orosz-ukrán helyzet rendezéséről, de-eszkalációjáról. Mint ismert, most azért nagy a feszültség a térségben, mert körülbelül 100 ezer orosz katona állomásozik az ukrán határ térségében, Ukrajna és a Nyugat pedig attól tart, hogy Putyinnak mindössze csettintenie kell és az orosz haderő megindul Kijev felé.
Oroszország a legutóbbi találkozó során arra kért biztosítékokat, hogy az Egyesült Államok nem veszi be a NATO-ba Ukrajnát, Amerika pedig garanciákat kért arra, hogy Oroszország nem indít támadást Ukrajna ellen. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az esemény eredménytelenül zárult.
Majd újabb egyeztetések zajlottak a témában, ezúttal szenior NATO-tisztségviselők találkoztak Oroszország külügyminiszter-helyettesével, Alexander Gruskóval és védelmi miniszterhelyettesével, Alexander Forminnal. A találkozón részt vett Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, illetve amerikai részről Wendy Sherman helyettes külügyminiszter is, valamint még 29 NATO-tagállam képviselője. Az eseményre Brüsszelben, a NATO székhelyén került sor.
Ahogy előzetesen várható volt, Oroszország ismét elővette a Kreml által korábban nyilvánosan publikált „biztonsági garanciákra” vonatkozó elvárásokat, melyek lényege, hogy Moszkva biztosítékokat kér a NATO-tól arra, hogy nem terjeszkednek keletre, ami többek közt azt is magában foglalja, hogy Ukrajnát sem vennék be a katonai szövetségbe. Ezen felül arra is megkérte a katonai szövetséget a Kreml, hogy ne hozzanak létre katonai bázisokat olyan országokban, amelyek nem NATO-tagok. Az amerikai katonáknak pedig ki kellene vonulniuk minden olyan NATO-országból, amely 1997 után vált tagállammá, így többek közt Magyarországról is.
Oroszország a NATO „visszavonulásáért” cserébe minimális koncessziókat ígért, például a hadijátékok és a provokatívabb légi manőverek csökkentését, leállítását.
A NATO VEZETÉSE MÁR A TÁRGYALÁSOK ELŐTT EGYÉRTELMŰVÉ TETTE, HOGY NEM HAJLANDÓ OROSZORSZÁG KÉRÉSEIT TELJESÍTENI,
hiszen azok ellentmondanak a katonai szövetség 1949-es alapító okiratában foglaltakkal, melynek fejében bármely országot meghívhatnak, amely csatlakozási szándékot fejez ki a szövetség felé. Ők viszont azt kérik az oroszoktól, hogy garantálják Ukrajna szuverenitását és azt, hogy nem támadják meg a szomszédos országot, melyre a Kreml nem hajlandó.
Ilyen kontextusban nem meglepő, hogy a sorozatos tárgyalások ellenére nem sikerül dűlőre jutni, hiszen a két fél érdekei egymással teljesen ellentétesek, különösen Ukrajna tekintetében. A NATO úgy próbált valamilyen kompromisszumot ajánlani Oroszországnak, hogy rakétarendszerek és fegyverek korlátozásáról tárgyalna a Kremllel, ezt a javaslatot az orosz oldal egyelőre visszadobta.
A védelmi minisztérium ennél hidegebb közleményt adott ki, melyben kritizálták a NATO-t amiatt, hogy „semmibe veszik” az orosz javaslatokat, ez pedig a globális politikai stabilitás csökkenéséhez és a terrorfenyegetettség növekedéséhez vezethet.
Mit akar a Kreml?
Egyes elemzők úgy vélik, Vlagyimir Putyin elnök és belső köre sem számít arra, hogy a NATO elfogadja az irreális orosz követeléseket, de
NEM IS CÉLJUK, HOGY A KATONAI SZÖVETSÉGGEL MEGEGYEZZENEK, MINDÖSSZE JOGALAPOT AKARNAK TEREMTENI AZ UKRAJNA ELLENI INVÁZIÓRA.
Ezen vélemények szerint Putyin azért is publikálta nyilvánosan Oroszország „biztonsági javaslatait,” mert olyan álláspontot készül felvenni a nemzetközi közvélemény előtt, melynek célja, hogy elhitesse a világgal, hogy Oroszország megpróbált tárgyalni, de nem vették komolyan.
Putyin elnök hónapok óta vörös vonalakról beszél és arról, hogy a nyugati hatalmak nem veszik komolyan Oroszország biztonsági érdekeit, egyes vélemények szerint ezekkel a retorikai fordulatokkal az inváziós kimenetelnek akar megágyazni.
Mások azon a véleményen vannak, hogy az „izmozással” Putyin a donyeci konfliktus lezárásával kapcsolatos tárgyalások előreléptetését akarja elérni. Mint ismert, gyakorlatilag készen van az orosz-ukrán konfliktus lezárásáról szóló megállapodás, Ukrajnában viszont nem halad ennek az implementációja részben az egyezményt követő közfelháborodás miatt. A normandiai tárgyalásokon létrehozott egyezmény ugyanis kifejezetten kedvező lenne a szakadárokra nézve, akik gyakorlatilag önálló közigazgatású területhez jutnának nemzetközileg elismert szinten is a Donyec-medencében, mindössze papíron maradnának Ukrajna része.
ÚGY ÜL A TÁRGYALÓASZTALHOZ, HOGY ENGEDJEN BELŐLÜK, MAJD AZT TUDJA MONDANI, HOGY OROSZORSZÁG MÁR TETT LÉPÉSEKET A KOMPROMISSZUM LÉTREHOZÁSA FELÉ, IDEJE A MÁSIK FÉLNEK IS AJÁNLANIA VALAMIT.
Bármelyik kimenetel is legyen a Kreml célja, az egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin elnök még mindig Oroszország érdekszférájának, puffer-zónájának tartja Ukrajnát, függetlenül attól, hogy az 2014 óta világosan nem akar-e szerepben tetszelegni.
Ha Oroszország tárgyalói elérik, hogy Ukrajna ne csatlakozzon egy nyugati szövetségi rendszerhez sem, Putyin elnök valószínűleg már elégedett lesz. E cél teljesítésére a Nyugat és Ukrajna részéről semmilyen szándék nincsen, a Kreml viszont egyértelművé tette, hogy nem hajlandó „elengedni” az országot, hiszen Ukrajna nyugati integrációjával „a NATO-rakéták már Oroszország határán lesznek.” A Krím pedig a mai napig megszállás alatt van, sőt, Oroszország már saját területének tekinti azt, melyről nem hajlandó lemondani.
Bár az orosz-amerikai egyeztetések nem sok optimizmussal kecsegtetnek, január végén várhatóan folytatódik a normandiai formátum szerint való egyeztetés, melyben Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország vezetői ülnek össze, hogy a donyeci konfliktus lezárásáról tárgyaljanak. Ebben az esetben is csak akkor remélhető valamilyen megállapodás, ha Ukrajna súlyos, fájó lemondásokkal járó engedményeket tesz, hiszen a Kreml jelezte, hogy a korábban megfogalmazott, konfliktust lezáró keretrendszeren nem hajlandók módosítani.
HA EGY ILYEN MEGÁLLAPODÁST SIKERÜL NYÉLBE ÜTNI, VALÓSZÍNŰLEG A NATO ÉS OROSZORSZÁG KÖZTI FESZÜLTSÉG IS CSÖKKENNI FOG.
Az ukrán lakosság közhangulata viszont közel sem abba az irányba mutat, hogy ilyen súlyos áldozatokra hajlandók lennének, különösen azután, hogy 2014 óta legalább 10 ezer ukrán katona az életét adta az ország egységéért.
Köszönjük a cikket Z.Z.-nek.
