A mudi nem tartozik a manapság „divatos” kutyák közé, pedig tenyésztői szerint nehéz elképzelni nála ragaszkodóbb és intelligensebb fajtát. A kecskeméti Német Lászlónál jártunk, és sokat megtudtunk erről a hungarikumok közé felvett pásztorkutyáról, amelyet hazánkban ötven-hatvan éve még a kihalás veszélye fenyegetett.
Ahogy belépünk a kapun, egy fekete villám cikázik át a kerten, és hatalmas örömmel üdvözöl minket. Bojtár az, egy kölyök mudi, Német László Kunsági Pásztor nevű kenneljének legifjabb tagja és reménysége.
„Két évtizede kezdődött családunkban a mudi-tenyésztés. Szüleim tartottak birkákat és disznókat is, melléjük pedig kellettek kutyák. Korábban pulik voltak, házőrzésnek kuvaszok, aztán kipróbáltunk egy mudit és nagyon bevált. Magasabb, mint a puli, hosszabb a lába és nem szőrözött, így nem gabalyodik bele bogáncs. Tartja a tempót a jószág mellett, megállítja, megfordítja, amikor kell. Persze akkor a kiállítások még szóba sem jöttek, csak a munka számított. Az volt a fontos, hogy a kutya ügyesen tereljen, füttyre, kézjelre dolgozzon, a vezényszavakat megértse. Az első mudink neve Kuncsorba Szépe Ani volt, hívónevén Bogár, párja pedig Szöcskepásztor Dolgos Bojtár volt” – idézi fel László a kezdeteket.
Kétszáz évnyi mudi-történelem dióhéjban
Ezen a ponton érdemes gyorsan kis történelmi kitérőt tenni. A híres francia természettudós, Georges-Louis Leclerc de Buffon 1773-ban leírt egy mudi jellegű pásztorkutyát, majd 1815-ben Pethe Ferenc újságíró, gazdasági szakíró is a Természet Históriájában. Ezek lehetnek a legkorábbi írásos említései a fajtának, igaz, még nem mudiként: ezt a nevet csak 1936 táján kapta meg, mikoris elfogadták a fajta leírását és elkeresztelték mudinak, valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász ilyen nevű kutyája nyomán. Addig nem is különböztették meg a pumitól és a pulitól, hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet is, hogy a mudi a pumi és a puli kereszteződéséből jött létre, noha egyikre sem hasonlít. A XVIII-XIX. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki. Szervezett tenyésztése a legkésőbb indult meg a magyar fajták közül.
A bugaci „eredet” nem lehet véletlen: a mudik a pulikhoz hasonlóan pásztorok, juhászok mellett segédkeztek, feladatuk a szürkemarhák nem kis bátorságot igénylő terelése volt. A kis termetű, de szívós munkakutyát a disznók makkoltatásánál is használták. A fajta a múlt század közepére aztán szinte teljesen kipusztult, feltámasztása szinte a semmiből kezdődött újra néhány B törzskönyves kutyával. 1963-ból származik az újabb standardja. Törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a számos jó tulajdonsággal rendelkező pásztorkutyák megmaradtak – olvasható a magyar-és vadászkutyafajták hungarikumok közé való felvételét indokló 2016-os javaslatban. Ma már a mudik jövője biztosítottnak látszik, körülbelül hetven-nyolcvan tenyésztő foglalkozik velük.
Cél a fajta fenntartása
De vissza a jelenbe és Kecskemétre! Az állattenyésztő mérnökként végzett, majd falugazdászként többek között Kecskeméten, Katonatelepen, Hetényegyházán dolgozó (ma a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnál növénytermesztési szakreferens) Német László egyre komolyabban kezdett el foglalkozni a mudik tenyésztésével. Hiszen sokat járt vásárokban, ismerte a környék gazdáit, így tapasztalatai nyomán tudta, hogy lenne igény nagy teherbírású pásztorkutyákra.
„Ez már nagyon rég volt, de még mostanában is kaptam korábbi gazdiktól érdeklődést, hogy vannak-e most elérhető kölykök nálam. Sikerként könyvelem ezt el” – mondja a tenyésztő, kijelentve: számára az is fontos, egyfajta küldetés, hogy szerepet tud vállalni ennek a magyar pásztorkutyának a fenntartásában. Tagja a 2002-ben alapított Fényes Mudi Klubnak, amely a fajta népszerűsítését, a versenyek szervezését, és a szakmai háttér biztosítását, a tenyésztők összekapcsolását is feladatának tűzi ki.
Gyermekei születése után Lászlónak kevesebb ideje maradt a kutyákra, így átmenetileg felfüggesztette tenyésztői tevékenységét, de az utóbbi években ismét „visszatért a pályára”, és elindította a Kunsági Pásztor Mudi kennelt. Sok tervezgetés, nézelődés után a kan Kunok Kincse Jóslat, azaz Herceg és a szuka McPotter’s Creek’s Wisdom, azaz Mira lettek az első kutyái: az ország különböző részeiből vásárolta őket, eltérő vérvonalakból, aranykoszorús mestertenyésztőktől. Szinte egyidősek, majdnem három évesek, csak egy hét különbség van közöttük. Ahogy László fogalmaz: együtt nőttek fel, egymás árnyékai, ismerik a másik minden rezdülését. Ezt mi is tanúsíthatjuk: látogatásunk alatt is szinte végig együtt mozogtak – ők már kissé megfontoltabban, mint utóduk.
Eddig két alom kölyök született Hercegtől és Mirától, Bojtár a másodikból. A többiek gazdára találtak – nyilván felmerül a kérdés, mennyiért? László elárulta: az árakat „a felvevőpiaci lehetőségekhez” igazítja. „Meggazdagodni nem lehet belőle, és ez nem is a pénzről szól” – jelenti ki a kecskeméti tenyésztő. Szavaiból aztán rögtön ki is derül, számára miről, és neki miért a mudi a “leg”.
Folyton lesik a gazdit, mit szeretne
„Borzasztóan ragaszkodóak és hűségesek. Folyton figyelik a gazdi tekintetét, nem is kell nekik szólni, és kitalálják, mit szeretnél. Nagyon okosak, intelligensek, tanulékonyak, és mindig munkára készek. Ha három lépésre eltávolodom tőlük, már ugranak, hogy munka van” – dicsér a tenyésztő. Hozzáteszi: a mudinak óriási a mozgásigénye, nem elég naponta egyszer félórára megsétáltatni; akinek csak erre van lehetősége, annak nem javasolja a fajtát. Viszont rendkívül alkalmazkodóképes: ha le tudja mozogni fölösleges energiáit, és ha a gazdáját sokat látja (mondjuk otthon dolgozik home office-ben), akkor a mudi lakásban is képes ellenni.
Ma már nyilván nem csak pásztorkodó emberek mellett él, sőt, ez a ritkább; főleg kertes családi házaknál találkozhatunk vele. Bizonyít, mint házőrző is: nem olyan csahos, mint a puli vagy a pumi, de mindenre van szeme, és ki is nyilvánítja véleményét.
Herceg és Mira napi teendői közé nem tartozik a terelés, de itt közbeszúrhatjuk az „egyelőre” szót, mert László tervei között szerepel néhány juh beszerzése. Egyrészt hogy a ház mögötti nagyobb területen a füvet röviden tartsák, másrészt pedig a mudik így gyakorolni tudnák “ősi mesterségüket”. Huzalmuk biztos lenne rá, az ösztönpróbán – ahol nyolc-tíz birka terelése volt a feladat – megfeleltek.
Küllemükre pedig abszolút nem lehet panasz. Főleg Herceg gyűjtötte eddig az elismeréseket a versenyekről (például 11 x Kitűnő 1., 2 x HJCH, Hungária Junior Champion, 5 x CAC, Certificat d’Aptitude eu Championat, 6 x HPJ, Hungária Príma Junior), de Mirának és már Bojtárnak is van pár szép eredménye.
„A mudi legtetszetősebb része a feje. A szemlélőben a figyelmes, éber, mindig tettrekész, jókedvű, értelmes állat benyomását kelti, a félénkség, a passzivitás és az agresszivitás legcsekélyebb jele nélkül. A fej ék alakú, az orr irányában elkeskenyedő.” (forrás: fényesmudiklub.hu)
László tervezi bővíteni a kennelt, egy kan és egy szuka is már tervben van, és Bojtárnak is keresne párt. Eladás terén felelősségteljes: csak az viheti el a kiskutyát, akinek szavaiból, gesztusaiból kitűnik, jó gazdi lesz, tudja, mit vállal egy mudival. Egy alkalommal a kecskeméti tenyésztő közölte is a gazdi jelölttel, hogy sajnos neki nem tudja jó szívvel odaadni a kölyköt. „Muszáj megtanulni nemet mondani a kutya érdekében” – véli László.
A fényképek után mozgóképen is mutatjuk őket, íme:
