A volt külügyminiszter – akire egy férfi kalapáccsal támadt, és életveszélyesen megsebesített – a KlikkTV-ben a fia cikkére reagált így, miután Jeszenszky Zsolt többek között arról írt a majdnem tragédiáról végződött eset után, hogy „apja évek óta a sátánt szolgálja” a közéleti megnyilvánulásaival. Lapszemle.
Mint azt a Népszava megírta, a 83 éves Jeszenszky Géza volt külügyminiszterre múlt vasárnap, június 1-jén egy férfi támadt, amikor feleségével éppen elhagyták az otthonukat. A sapkát és maszkot viselő tettes kalapáccsal két ütést is mért Jeszenszkyre, majd a feleségére támadt. Valaki közben a segítségükre sietett, a maszkos férfi menekülőre fogta, végül a Fővám téren sikerült elfogni. A volt külügyminiszternek – egykori washingtoni és oslói nagykövetnek – a füle alatt betört a koponyája, még aznap este megoperálták. Az elkövető azt mondta a rendőröknek, nem tudta, hogy a volt külügyminiszter volt az áldozata. Jeszenszky Géza szerint ugyanakkor megtámadásának politikai okai voltak, és a Népszavának azt írta, két éve ugyanaz a férfi hasonló módon vette célba az udvarukon, szintén álarcban, de akkor sikerült elmenekülnie, nem találták meg.
Az esetre Jeszenszky Zsolt a Pesti Srácok oldalán reagált. Írásának elején megköszöni a neki küldött jókívánságokat. Többek között Orbán Viktornak is köszönetet mond, aki annál a posztnál kívánt jobbulást apjának, amiben Jeszenszky Zsolt boldog születésnapot kívánt neki. Jeszenszky annak a pincérnek is köszönetet mond, aki apja segítségére sietett. Arra is kitér, hogy a két évvel korábbi támadásnál a rendőrség szerinte nem nagyon törte magát, hogy megtalálja az elkövetőt.
Majd arra kanyarodik, hogy előfordul, hogy valaki, aki „nem a jó úton jár, nem Istennel összhangban cselekszik (bár lehet, hogy az egója ezt hiszi), rossz viselkedésmintákat követ”, az „valamilyen megrázó, tragikus esemény, egy baleset, sérülés vagy betegség hatására rádöbbent valamire, és változtatott az életén, szokásain, viselkedésén”. Apja majdnem halállal végződő esete kapcsán ez jutott Jeszenszky Zsolt eszébe:
„Na, és akkor most jön az igazán súlyos mondat. Apám évek óta a sátánt szolgálja. Mármint a közéleti megnyilvánulásaival. Nem szándékosan, és pláne nem azért, mert gonosz ember lenne. A legkevésbé sem. Önnön jóságába vetett hite töretlen – talán túlságosan is. Nem kérdés, hogy ő jószándékú, jót akar, és ezt őszintén hiszi is magáról. De nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. A sátán ugyanis nagyon ravasz. Fő célja az ember (mind az egyes ember, mind pedig az egész emberiség) elpusztítása. És ehhez igen kifinomult eszközei vannak.”
Tisztázza: amikor sátánról beszél, nem Magyar Péterre gondol. Szerinte ő csak egy fekete gyalog a táblán, egy eszköz. A valódi sátáni mögötte van, és ez a sátáni erő pedig: „az a globalista hálózat, amelyik – szó szerint sátáni – eszközökkel dolgozik a zsidó-keresztény civilizáció felszámolásán. A mindannyiunkat elpusztítani akaró iszlám (és az ő bevándorlásuk) támogatásával, a genderideológia és az abortusz népszerűsítésével (minél kevesebb gyerek szülessen), a hagyományos családi értékek, nemzeti érzések kiüresítésével, a hitünk kiölésével, az identitáspolitikával és az ezáltal keltett végzetes megosztottsággal, a társadalom felosztásával állítólagos elnyomókra és állítólagos áldozatokra”.
A műtétje után még kórházban ápolt Jeszenszky Géza erre a cikkre reagált a KlikkTV-nek adott interjúban. Mint elmondta, örült volna, ha fia csak a cikk első felét írja meg.
„Az a helyzet, hogy ez egy betegség. Egy politikai és vallási fanatizmus áldozata. Az Orbán-hit olyan, mint egy szekta, a hívei vakon hisznek mindenben, amit a próféta mond, másrészt pedig olyan magabiztosak, hogy aki mást gondol, azt lesöprik, hogy annak biztos nincs igaza. Úgyhogy hát ezt elsősorban őt sajnálom. Kapom már erre is a reakciókat, olyat is, hogy egyszer még magát fogja ezért nagyon szégyellni. Én nem tudom, hogy ez így lesz-e, mert én csak remélném, hogy ki lehet ebből gyógyulni, de nem vagyok benne biztos” – fogalmazott az Antall-kormány volt külügyminisztere.
