KecsUP-botrányként tálalja az önkormányzati sajtó azt az ügyet, amely arról szól, hogy milyen alapítványok adtak pénzt a KecsUP kiadójának. Igen, voltak köztük pártalapítványok (nem pártok), és ott van köztük a Soros György nevével fémjelzett Nyílt Társadalom Alapítvány. És? Egyik sem tilos. A Fidesz alapítványa pont úgy adhatna pénzt kiadónknak, mint a többi pártalapítvány.
A botrány nem ez, hanem az, ahogyan mindezt a fideszes önkormányzat udvari sajtója tálalja. Merthogy van egy óriási nagy különbség. A KTV és az istállóhoz tartozó összes kiadvány mindannyiunk közös pénzéből működik főleg. És már megint nem voltak képesek ennek megfelelően körüljárni a témát. Csak a kormánypárti sajtóból és a kormánypárti képviselők véleményéből dolgoztak. Ráadásul sikerült akkora sületlenséget kiemelniük az országos cikkből, hogy azon már csak röhögni tudok mint érintett. A Magyar Nemzet néven megjelenő kiadvány azt írja, hogy 2019 márciusában mondtam fel a KTV-nél, és ezt tartotta a hiros.hu olyan fontos információnak, hogy alá is húzta. Nálam csak a KTV irodáiban tudják jobban, hogy már évekkel korábban távoztam onnan, mert a politikai nyomásgyakorlás miatt napi szinten hánytam. Persze, kit érdekel (legyinthetnénk), hogy az önkormányzati sajtó hülyeséget írt?! Már megint?
Az önkormányzati sajtóval szoros kézfogásban működő, a keol.hu nevet viselő heccportál annyival egészítette ki ugyanezt az információt, hogy na lám, annyira nem valós a KecsUP függetlensége, mint ahogyan az írói neveken dolgozó kollégáink sem. Tette ezt egy névtelen cikkben. Röhej. Innen üzenem a névtelen senkinek, hogy azért teszik ezt a kollégák, mert a kormánypártok, amelyeknek a szekerét is tolja az önkormányzati tízmilliókkal megdobált Keol (amely persze tudjuk, valódi független újságnak hirdeti magát), olyan világot teremtettek, hogy a hatalommal szembeni kritikus véleményt már csak kevesek vállalják. Mert rendszeresen olvashatók olyan hírek, hogy felszólalt, ellentmondott, és már ki is rúgták.
Az önkormányzati sajtó azonban nem érte be az országos cikkel, és mintha valódi botrányról lenne szó, mikrofon elé állította (talán nem is így történt) a fideszes parlamenti képviselőket. Salacz László azt találta mondani, hogy ha külföldről adnak pénzt, akkor külföldről mondják meg, miről írjunk. Nem hibáztatjuk a képviselőt, hiszen nem újságíró, főleg nem a KecsUP munkatársa. Ezért fogalma sem lehet arról, hogy milyen komoly pályázati munka előzi meg a támogatásokat, és nem is úgy van, ahogy gondolja. Kiadónk vállal feladatokat, és arra kap (vagy nem kap) támogatást. Vagyis a pénz mellé munkát is kapunk. Vagyis mi mondjuk meg, miről írunk, senki más. De elhisszük, hogy fel sem merül a fideszes képviselőben, hogy a sajtó így is működhet, mert azon a térfélen ez bizonyára másként van. De ha ezt találta mondani, hogy a fizető vendég a megrendelő, akkor nyilvánvalóan azzal sincs baja, ha azt írjuk, hogy a fideszes önkormányzat sajtójában is arról írnak, amit a pénzt adó szeretne. Talán ezért is csak a fideszes világ oldaláról világította meg a KTV és a hiros.hu ezt a kérdést. De ha a külföldi fizető határozza meg az irányvonalat, akkor valójában Soros György határozta meg a fiatal Orbán Viktor politikai nézeteit? Vagyis nem voltak önálló gondolatai? Tudják, amikor a Soros-ösztöndíjból tanult. És, most ki határozza meg Orbán Viktor politikai nézeteit?
Szeberényi Gyula Tamás is nyilatkozott. Ő már vádakról beszél. Mintha lenne bármiféle jogi procedúra, tárgyalás, per, bűncselekmény. Persze elmehet Szeberényi úr a képviselőtársával kézenfogva a bíróságra, a rendőrségre, a NAV-hoz, hogy bepanaszolja a KecsUP kiadóját. Igazi kommunista tempó lenne, én már a nyilatkozatot is (nem maradhat el a felelősségre vonás) fenyegetőzőnek értékelem. Szép új világ. Fideszes képviselő a sajtó felelősségre vonásáról beszél. Ilyen módon persze beleszólhat a politika egy sajtó működésébe, de ha annyira a függetlenségen rugóznak, akkor talán hagyják békén a sajtót. Egyébiránt a magam részéről szabad sajtónak mondom a KecsUP-ot, mert anyagi téren mindenképpen megáll a függőség, ha egy sajtó nem saját magát tartja fenn, hanem bárkitől pénzt kap. Legyen az az olvasó, a szomszéd, bármilyen alapítvány. Ilyen tekintetben tehát nem létezik független sajtó. De nem is így használja az úgynevezett független sajtó ezt a fogalmat. Hanem a hatalomtól függetlennek. Hiszen a hatalomtól függőből van bőven, sőt túlnyomórészt olyanok vannak. Elég csak megnézni a KESMA istállót és az oda tartozó több száz sajtóterméket. Persze sokkal egyszerűbb hosszú nyelvvel a közösből milliókat elszipkázni, mint több tíz pályázati oldalt (akár angolra is lefordítva) megírni. De ami a lényeg: a tartalom szempontjából a KecsUP senkitől és semmitől nem függ.
A kiadónk majd megvédi magát, ha ez szükséges, és bizonyára sikerrel teszi majd. Mert ez az ő dolga. Mi tiszteletben tartjuk és a kiadó is, hogy egymás dolgaiba nem szólunk bele, ahogyan ez el is várható. Így még csak a kiadó sem mondja egyszer sem, mi jelenjen meg a KecsUP-ban. Nem is teheti persze. És ha tenné, mi itt a szerkesztőségben nagyon hangosak lennénk. De szó nincs ilyenről. Mert a KecsUP valódi szabad sajtó, arról írunk, amiről szeretnénk. És ha már annyira baloldaliznak és ellenzékiznek a kormánypárti polgártársaink, akkor egy kulisszatitkot is elárulok. A legnagyobb vitáink (csaknem bíróságig menő) eddig ellenzéki politikusokkal voltak. Egyébiránt azokkal tudunk beszélgetni és azoktól tudunk információt kérni, akik segítik a sajtó munkáját. Nem tehetünk arról, ha a kormánypárti politikusok és önkormányzati cégek nem tartják fontosnak, hogy olvasóinkkal tudassák álláspontjukat. Mi örülnénk a legjobban annak, ha még színesebb lehetne a tartalom azáltal, hogy a hatalomhoz közel állók is gyakrabban megszólalnának és ezért folyton próbálkozunk. Kérdezünk és kérdezünk, ami a dolgunk.
Lehet persze támadni a KecsUP-ot. Ellenzékinek, baloldalinak, sorosistának titulálni. De ettől a tény még tény: sok-sok témát csak mi írtunk meg (politikai oldaltól függetlenül) Kecskeméten az elmúlt években. A többi sajtó nem. És pont ezért jöttünk létre 2019 tavaszán. De azért javasoljuk a parlamenti képviselő uraknak, hogy sepergessenek kicsit az adóforintokból működő helyi sajtónál is, hogy biztosan megfelelően dolgoznak-e a nekik adott mindenki pénzén.
Jön március 15., a szabad sajtó napja (is). Bár nem könnyű szabad sajtóként létezni, azért nem adjuk fel. Látható, hogy a politika újra és újra bepróbálkozik és támad, miközben a függetlenséggel jön. Hát tessék megmutatni kormánypárti politikusok! Mi nem akarunk sem így, sem úgy függeni a politikától. És önöknek sem így kellene szerepelnie a cikkekben, hanem nyilatkozó alanyként. Ezért legyenek bátrak, és álljanak oda a mi mikrofonunk elé is, ne csak a baráti közegben tegyék ezt! És viseljék el, ha nem a hízelgő egyenvéleményt olvassák mindenhol. Mert a sajtó akkor marad szabad, ha több vélemény is megjelenhet abban. Büntetlenül.
Ami azt illeti, én sértve éreztem magam, hogy eddig nem kaptunk ilyen jellegű támadást a kormányoldal részéről. Már azt hittem, valamit nem csinálunk jól, nem vagyunk elég jelentős sajtó. De megnyugodtam. Bár kicsit lassabban dolgoztak, mint hittem, de azért mégis előszedték, ami el sem volt dugva. Annyira könnyű dolguk volt, hogy még egy bravot sem érdemelnek. De azért ez nem azt jelenti, hogy bármilyen irányú politikai támadáshoz mérjük magunkat. Hiszen erre semmi szükségünk. A napi több ezer olvasó és a sok levél és komment, megosztás a mérvadó. De azért mégis jelzi a mostani támadás is: a KecsUP megkerülhetetlenné vált. Helyben, és úgy tűnik, országosan is egyre többen tudnak rólunk. Büszke vagyok magunkra. A 4. szülinapunk küszöbén még sok-sok sikeres évet kívánok magunknak! És ha létezésünk bizonyos köröket idegesít, az nem a mi bajunk. Mi csak a dolgunkat tesszük. Tegye úgy mindendi, hogy ne legyen ciki azokról véleményeket olvasni.
Ami meg a KecsUP-on kívüli kecskeméti sajtót illeti. Miközben azon élvezkedik, hogy a KecsUP körül micsoda botrány van :-), aközben talán egyik sem gondolja át, mennyire ciki egy országos sajtó cikkét reszelgetni. Merthogy mégis csak az van, hogy a közpénzzel kitömött önkormányzati sajtó és a vele egy követ fújó összes többi képtelen volt megírni, ami pár kattintásra van tőle. Nyilvánosan az interneten. Még csak kérvényt se kell beadni sehova. Hát ennyit érnek. Úgyhogy van dolgunk bőven. Tesszük is.
Gunity Gábor főszerkesztő
