Történelmi pillanathoz érkezett a magyar diplomácia 2021 december elején: Emmanuel Macron francia elnök 2017-es megválasztása óta először látogatott Magyarországra, méghozzá a visegrádi négyek budapesti csúcsára. Ez egyszerre jelzi a kétoldalú kapcsolatok hűvösségét és a 2022 januárjától júliusig az Európai Unió elnöki tisztét betöltő francia diplomácia közép-európai és azon túlmutató ambícióit is. Mozgásterek helyett kényszerpályán a magyar diplomácia.
Helyzetelemző vázlat.
Magyarok és franciák – évszázados szerelmek a kultúrában, vereségek a diplomáciában
Trianon óta vált egyértelművé minden magyar számára: Ady Kompországa soha nem kötött ki Nyugaton, hanem zátonyra futott az európai diplomácia tengerén. Korábbi századokban sem Rákóczinak, sem Kossuthnak, sem Deáknak, a 20. században sem Tiszának, sem Apponyi Albertnek, sem Bethlennek, sem Telekinek nem sikerült az egyébként gazdag francia-magyar kulturális, arisztokratikus és polgári üzleti és pénzügyi kapcsolatrendszerből a minimális diplomáciai hasznot sem kicsiholni a kritikus történelmi pillanatokban. Magyarok és franciák rendre a barrikád két oldalán néztek farkaszemet háborúban, békekötésekkor és immár a 2022 éveleji európai béke idején is. Ennek okai külön elemzést igényelnek, amit máskor, más helyütt érdemes megtenni.
Most maradjunk annál a ténynél, hogy 2021. december elején jelentették be: Emmanuel Macron francia köztársasági elnök részt vesz a visegrádi államok – Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia – csúcstalálkozóján. Ennek apropóját az adta, hogy 2022 január elsejétől Franciaország vette át az Európai Unió soros elnökségét, hiszen félévente mindig más EU-s ország vezeti a tagállamok szakminisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsát; a közösség társjogalkotó szervezetét egyébként Magyarország 2011-ben elnökölte.
A 2022-es féléves francia elnökség egyik nagy kérdése és a budapesti látogatás egyik fontos témája volt a jogállamisági mechanizmus, amelyet az Európai Unió forrásainak és alapértékeinek védelmében alkalmazna a szerinte a területen renitens államok, így Magyarország és Lengyelország ellen. A Macron-látogatást megelőzően az Európai Unió Bíróságán nyilvánosságra hozták a testület főtanácsnokának véleményét a magyar és lengyel kormány által indított perben. Ez alapján a Bíróság valószínűleg visszautasítja a magyarok és a lengyelek panaszát, és nem semmisíti meg a jogállamisági mechanizmus nevű új szankciós eszközt. Úgy tűnik tehát, hogy a 2018-ban kitalált, 2020-ban elfogadott, ám eddig sohasem használt új EU-s büntetési rendszer hamarosan élesedhet, és elvi lehetősége lesz az EU intézményeinek, hogy komoly pénzeket vonjanak el a demokratikus normákat megsértő kormányoktól.
Ennek háttere. hogy a politikai stratégiáját a rossz „nacionalisták” és a jó „progresszívek” közötti harcra építő Emmanuel Macronnak nincs ellenére a keleti „illiberálisok” uniós leckéztetése, ugyanis 2017-ben a jobboldali radikális Marine Le Pen volt az ellenfele az elnökválasztás második fordulójában. Erre idén tavasszal is komoly esély nyílik.
Így pedig indokolt az „európai menyemnek mondom, hogy francia lányom is értse” modellje, azaz a külhoni illiberalizmus ostorozása szavazatszerzési céllal. Merthogy – bármennyire is fáj ez nekünk – Magyarország Franciaországban is belpolitikai üggyé vált. Magyarország számára pedig az egész világ belügyi és honvédelmi terep.
Kölcsönösen elrettentő példaként. Trianon messze van már, de a diplomáciai vákuum az ország körül hasonló. Macron megbeszélést folytatott az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével és az ellenzéki koalíció vezetőivel is.
Sajtótájékoztatóján természetesen nem foglalt állást a magyar választási reményeket és esélyeket illetően, de egyértelműnek látszik: a labda az ellenzéknél – is – pattog, gólt velük szeretne lőni a francia elnök az európai kapuba. Várjuk a fejleményeket.
Macron jövője és a jövő Európája
A francia elnökökre mindig is jellemző volt az európai és a globális stratégiai dominancia (legalábbis látszatának) kialakítása. Macron, most, miután tizenhat évig a nemrég leköszönt Angela Merkel szívós aprómunkával kiépítette a német dominanciát az EU-ban, a kancellár távozásával keletkező űrt láthatóan saját ötleteivel töltené ki.
A franciák meglebegtették már, hogy elszakítanák az atlanti köldökzsinórt és önálló európai hadsereget szeretnének és azt is, hogy mostantól vége a németek ihlette uniós pénzügyi fegyelemnek. Elnökük szerint zöldenergia lesz az atom (ebben egyébként Orbánnal egy követ fújnak).
