A Homokhátság egyik utolsó buckáján állunk a kiskunfélegyházi tanyavilágban. Az uralkodó széliránynak megfelelően, az ÉNy-DK irányú futóhomok vonulatából löszös finomhomok száll arcunkba a májusi melegben. Mögöttünk a homokdűnék között árválkodó gémes kút az eső után vágyakozó gyümölcsössel, közvetlenül lábunk előtt pedig a mélyen elterülő Tisza-völgye. A szőke folyótól, a Tiszától, aminek színe a legenda szerint azért szőkés, mert a tündérek lába tapossa a homokot, légvonalban kevesebb mint 20 km-re vagyunk.
Két táj ez az Alföldön, a Duna és a Tisza által határolt terület keleti felén, ahol a homok és a szél vívja szakadatlan küzdelmét a kiszáradó ártéri üledékkel telt, mélyen szántott „völgyben”.
A kalapja a Homokhátságnak pompás és rojtos, ami átszövődik a földdel együtt élő és lélegző alföldi parasztok a modernizáció árán elvesztett természettel való egység romanticizált képével. A puszta, a vidéki élet idilli toposza színezi a Homokhátság utolsó buckájának e pillanatát.
A végtelen táj, az egymástól kiáltásra fekvő árnyas tanyák, a homokon kanyargó dűlőutak, az akácosokkal és a szikes pusztákkal tarkított homokterületen fekvő gyümölcs- és zöldségkertek kölcsönös összefonódása ez a vidék.
Az emberi kéz összefonódása a természettel, amelyben a természet kapcsolatban van a kultúrával
Egyre többen igyekszenek a vegyszert és a műtrágyát elhagyni. Volt abból bőven az átkosban. Csapdáznak a kártékony rovarok ellen és a biokontroll által engedélyezett szereket használják. A krumplibogár ellen „jó” a kézi védekezés. A gaz ellen pedig a kapaczin (vagyis a kapálás).
Óvják a talajt. És persze imádkoznak az esőért.
A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás komolyt kihívást jelent a kertkultúrában. A régi és az új tudás összeért. Régi új, új régi. Az alföldi élet ígéret földje?
Az emberi kéz összefonódik a természettel, amelyben a természet kapcsolatban van a kultúrával. A biokertkultúra nem divatos hóbort, hanem életforma. Az itt élők szeretik az életet, mert tudják, hogy amit megtermelnek és előállítanak, az jelenti az életet.
Almából és barackból pite és pálinka. Pirosgyümölcsből ivólé és lekvár. A kertsarkában bodzafa, ami alatt, ha elalszol, elvarázsolódsz. Homoktövis, ami javítja az általános egészségügyi állapotot. Paradicsom, paprika, illetve szőlő. Baromfi és racka. A gazdagság és a szegénység csakúgy hozzátartozik az Alföldhöz, mint a szépség és a rabul ejtett szabadság.
Mi hát a tanya? Otthon, lakóhely, szegény ember menedéke, módos gazdák messze látszó parasztkúriája, sziget a puszta tengerében, megfáradt vándorok pihenőhelye? Ez is, az is. De az biztos, hogy itt a szívósság és az élni akarás felülkerekedik mindenen. Évszázados tapasztalat ez.
1 / 34
Új galéria
Boronáljuk a rét zöld haját – KecsUP a kecskeméti tanyavilágban
