Ha vonat még nem is szalad újra a Kecskeméti Kisvasúton, de látványos és aktív hajtányos élet zajlik a síneken, sőt a Kecskeméti Kisvasútért Közösség még ennél nagyobb terveket is dédelget. De addig is különjárat rendelésére és hajtánybérlésre egész évben van lehetőség, illetve a jó idő beköszöntével, várhatóan áprilistól kezdődően újra lesznek rendszeresen szervezett, meghirdetett menetrend szerint közlekedő hajtányjáratok Jakabszállás és Kiskunmajsa állomások között.
A 760 milliméter nyomközű Kecskeméti Kisvasút hálózata két vonalból áll: a 148-as pályaszámú Kecskemét – Kiskőrös (54 km), és a Törökfáinál Kiskunmajsáig kiágazó 149-es pályaszámú vasútvonalból. A kettő együtt mintegy 100 kilométernyi vasúti pályát jelent, ahol a vasúti közlekedés leállítása a 2009-es vonalbezárások során történt meg.
A rá következő években aztán nem érkeztek túlságosan biztató hírek a vonal sorsa felől, a felhagyása is többször szóba került. Kevesen tudják, de egy vasútvonal kezének teljes elengedése egyúttal rekultivációs kötelezettséget is jelentene a tulajdonos MÁV számára, az eredeti környezeti állapotok visszaállítása a sínek felszedésével együtt persze hatalmas költségekkel járna. Így viszont megmarad a remény, ha halványan is, hogy később valamennyire újra lehet éleszteni a forgalmat később.
Pontosan erre vállalkoztak vasútbarátok még 2020-ban, akik hatalmas önkéntes munkával, saját pénzüket és idejüket sem kímélve támasztották fel a pusztulásra ítélt keskeny nyomközű vasúti hálózatot, tisztították meg a növényzettel benőtt űrszelvényt, és rendszeresen elvégzik a fenntartási munkálatokat is.
Ma már kijelenthető, hogy nem fenyegeti megszűnés veszélye a két vasútvonalat: a Jakabszállás-Nagybugac szakasz már 2022-ben is hatósági engedéllyel rendelkezett, majd 2023 nyarán a Nagybugac-Szank-Kiskunmajsa közötti rész is megkapta a hatósági engedélyt a hajtányközlekedésre.
– Szeretnénk a 148-as vasútvonalat is hasonlóan rendbe hozni, és hajtányközlekedésre alkalmas állapotúvá tenni. Ezzel egy Európában szinte egyedülálló nagyságú, mintegy 100 kilométeres vonalhosszúságú hajtánypálya jöhetne létre – meséli nekünk lelkesen Csőszi Viktor, a Kecskeméti Kisvasútért Közösség sajtófelelőse.
Hogy milyen sokrétű munkával és változatos feladatokkal jár együtt a kisvasúti újraindulás, talán jól érzékelteti az egyre népszerűbb, előre meghirdetett és menetrendi közlekedést is magába foglaló hajtányozási napok szervezési feladatainak összetettsége.
Oda kell figyelniük a rendelkezésre álló hajtányok befogadási kapacitására (a hajtányjáratokra helyjegyet vásárolva szükséges előre jelezni az utazási szándékunkat), illetve össze kell hangolni a hajtányjáratokat a MÁV és a Volán menetrendszerűen közlekedő járataival, hogy akik nem hajtánnyal akarnak a kiindulási pontra visszajutni, átszállhassanak buszra vagy vonatra. A vonalon mindkét irányban zajlik a közlekedés, így a forgalomszabályozást is felügyelni kell, és az állomásokon a kitérők használatával elkerülni, hogy a hajtányok szembemenjenek egymással.
De sok közúti kereszteződésben kell jelzőőri felügyelet is, hogy az érkező hajtányok áthaladását biztosítva megállítsák az autóforgalmat. Az a tapasztalatuk, hogy még a többi közlekedőnek is szoknia kell a hajtányok felbukkanását, ugyanakkor a hajtányozás egyre sűrűbbé válása kezdi már kialakítani az odafigyelést is.
Gondot okozhat az is, ha a vágányok közvetlen közelében, esetleg épp a síneken találkoznak valami idegen tárggyal, akár parkoló autóval – ezért igyekeznek minél több csatornán tudatosítani, hogy újra használatban van a pálya, hagyjuk szabadon mindenhol!
Maguk a hajtányok nagyrészt magántulajdonban vannak, illetve a Vasúttörténeti Alapítvány járművei. Nem is hinnénk, de a hajtányozás szubkultúrája igen sok hazai vasútszeretőt ölel föl, akik a hajtányozásra meghirdetett napokon az egyedi építésű, kézi vagy motoros járgányaikkal az ország minden részéből érkezni szoktak.
A nyáron pedig hazaköltözött Kecskemétre az Ezüst Nyíl, a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány tulajdonában lévő sínbusz is, amelyre még igen komoly restaurálás vár, míg a neki szánt markáns személyforgalmi szerepkörre alkalmassá válhat.
Már eddig eljutni is rengeteg erőfeszítéssel, sok-sok beletett önkéntes munkával járt együtt, a szükséges lelkesedés pedig a vasút szeretetéből, elhivatottságból és hivatástudatból fakad. Fiatalok és idősebbek, jelenleg is mozdonyvezetőként (vagyis vezérként) szolgáló vasutasok, és egykor erre a vonalra beosztott vasúti dolgozók alkotják a 15-20 fős keménymagot. Tisztán tartják az űrszelvényt, gépesített eszközökkel nyírják a füvet, nyesik a belógó faágakat, kijavítják az átkelőkben megrongált sínszálakat, emellett pedig még a hiányzó „andráskeresztek” pótlásáról is gondoskodnak.
Hogy azt már ne is említsük, sok dűlőútnál le kell betonozni a vasúti átjárót, mert az alföldi homok akár a tengervíz, képes olyan mélyen eltemetni a síneket, mintha sosem lett volna ott semmilyen vonatközlekedésre kitalált infrastruktúra.
A vasúti pálya rendberakása és karbantartása mellett még arra is jut energiájuk, hogy az állomásépületek megújuljanak, sőt olyan finomságokkal is törődnek, hogy alkalmazáson keresztül a különféle hajtányjáratok követhetők legyenek, és a járatra várakozók láthassák, mikor érkezik oda az állomásra a járművük. Bugacon pedig még hangosbemondón keresztül is tájékoztatni tudják az utazóközönséget a precíz munkával elkészített hangalámondások és utastájékoztató-rendszer segítségével.
Sokat jelent, hogy az érintett településeket is be lehet vonni a vonal újraélesztésébe. Az ott lakók közül sokan még ma is magukénak érzik a kisvasúti hálózatot, utaztak egykor a szerelvényeken, akár rendszeresen is használták a vonatokat. Előfordul az is, hogy a fenntartáson serénykedő, füvet nyíró önkénteseket beinvitálják a házukba egy kis frissítőre, néhány kedves szóra.
– Nagy álmunk, és egyértelmű célunk a vonatközlekedés újraindítása, és ezáltal komplex turisztikai élménycsomag nyújtása a környék látnivalóinak felfedezési lehetőségeivel, illetve a helyi vállalkozások érdekeltté tétele révén a szolgáltatások bővítésével – avat be Csőszi Viktor a talán nem is olyan távoli terveikbe. Részleges pályafelújítás, majd hatósági engedélyeztetés után nagyobb mozdonyok is róhatják a síneket.
Ehhez persze szükség lesz magára a mozdonyra is, ezt a legnehezebb szerezni jelenleg, a hazai kisvasutakon ugyanis az elmúlt években felfutott a forgalom, nem igazán található nemhogy üzemképes, de félreállított, felújítható jármű sem. Szerencsére utasszállító kocsik aránylag jó állapotúak is akadnak, ezeket fedett helyen tárolták az utóbbi években.
A közeljövőben főleg a Kecskemét és Jakabszállás közötti szakaszon várnak jelentősebb helyrehozatali teendők a Kecskeméti Kisvasútért Közösségre, hiszen szeretnék ezt a részt is még aktívabban bekapcsolni a vonal új erőre kapott vérkeringésébe, leginkább azzal, hogy a meghirdetett menetrendszerinti közlekedésű hajtányjáratok már kecskeméti indulással is elérhetőek legyenek. Felajánlásokat is szívesen fogadnak, legyen szó akár anyagi, tárgyi, akár kétkezi segítségről, hiszen az eddig megtett úthoz hasonló nagyságú kihívás áll még előttük, hogy igazán pezsgő élettel töltsék meg a bezárás utáni években elárvult és sorsukra hagyott állomásokat.
Addig is a különféle eseményeiken, vagy a bármikor megrendelhető különjáratok segítségével felfedezhető és átélhető az alföldi pusztavilág semmi máshoz nem hasonlítható különleges hangulata, a homokhátsági buckavidék oly nagyon ismerős csodája.
