2022. augusztus 28-án elhunyt Probstner János keramikusművész. Emlékét grafikák, képző- ésiparművészeti alkotások, szerető családtagok és barátok őrzik, a hagyatéka azonban túlmutat személyes művészi pályáján. Probstner János megálmodója, alapítója és vezetője volt a Nemzetközi Kerámia Stúdiónak, amely szellemi felfrissülést jelentett a 70-es évek szocialista Magyarországán.
Kiállt a művészet függetlensége mellett egy korszakban, amiről általában a cenzúra és az elnyomás jut eszünkbe. Ez nem volt egyedülálló eset Kecskeméten. A rendszerváltást megelőző 20 évben 20 új intézmény született, amelyekre a mai napig büszke lehet a város.
“A szunnyadó alföldi város ébredezett.
És ekkor, fiss keramikus diplomával a zsebében jött Probstner János is, a nagy álmodozó.” – Írja Pócs Péter grafikusművész Probstnerről megemlékezve. – “Fültanúja voltam, amikor a mai Nemzetközi Kerámia Stúdió területén, a romos falak közt, nyakig érő gazban vázolta fel Gajdócsi Istvánnak, Csoóri Sándornak, egy, az ország határain túl mutató intézmény körvonalait. A megyei vezető Gajdócsiban és Kerényiben, a város főépítészében teremtő, alkotó társakra talált.”
Pócs és Probstner a 70-es évek elején érkezett Kecskemétre, ahol akkor már többen a kulturális élet megújításán fáradoztak. Már elindult Varga Mihály, Zám Tibor és Buda Ferenc szerkesztésében a Forrás folyóirat (1969), Mikulás Ferenc pedig létrehozta a Kecskeméti Rajzfilmstúdiót (1971). Gajdócsi István járási tanácselnök támogatásával számtalan kulturális intézmény jött létre a városban. Ezek közül az egyik a Kerámia Stúdió volt, aminek megvalósításán Kerényi József főépítész dolgozott.
“Nehogy azt higgye, hogy hülye vagyok!”
Mondta Probstner egy 1976-os képes riportban, a Kerámia Stúdió kijelölt helyén, a parlagon állva. – “De én egy ideát akarok megvalósítani, egy szemlélethez keresem az életképes megjelenési formát, mely forma Magyarországon még nem létezik… Nekünk nem az a feladatunk, hogy lassan belesimuljunk a kialakult gyártási viszonyokba, hanem az, hogy feszítőerő legyünk! Nem hiszem, hogy ne lehetne felszabadítani azt a rengeteg tehetséget, energiát, ami bennünk van! De ehhez függetlenség, önállóság kell. Hogy aztán energiánkkal, tehetségünkkel benyomuljunk a nagyüzemi termelésbe. A másik lehetőség: hogy valamiféle huszadik századi „nippgyártók” legyünk.”
Fiatalember a gazban volt a riport címe. Az 1975-ben alapított, de még nem létező Stúdió épülésének akadályairól számolt be, és arról, hogy Probstner, a nem létező intézmény kinevezett vezetője egy egész nemzedék jellegzetes alakja volt. Generációja változást akart. Azokban is ott volt az égető tettvágy, akik nem szervezkedtek ilyen konstruktívan. Probstner ott állt az ideájával a nyakig érő gazban, és még voltak páran, akik hozzá hasonlóan igyekeztek a rendszeren keresztülvinni az elképzeléseiket.
“Az álmok valóra válásának poklos-gyönyörös időszaka volt, akárki akármit mond ma – utólag.”
Írta Ördögh Szilveszter Probstnerről szóló cikkében 1998-ban. Az az időszak volt, amikor a megye tanácselnöke teljes természetességgel felsétálhatott a harmadik emeleti kétszobás lakásba, hogy meghallgassa egy fiatal keramikus elképzelését egy nemzetközi művészeti intézményről. Végül 1977-ben adták át a Kecskeméti Kísérleti Kerámia Stúdiót. – “Már van lakható része a „stúdiónak”. Már él, működik. Általában hajnali 5 óráig beszélgetünk. És cigaretta, és bor. Egyszer egy 5 kilós kakast sütünk késő éjszakáig villámlós baráti feszültségben.” – Nehézségekről írt. Személyes és anyagi nehézségekről, amelyek ellenére fennmaradt és fejlődött az intézmény.
“És a stúdió élt és működött, és elkészült az újabb és újabb traktus, és a művészek jöttek itthonról és külföldről, és dolgoztak és visszajöttek. És János elment Amerikába és Franciaországba. És eljött Izland Magyarországra – és János elment Izlandra… Magamban töprengtem:
egy cipszer leszármazott, de józsefvárosi proli körülmények között élő srác, a Bókay és a Práter utca környékéről miért nem lett pesti, mindenáron.”
Utóbbi kérdést több kecskeméti alkotó kapcsán is feltehetjük. Véletlennek tekinthető, hogy éppen Probstner János vagy Kerényi József jött a városba? Magától Kerényitől is megkérdezték 2012-ben, hogyan telepedhetett itt le ennyi különleges ember, létrehozva a ma is ismert intézmény-együttest. Az egykori megyei főépítész szerint “az egyik intézmény inspirálta a másikat.”
Kerényi nevéhez köthető a Kerámia Stúdió mellett a Tudomány és Technika Háza (1974), a Kodály Intézet (1975), a Naiv Művészek Múzeuma (1976), a Rajzfilmstúdió (1971) épületeinek átalakítása, tervezési munkálatai. Kerényi is megbízásból érkezett, személyes kapcsolódás nélkül, mégis 20 évig építette a várost. Azt is megszervezte, hogy a helyi alkotók bizonyos időközönként találkozzanak az otthonában, fennmaradjon a párbeszéd.
“A szocializmus táptalaja volt annak, hogy ha valaki valamit akart csinálni, az megszállott kellett, hogy legyen.”
Mondta egy Forrásnak adott interjúban Mikulás Ferenc. – “Pontosan a dolgoknak a természetrajzából adódóan. Persze ha nincs megfelelő befogadó vagy toleráns környezet, akkor ezek a megszállott emberek semmire nem mentek volna. Tehát kellett, hogy Probstner János, Erdei Péter megszállott legyen, vagy a Forrásban Zám Tibor és mások, vagy Kerényi József, Bánszky Pál, tehát ők tényleg velem együtt eltökéltek voltak.”
A szocializmus alatt ezek a megszállott emberek formálták át a város képét azzá, ahogyan ma ismerjük. Ha kellett, megóvták az értékeket, még gyakrabban viszont belülről feszítették a keretrendszert. Ma is büszkén gondolunk a zsinagóga alagsorában talált Michelangelo gipszmásolatokra, a KAFF-ra (1985), vagy a Ciróka Bábszínházra (1986).
“A művészet szabad alkotói szentélye voltunk,
ahol olyan alkotások születhettek, amiket akkor még nem lehetett kiállítani, viszont az összegyűlt tudás és technológiai háttér lehetővé tette, hogy magyar keramikusok sora nyerjen nemzetközi díjakat.” – Mesélte Probstner János a Kerámia Stúdióról egy 2017-es interjúban. – “Üvöltött a Szabad Európa Rádió, amit elzártunk, ha jöttek az elvtársak. Viszont nekik köszönhetően bármelyik gyár bármelyik alapanyagát, mázát megkaptuk, technológiát, gépparkot.”
Eközben a Kísérleti Stúdióból 1985-től hivatalosan is Nemzetközi Kerámia Stúdió lett. – “Ha az én karrierem felől érdeklődtek, nevetve válaszoltam, hogy az enyémet számos tehetség építi szerte a világban, az itteni munkájával.”
Bár az értékteremtő folyamat a városban lelassult 1986 után, a hatvanas-hetvenes években Kecskemétre érkező fiatalok mindaddig tevékenyek voltak a rendszerváltást követően is, amíg a város lehetőséget adott nekik. Probstner a Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetője volt 2011-ig.
“Sajnálatos módon 2011-ben Kecskemét város úgy döntött, hogy a megyei tulajdonú, de független intézmény irányítását egy általa lojálisnak ítélt, de hozzá nem értő, pályáztatás nélkül kinevezett vezetés kezébe adja, megszüntetve ezzel az intézmény addigi demokratikus függetlenségét és kiemelkedően sikeres szakmai irányítását. Attól a pillanattól, hogy a politika helyet kér és követel egy szakmai intézmény vezetésében, veszélybe kerül nem csupán az adott intézmény alapvető kulturális küldetése, hanem princípiumai, kvalitása is.”
Most 2022-t írunk. Kísérti a jelenünket a kép, ahol Probstner János a nyakig érő gazban a nagy ideájáról beszél. Kísért, mert ő és több hozzá hasonló fiatal meg is valósította az elképzeléseit, komoly küzedelmek árán. Az idealisták, akik akkor küzdöttek az autonómiáért és a szellemi értékekért, eltávoznak, s csupán a hagyatékuk marad, példaképp.
————
A korszak intézménytörténetébe részletes betekintést a Forrás folyóirat, 2012. 7–8. számában megjelent interjúsorozat nyújt, amit a hetvenes-nyolcvanas évek kecskeméti kulturális életének meghatározó szereplőivel készített Rigó Róbert, Sági Norberta és Kriskó János.
Források:
Pócs Péter megemlékezése Probstner Jánosról Facebook oldalán
Fiatalember a gazban – Csaplár Vilmos írása az Új tükör folyóirat 1976 36. számában
Arckép sárból, lobogásból – Ördögh Szilveszter írása a Köztér folyóirat 1998. 5. számában
„Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt” – beszélgetés Kerényi Józseffel a Forrás folyóirat, 2012. 7–8. számában
„A nehéz helyzet kreatívvá tesz embereket” – beszélgetés Mikulás Ferenccel a Forrás folyóirat, 2012. 7–8. számában
A talentumokat vissza kell fizetni – beszélgetés Probstner Jánossal az Artmagazin 2017. 1. számában
