Idén a kormány a korábbiak töredékére csökkentette a színházak és társulatok állami támogatását, például a független vidéki színházaknak egyáltalán nem jut pénz, a Szegedi Nemzeti Színház pedig 45 millió forintot kért a szegedi önkormányzattól rezsikiegészítésre. Ugyanakkor a pénzügyi nehézségek miatt alacsonyak a bérek, a szegedi színházból lassan elfogynak a műszaki és más szakemberek.
Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója elmondta, az intézmény előírt kötelezettségei a kevesebb pénz ellenére is változatlanok, miközben minden, ami az előadásokhoz kell, sokkal többe kerül. Nyáron derült ki, hogy 2023/24-es évadra az államtól sokkal kevesebb támogatást kapnak, mint amennyit korábban a kormány megígért – ezért módosítani is kellett az intézmény idei költségvetését.
Januárban szóbeli egyezség alapján az állami és az önkormányzati támogatás is 1-1 milliárd forint lett volna, de a kormány márciusig sem kötötte meg a szegedi önkormányzattal a megállapodást. Majd kiderült, az államtól az új megállapodás alapján továbbra is annyi jut, mint az előző években, vagyis 683 millió forint, emiatt a város önkormányzata – a saját 1 milliárdos támogatása mellett – kénytelen volt 316 milliós plusztámogatást megszavazni a színháznak. A színház viszont vállalta, hogy lefarag a kiadásaiból 50 milliót, így végül 266 millió lett az önkormányzat plusz támogatása.
A kiadások jelentősen emelkedtek – díszletekhez, kellékekhez, jelmezekhez való anyagok, többe kerül az energia. Mindenen faragtak, amin lehetett, de a színpadok világításán és a nézőterek komfortján nem lehetett.
„Érthetetlen, hogy miért nem emelte a kormány az állami támogatást, holott növelni kellett volna, hiszen minden többe kerül, mint egy éve” – mondta a főigazgató.
A főépületen kívül a Kisszínházban is folyamatosan tartanak előadásokat és az intézmény része a Szegedi Szabadtéri Játékok is, ami nem kap közvetlen állami támogatást. A kiadásaik felét a jegybevételekből fedezik, de a költségek ott is magasak: a műsor a Dóm téri és az újszegedi színpadon is folyik. Emellett a főként képzőművészeti kiállításokat bemutató Reök-palota is hozzájuk tartozik. A Szegedi Nemzeti Színház éves összkiadása körülbelül 3,5 milliárd forint.
Körülbelül háromszázan dolgoznak a színházban állandó státuszban, de a bérüket nem tudják fejleszteni. A kata adózás megszüntetése szintén kiadási többletet jelent, mert a megnövelt közterheket magasabb díjakkal kell – vagyis csak kellene – kiegyenlíteni a vállalkozók esetében.
„Az előző év elejének adatai szerint a 225 alkalmazottunkból 160 ember volt, akinek a bére nem érte el a bruttó 350 ezer forintot. Akkor 30 milliót kellett a fenntartó által előírt kötelező béremelésre fordítanunk, de ez nem jelentett érezhető emelést” – mondta Barnák.
A színházat egymás után hagyják ott a munkatársak, az utóbbi két-három hónap alatt tízen távoztak, köztük az énekkarból hárman.
Szinte már hiányszakmák vannak a színházakban: nincs elég öltöztető, se szabó a jelmezvarráshoz, nincs fodrász, díszletmunkás, hangosító vagy elég műszaki munkatárs. A színészek még maradnak, és lelkes fiatalok jönnek, de ha nem lesz világosító, akkor nem lesz előadás sem – tette hozzá a főigazgató.
Emelték a bérlet- és jegyárakat is, egy évadra már 60 ezer forint feletti a premierbérlet ára, ez pedig tízszázalékos emelés a korábbi árakhoz képest. Ez országos összehasonlításban is magas összeg. Továbbra is játszanak népszerű és telt házas előadásokat szinte minden műfajban, de új musicalt, vagy nagy érdeklődésre számot tartó darabot már nem vesznek fel a repertoárra. Ugyanis egy újabb zenés darabhoz vendégművészek jönnek, az többletkiadással jár, a nem szimfonikus zenészek fellépését is külön ki kellene fizetni, mert a színháznak nincs saját zenekara.
A város is segítene szívesen, de korlátozottak a lehetőségeik, ennek ellenére ősszel több fordulóban is tárgyalnak újabb pénzösszegről, és szeptember közepén a színház további támogatásáról készülhet javaslat, de erről többet még nem lehet tudni.
A főigazgató nem tulajdonít az állami támogatás csökkentésének olyan politikai szándékot, ami az ellenzéki vezetésű Szeged városa ellen szólna. Ugyanakkor szerinte az is látható, hogy vannak olyan színházak, amelyek mintha kedvesebbek lennének a kormánynak, és ez gyakran több pénzt jelent.
Az idei elvonás azonban az egész szakmát sújtja, ezért a hazai színházigazgatók a politikai rokonszenvüktől függetlenül egy közös nyilatkozatot adtak ki. Kérték, hogy emeljék meg az állami kulturális kiadásokat, hiszen szerintük az állami támogatást valójában nem a színházak, hanem a nézőik milliói kapják. Ezt Barnák László is aláírta.
„Hiba lenne a színházra úgy tekinteni, mint ami csak viszi a pénzt és elkölti a támogatásokat, hiszen közben más ágazatokban is olyan bevételeket hoz, amit a művészet vonzerején kívül semmi más nem tudna teljesíteni” – mondta Barnák.
via Telex
