A szombati KTE-Fradi meccs kapcsán érdemes felidézni, hogy több mint száz éve, 1917. augusztus 15-én látogatott Kecskemétre először az FTC és játszott a Kecskeméti Athletikai Club-bal barátságos „propaganda” meccset. A korabeli tudósítás szerint a „fürge, rutinos s mindvégig kitartó pestiek állandóan uralták a mezőnyt”, és végül 5:0-ra nyertek „a szolid játéku fehér dresszesek” ellen, akiket a hazai közönség így is megünnepelt. A zöldfehérek a mérkőzés után a neves Royal szálloda és vendéglőben – a későbbi Club Caribe-ban – együtt vacsoráztak a kecskeméti sportbarátokkal.
Az első világháború alatt lejátszott három nem hivatalos bajnokság közül az 1914 őszit a Ferencváros, az 1915 tavaszit szintén az FTC, míg az 1915 őszit az MTK csapata nyerte meg. Az MLSZ hiába írt ki ligamérkőzéseket 1916 tavaszára, a Ferencváros erre nem nevezett, és példáját több csapat is követte, így a szövetség visszavonta a kiírást – tudható meg a Wikipédiáról. 1916 őszén újra indult a bajnokság, 12 csapattal. A bajnok az angol Jimmy Hogan révén Európa egyik legjobb csapatává váló MTK lett, a Ferencváros messze leszakadva negyedikként végzett.
A KAC, azaz a Kecskeméti Athletikai Club (amely 1949-ben egyesült a KTE-vel) az 1913/14-es szezonban a Pestvidéki kerület Kecskeméti alosztályban második lett a Szolnoki MÁV SE mögött, a Kecskeméti TE az ötödik. Ahogy az a magyarfutball.hu-n olvasható, a mindent elsöprő világháború azonban a szépen fejlődő vidéki labdarúgást teljesen derékba törte. A kisebb taglétszámú egyesületeket halmozottan érintették a katonai mozgósítások, pár egyesület kivételével valamennyi beszüntette működését.
A Kecskeméti Lapok 1917 júliusi száma viszont már arról számolt be, hogy a KAC „az idén áldozatot és fáradtságot nem kímélve igyekszik a közönség kedvébe járni. E célból a legjobb fővárosi csapatokkal szándékozik összeköttetésbe lépni egy-egy barátságos mérkőzés erejéig”.
És ez így is volt. Egy hónap múlva nem más érkezett Kecskemétre, mint az FTC, „a főváros leghíresebb és legnépszerübb football-csapata”, amelyet nagy tisztelettel így jellemeztek az 1917. augusztus 15-én, szerdán délután 6 órakor a széktói pályán tartott „propaganda mérkőzés” beharangozójában: „A zöldfehérek majdnem egy évtizeden át Magyarország footballhegemóniáját a kezükben tartották s nevük az egész kontinensen ismert. Az FTC mai mérkőzése annál inkább szenzáció számba megy, mert az FTC.nek egyetlen csapata sem szerepelt még soha Kecskeméten. A KAC. csapata inferioris (jelentése alárendelt, gyengébb – a szerző) ellenfele lesz a nagyhirü csapatnak, mert jelenleg a helyi csapat fiatal, kezdő játékosokkal rendelkezik” – írta az aznapi Kecskeméti Lapok. Beszámoltak arról is, hogy a mérkőzés iránt a városban nagy az érdeklődés, jegyek előre válthatók Egri P. Fülöp cukorka-üzletében, a meccset Roykó Béla fővárosi szövetségi bíró vezeti, és hogy az FTC a déli személyvonattal érkezik és az estivel utazik vissza a fővárosba.
Csak hogy érzékeltessük, milyen időkben rendezték ezt a mérkőzést: ugyanebben az újságban írnak arról is, hogy a keleti hadszíntéren folyik a harc az oroszok és a románok ellen, támadásaikat visszavertük, az Isonzónál az olaszok repülőtevékenysége egyre tart, júliusban hatvan repülőgépet veszítettünk. Az aratásra, cséplésre kiadott 5-ös honvédekhez pedig felhívást intéztek, hogy négy nap múlva a kecskeméti tűzoltólaktanya udvarán teljes felszereléssel és munkaadóikkal jelenjenek meg, „az elmaradók megfognak fenyittetni, mivel ez alkalommal a különböző frontokra indulás ideje fog a menetbeli honvédek előtt kihirdettetni”.
A közönség „szeretettel ünnepelte a szolid játéku fehér dresszeseket”
Két nap múlva a Kecskeméti Lapok megírta azt is, mi történt a mérkőzésen. „Az eredmény nem lehetett kétséges”, és nem is történt meglepetés, győzött az FTC, amelyben hat első csoportban (osztályban) szereplő játékos is pályára lépett. „A fürge, rutinos s mindvégig kitartó pestiek állandóan uralták a mezőnyt”, az első félidőben megszerezték a vezetést. A vendégeknek a második félidőben egyre jobban kidomborodott a fölényük, és a KAC a végére nagyon összeomolhatott, mert a fővárosiak a tudósítás szerint az utolsó percekben még négy gólt lőttek. A KAC-ból Boncz, Rapcsányi és Dunszt tűnt ki, Kéry pedig „sokat fáradt”. Rapcsányi kevés tréninggel is kitűnő formát mutatott, Boncz sokat hárított, az alighanem kapus Dunsztnak pedig „jó szeme s érzéke van, a keze azonban még nem biztos”. A közönséget nem érte váratlanul a vereség, „s szeretettel ünnepelte a szolid játéku fehér dresszeseket”. A cikk azt is megemlíti, hogy „a ferencvárosiak a mérkőzés után a Royalban együtt vacsoráltak a kecskeméti sportbarátokkal s kellemes hangulatban sokáig maradtak együtt” (a Royal a 19-20. század fordulóján, majd rövid ideig az 1920-as években is Kecskemét elsőrangú, jó hírű szállodája és kávéháza volt, az épület, ha nem is régi díszében, ma is látható a városháza közelében, a Lechner Ödön utcában – a mai negyvenes-ötvenes korosztály talán emlékszik, itt működött a kétezres években a Club Caribe).
Az élet nem állt meg, a háború pedig sajnos tovább folytatódott…
