Kedves KTV-sek!
Higgyétek el, tudom miről „beszélek”. Azt pedig ti tudjátok, miről beszélt Bende Balázs egy MTVA-s értekezleten. Ugye nektek sem újdonság, hogy az M1 híradókban nem az ellenzéket kell támogatni? Hogy úgy kell megfogalmazni mindent, ahogy az a kormánynak megfelelő legyen. Ergo a kormányt kell támogatni. Ti is ezt teszitek, miután napról napra már évek óta tudósítjátok az MTVA csatornáit. És én is tudom, mi a helyzet.
A szabadeuropa.hu megdöbbentő hangfelvételeket közölt egy értekezletről, amelyen lényegében közölték, milyen irányelvek alapján kell az anyagokat készíteni. És amelyen indirekt módon az is kiderült, hogy a kormányt kell támogatni az intézményben. Akinek ez nem tetszik, elmehet.
- Igen, én is dolgoztam a KTV-nél
- Igen, én is dolgoztam ezáltal a fideszes önkormányzat sajtójánál
- Igen, ha úgy tetszik, én is készítettem olyan anyagokat az M1-nek, amelyek a szekerüket tolták
- Igen, én is kaptam irányelveket
- Igen, onnan kaptam „enni”, és most odaszarok
De egy pillanatra sem bánok egyetlen kritikámat sem. Mert hiszem, hogy akkor a rossz oldalon dolgoztam. Nem álltam, mert azon az oldalon sosem álltam. Még akkor kerültem oda, amikor nem úgy kellett megírni az anyagokat, hogy azok a kormánypropagandához illeszkedjenek. Aztán ez változott, és egyre durvább lett. Ha úgy tetszik, a lakájsajtóban is dolgoztam. Sokszor használtam ezt a kifejezést az önkormányzati sajtóra az elmúlt hónapokban. Bende Balázs óta mindenki tudhatja, nem alaptalanul. De beláttam, hogy mennyire nem szakma ez már, leléptem. Beadtam a felmondásom. Nem kirúgtak, elhagytam a műhelyt, ami egykor valóban szakmai műhely volt. Nem akarom megnevezni, nem akarok neki semmiképpen rosszat, de akit mai napig mesteremnek tartok, ő is ott dolgozott sokáig. Meghatározó arca és hangja volt a KTV-nek. Ő tudja, hogy ezt gondolom róla, mert nem is olyan régen csevegtünk erről. Nem vot könnyű a váltás, bevallom. Gyerekkel a háta mögött egy családapa nem egyszerűen áll fel. Úgy voltam vele, első az, hogy nekik biztosítsak mindent, ami kell. Aztán jöhet a becsületem és bármi más. Amikor megbeszéltük otthon, hogy bevállalható, akkor léptem. Sajnálom, hogy nem előbb tudtam megtenni. Évekkel korábban kellett volna. De pont akkor érkeztek a gyermekeink. Vehetitek úgy, hogy érdekből dolgoztam ott. Mondhatjátok, hogy rohadék vagyok. Tudom, ez talán nem mentség, elfogadom, ha valaki most köp egyet és csalódik bennem az olvasóink közül. De ezt mindenképpen tisztázni akartam. Ugyanakkor pont azért, mert dolgoztam én is a KTV-ben és az M1 híradónak, tudok dolgokat.
Egyik nap megtagadtam az utasítást és felmondtam
Utólag bevallom, amit talán már sejtett az akkori KTV-s vezetés, nem is voltam mindig beteg, amikor erre hivatkozva lemondtam egy M1 bejelentkezést. De egyszerűen igyekeztem mindennel elkerülni azt az agyrémet, ami ezzel kapcsolatosan folyt a szerkesztőségben. Még olyat is kitaláltam, hogy nem tudok megborotválkozni, mert begyullad az arcom. És hányszor beszéltem rekedtül. Nevetséges tudom, de menekülni akartam minden megrendelés elől. Gyomorgörccsel mentem be, úgy jöttem haza, és mikor megszólalt a telefon, már hányni tudtam volna. Jöttek is a gondok. A vérnyomással, a cukorral és a stressz miatt a szememmel. Ekkor már nem volt tovább. Nem akartam egy szörnyet látni a tükörben tovább. Egy kiskunhalasi menekülttáboros egész napos szívatás volt az utolsó csepp. Kukoricatábla mellett dekkoltunk, ott hugyoztunk és szartunk ha kellett. Bocs, de ha az ember így kénytelen könnyíteni magán, azt nem tudom finomabban megírni. Lány szerkesztő a fiú operatőrtől pár méterre. Kánikulában, csinosan öltözve, hogy majd ha ugrasztanak a fővárosból, akkor odaállunk a kamera elé és elmondjuk, hogy micsoda rettegés van a városban a migránsok miatt. Ja, hogy nem erről beszéltek az interjúalanyok? Akkor keressünk olyat. Nézzünk a bokrok alá, hátha ott húzták meg a menekültek magukat. Megalázó volt. Kínunkban a Kossuth Rádió unalomig ismételt migránsozó hírein, más műsorain röhögtünk. Sosem felejtem el a katonavonat fürdővagonjáról szóló tudósítást, amikor arról beszéltek, hogy itt a gőzben, bizony szorgos katonakezek teszik a dolgukat. Abban a rohadt, mocskos helyzetben felüdülés volt egy ilyen félreérthető mondat.
Ekkor döntöttem el, hogy vége. Már indultunk volna haza, amikor jött a hívás, maradjunk még. Akkor már egy egész nap mögöttünk volt. Ami italunk volt, az már kb. 28 fokosra melegedett. Szendvicset zabáltunk, de már elfogytak, és csak vártunk és vártunk az újabb instrukciókra. Ez nem egyszeri alkalom volt, de a végén egy ilyen tett be. Egyszerűen megtagadtam a szopatást és ebben partner volt operatőr kollégám is. Otthon aztán jeleztem, én ezennel felmondok, intézzük a papírokat. Gyorsan ment. Fesztült volt már a viszonyom a KTV akkori vezetésével ekkor, mert kijött belőlem a düh, hogy ezt és így kell csinálni. Elegem volt már abból is, hogy fentről, ki tudja, talán gyakornokok ugráltattak és kértek számon, követelőztek. Nem mutatták meg azt a szerződést a főnökeink, amely alapján dolgoznunk kellett, de a hivatkozási alap a lecseszéseknél mindig ez volt. Az utolsó hónapokban, talán évben szakszervezetet alapítottunk, amelynek én lettem a vezetője. Az alkotó munkatársak (szerkesztők, operatőrök, vágók) jó része tagja volt ennek. Irodisták üzenték, szurkolnak nekünk. Ekkor én már szinte kint láttam magamat a csapatból, de a maradók miatt úgy éreztem, rendezni kellene a körülményeket. De hiába minden. Nem sikerült áttörést elérnünk. Belülről megbontani ezt a szarságot, normalizálni a helyzetet, a béreket, a hétvégi ügyeletet. Nem volt tovább. Felálltam. Ez egy szikrának tűnt. Utánam távoztak többen, talán tucatnyian, most nem számolom meg.
És, hogy miért ez a vallomás?
Az MTVA egyik vezető szerkesztője a saját hangján hallható azon a felvételen, amely a legutóbbi EU-s választási kampány egyik szerkesztőségi értekezletét rögzíti. Ezt linkeltem a cikk elején a keretezett részben. Ami ezen hallható, az nem más, mint, hogy az MTVA-ban úgy kell dolgozni, hogy az a kormánynak jó legyen. Akinek ez nem tetszik, az mehet haza, felmondhat. Sejtettük, tudtuk, és most ott van rá a hangfelvétel mint bizonyíték, hogy valóban köztévének hazudják. Mert nem lehet a közé, nem szólhat a köznek az a sajtó, amely mindannyiunk pénzén (immár kb. évi 100 milliárdért) úgy működik, hogy ott egy szerkesztőségi értekezleten ilyenek hangoznak el:
- „A következő a szituáció: mindenki tisztában van vele, hogy május végén európai parlamenti választások vannak, és biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér váratlanul, ha azt mondom, hogy ebben az intézményben…nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, az most menjen haza. Akit ez nem ér váratlanul, azoknak az a kijelentés sem lehet váratlan, hogy az intézmény, ha támogatja, az azt jelenti, hogy ennek megfelelően dolgozunk mindannyian. Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.”
- „Elsősorban migráció, elsősorban Brüsszel, és egyebek. Itt akárki akármit szeretne hallani, el fogom keseríteni, nem lesz kivétel. Aki be van osztva, rákerülhet a sor, hogy a megfelelő narratíva, a megfelelő módszer és irányvonal mentén anyagot kell írjon róla. Továbbra is az a felállás, hogy akinek ez nem tetszik, annak be kell menni a főnökhöz, be kell adni a felmondását, és el kell menni. Nem kötelező senkinek itt dolgozni.”
- „Most kell eldönteni, és én most szeretnék mindenkitől egyértelmű választ kapni, hogy ezen körülmények között fog-e, hajlandó-e itt dolgozni. Amennyiben nem, akkor viszont meg kell beszéljük, hogyan tovább. Mert nekem sincs energiám, időm óvodásat meg óvóbácsisat játszani senkivel. Senkit nem tartok annyira értelmetlen és buta embernek, hogy ne fogja fel, hol dolgozik, és mi az elvárás. Aki nem fogja fel, hogy hol dolgozik, és mi az elvárás, az vagy buta, vagy hazudik. Egyikre sincs szükségünk”
És aki ezeket elmondta, tőle függnek a külpolitikai témák az egész MTVA-ban. Ezt hívják irányított hírszerkesztésnek. Minimum annak, és még persze jöhetne itt pár csúnya szó. Amelyre van nekem is elegendő bizonyítékom egykori levelekben. Miért kell gyorsan megcsinálni egy anyagot, és mit mondjon az interjúalany. Igen. Úgy jött a megrendelés, hogy mit kell mondania az alanynak, mert az illik bele a propagandába.
Kedves KTV-sek!
Ti is kiszolgáljátok az MTVA-at. Aki meggyőződésből teszi, lelke rajta. Tegye és csinálja, ha ezt tartja jónak. Aki viszont nem, az ha teheti, álljon fel! Saját példámból is tudom, nem egyszerű. De van a KTV után is élet. Még lehettek valódi újságírók, szerkesztők. Hiszem, hogy közületek sokan ennél jobb sorsa vagytok érdemesek.
Gunity Gábor főszerkesztő
