Nemrég a KecsUP is beszámolt arról a két ceglédi focipályáról, amiket néhány lakó miatt lezárni és elbontani rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla. Most a 24.hu birtokába jutott az az igazságügyi akusztikai szakvélemény, amely alapján az ítélet született. Kiderült, mindössze egyetlen mérésből és modellszámításból hozták ki, hogy meghaladja az egészségügyi határértéket a zaj, ráadásul a szakértő elnézte a zajhatárt is, amit utólag elismert.
A dokumentumokból kiderül még, hogy
- egész nyáron nem tudtak mérni a rossz időjárás vagy a gyerekek hiánya miatt, így többször is határidőt kellett hosszabbítani.
- Végül csak az egyik pályán sikerült mérni (egy alkalommal), a másiknál csak modellezni lehetett.
- A szakvélemény három és fél éve készült, ebben fémrácsról, fémszerkezetű kerítésről írtak, amely erősen zörgő hangot ad ki, ha rárúgják a labdát. Ám a kerítést azóta műanyagra cseréltette az önkormányzat, amely viszont nem ad ki jelentős zajt.
- Maga a szakvélemény is elismeri, hogy a határérték feletti hanghatás jogi kategória, ami nem tükrözi egy nagyobb populáció valós véleményét.
Az akusztikai szakértő 2019 júniusában jelezte, hogy az időjárási korlátok és „tetten érés” esetlegessége miatt képtelenség 30 napon belül a mérésnek eleget tenni, ezért kérte a határidő hosszabbítását. Végül augusztus 16-án látták alkalmasnak az időt arra, hogy nekiálljanak a zajhatások mérésének – de hiába.
A szakvéleményben leírták: „A nevezett napon egyik perbeli sportpályán sem történt semmi, 10 és 17:30 óra között hiába vártuk, hogy legyen egyébként esetleges, e nem ritka, a kifogásra okot adó játék.”
Szeptember 29-én jött el a következő alkalmas nap, amikor az időjárás is megfelelt a kinti játéknak. „Ekkor a helyszíni szemle 13 óra előtt kezdődött, és 19:30 percig, sötétedésig vártuk, hogy legyen mérésre alkalmas játék, ezúttal is hiába” – írta a szakértő.
Végül október 15-én jött el a szakértő nagy napja: a szemle helyszíne az elsőrendű felperes háza volt, ahol ezúttal is hiába vártak a focizókra. Szerencséjükre viszont a másodrendű felperesnél, a volt tiszti lakótelepen indult a játék, így áttelepültek oda. „8–10 fiatal felnőtt játszott, kísérve a szokásos verbális kommunikációval, a játékot pedig kísérték gyerekhangok is” – jellemezte a szakértő a körülményeket.
A szakértő szerint:
„A szakvélemény elkészítési határideje nem engedett meg újabb mérési kísérleteket, így ezúttal el kellett szakadni attól a mérnöki alapelvtől, hogy egy mérés nem mérés.”
Úgy vélte, hogy a 144 perces játék felvételével elég adatuk keletkezett. A másik focipályánál viszont egyáltalán nem sikerült mérni, ott kénytelen volt modellezni. A mérési adatokból a zajt a hangterjedési viszonyok modellezésével minimális hibával át lehet számítani a másik felperes házához – tette hozzá.
A bíróság a nappali időszakra megállapított 55 decibeles határérték átlépését kérte mérni, de a szakértő azt állította, hogy 50 decibel a zajhatár, majd a szakvéleményét is ehhez igazítva írta meg. A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló miniszteri rendelet nagyvárosias környezetben 55 decibelben, kertvárosias beépítettségnél pedig 50 decibelben állapította meg a szabadidős zajforrások határértéket.
A szakértő tehát mindkét pályát – a tízemeletes panelházzal együtt –
Megállapította, hogy az 50 decibel határérték nem teljesül, a túllépés mértéke kerekítve 9 decibel, majd hozzátette, hogy ez jelentős túllépésnek számít. Arra a következtetésre jutott, hogy „ilyen túllépés esetén, ha a zajkeltő nem teljesítette a jogszabályok által meghatározott hatósági eljárásban vállalt kötelezettségét a zajhatárértékek teljesítésére, a környezetvédelmi hatóságnak a tevékenységet fel kell függesztenie.”
54,9 decibelt állapított meg a másik pályánál, ahol játék hiányában nem is tudtak mérni. A szakvéleményben így ír erről: „Ez természetesen arra az esetre érvényes, ha a másik pályán igen hasonló módon folyik a játék, mint ami a II. rendű felperes melletti labdázóban volt tapasztalható. Arra természetesen van esély, hogy hasonló játék az I. rendű pályáján is előfordul, csak a szakértői szemlék idején ezt nem sikerült »tetten érni«.”
A bíróság arra kérte a szakértőt, hogy adjon választ, lehet-e csökkenteni a zajhatást, így a második szakvélemény végén a szakértő egy utóiratot csatolt, amelyben elnézést kért egy hibáért.
„Van még a szakértőnek egy fontos kötelezettsége: elnézést kérni egy, az eredeti szakvéleményben benne maradt hibáért – nem mentség, csak magyarázat az időbeli és szellemi túlterhelés. A II. rendű felperesnél meghatározott, a labdapálya használatából eredő zajt nem az ott érvényes 55 decibeles határértékkel, hanem 50 decibellel hasonlította össze” – ismerte be a szakértő, aki azzal mentegetőzött, hogy ebből nem következik az, hogy ott nincs határérték-túllépés, csak kisebb, mint amit a szakvélemény megadott.
Csak a szakértő által leírtakra hagyatkozhatunk abban a kérdésben, hogy miért ítélte bontásra a pályákat a bíróság. Átlagosan nyolc–tízen játszottak a leírás szerint, nagyobb részük fiatal felnőtt, és „egy-két – hangjuk alapján – még a mutálási időszak előtti életkorú gyerek.” Kiderül az is, hogy jellemző volt a játékosok között a trágárság. „Kevesebb résztvevőnél, szolidabb játéknál reális 2–3 decibellel kisebb, vehemensebb játéknál 2–3 decibelnél nagyobb zaj” – áll a szakvéleményben.
A szakvélemény elkészülte után az önkormányzat lecseréltette a fémkerítést műanyagra, ami akkor sem ad ki hangot, ha teljes erővel rúgják neki a labdát. A hegesztett fémkerítés valóban hangos zajt bocsát ki, ezért a bíróság külön kérte, hogy erre is terjedjen ki a vizsgálat. A szakértő szerint 6,5 decibellel nagyobb impulzusok keletkeznek, ha direkt odarúgják a labdát, mintha véletlenszerűen pattan a kerítésre a labda. A szakértő a hangfelvétel két szakaszából eltávolította a direkt kerítészörgetéseket és a kiabálásokat, és azt állapította meg, hogy így 1,4 decibellel kisebb lenne a zaj. Ha most lenne a vizsgálat, gyaníthatóan nem nagyon tudnának kerítéshangokat mérni.
A lakosság túlnyomó többségét nem zavarja a labdapattogás és a focizó gyerekek zsivaja – ismerte el a szakértő. Ha ezek a pályák távol lennének a lakott területekről, ahol senkit sem zavarnának, akkor viszont valószínűleg csak a nagyon elszántak vennék a fáradságot, hogy felkeressék.
A szakértő azzal zárta a szakvéleményt, hogy „nehéz, sőt, talán reménytelen választóvonalat húzni a szükségtelen és a szükséges zavarás között: e tekintetben a megítélés rendkívül szubjektív és szélsőséges. Az, hogy egy határérték fölötti hangot szükségtelenül zavarónak minősítünk, inkább jogi kategória, nem pedig nagyobb populáció valós véleményét tükrözi.”
„Az egészségügyi határértéket túllépő zajhatásban megnyilvánuló szükségtelen zavarás birtokháborítást valósít meg, és sérti a felperesek pihenéshez, valamint a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogait. (…) A felperesek zavartalan lakáshasználathoz, magánlakáshoz és pihenéshez fűződő jogainak érvényesülése csak a zaj forrásának a megszüntetésével érhető el” – indokolt a szigorú bíróság, amely nem csak a két pálya bezárását, hanem a lebontását is elrendelte.
Ferenczi Norbert, a ceglédi önkormányzat ügyrendi és jogi bizottságának fideszes tagja elmondta a lapnak: „Hat hónapot adott a bíróság a labdázók elbontására, a határidőt pedig az ítélet kézhezvételétől kell számítani. Ha megkapjuk az ítéletet, a Kúriához fogunk fordulni felülvizsgálatra, amelyben kérjük az ítélet felfüggesztését.”
Hozzátette, aláírásgyűjtés folyik a városban a pályák megmaradását kérve. Ha elegendő aláírás összegyűlik, azt beadják az alapvető jogok biztosának, hogy vigye az Alkotmánybíróság elé azt a miniszteri rendeletet, amely alapján elrendelték a két játszótéri focipálya elbontását.
A 24.hu szerette volna a szakértőt is megszólaltatni, de anonim kapták meg a dokumentumokat, így nem tudták beazonosítani a személyét.
