1983-ban alakult újra – 1848-as és 1909-es előzmények után – a Kecskeméti Városszépítő Egyesület. Akkor, a múlt rendszerben nem engedték, hogy a nevében ott szerepeljen a „városvédő” kifejezés, idén májusban úgy döntöttek, hogy most felveszik, és ezentúl így folytatják munkájukat. A jubileumi ülést kedd este tartották, beszédet mondott Király József elnök, az alapításkori főszereplők, dr. Farkas Gábor építész és dr. Iványosi Szabó András egykori alpolgármester, végül Falu György jelenlegi alpolgármester is méltatta az egyesület tevékenységét.
„Ha messzebb tekintünk, és kilépünk a téren megforduló ember perspektívájából, felfedezzük az építészet mértékét, azt, hogy a történelmet házakkal, templomokkal, palotákkal kifejezve élik meg, láthatjuk, hogy a város identitása tükröződik a térben, itt születik a közösség arculata” – kezdésként Andrea Emiliani olasz építész szakírót idézte Király József, az egyesület elnöke (mint ismert, ő az ellenzéki frakció, a Szövetség a Hírös Városért Egyesület önkormányzati képviselője is).
Király József kiemelte: közgyűlésük májusi döntése értelmében a jövőben Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesületként dolgoznak tovább.
„Elődeink mindig azon fáradoztak, hogy a Duna-Tisza köze közepén ez a város elnyerje azt a rangját, amely megilleti, mert itt olyan emberek dolgoztak, akik mindent megtettek a boldogulásért, és hogy ebből a ‘homokhazából’ igazi paradicsomot varázsoljanak. Nem volt nekik egyszerű” – mondta Király József, kiemelve, hogy nagyon büszkék az elődökre.
Felidézte a kezdeteket is – lásd írásunk végén -, és kijelentette: az elődök megfogalmazása örökérvényű, az általuk kitűzött cél, a város történelmi, építészeti és természeti értékeinek megőrzése ma is érvényes.
„Kívánom, hogy egyesületünk még nagyon sokáig aktív szerepet vállalhasson városunk szépítésében, és köszönet minden partnernek, hogy az elmúlt négy évtizedben a városvédő munkában részt vettek” – mondta az elnök, utalva a megyei levéltárra, a Katona József Múzeumra, az építészkamarára.
Király József felolvasta Sümegi György művészettörténész levelét, aki köszönetet mondott, hogy három kötete is megjelenhetett az egyesület kiadásában.
Különösen tanulságosak voltak azok a sorok, melyeket még 2008-ban küldött a kecskeméti városszépítőknek az időközben elhunyt Ráday Mihály Kossuth-díjas televíziós szerkesztő, a Város és Faluvédők Szövetsége – a Hungaria Nostra – egykori elnöke.
„Huszonöt éve még a központosított hatalom sokszor bírálható döntései ellen kellett küzdeni, appellálva a józan észre. Ma meg a tőke, eufemisztikus szóval fejlesztőnek nevezett befektető érdeke és az ő érdeke által motivált döntéshozók az ellenfeleink, vitapartnereink” – vont mérleget a rendszerváltás előtti és utáni időkről Ráday. Míg a Kádár-korszakban akkor lehetett remény a sikerre, ha sikerült meggyőzni egy tervteljesítés lázában élő politikai vezetőt, manapság az esetek nagy részében az anyagi haszon a mozgatórugó. Ami igazán fontos Ráday szerint:
„az épített örökség megóvásáért, helyreállításért továbbra is küzdeni kell, meg kell ismertetnünk és szerettetnünk múltunkat olyanokkal, akik eddig talán érzéketlenek voltak eziránt, és összefogásra kell biztatni azokat, akik önként is hajlandóak tenni valamit tenni kultúránk fennmaradásért, továbbéléséért”.
Király József méltatta az egyesület újkori megalapítása után nagy szerepet játszó jeles tagokat, így dr. Farkas Gábor építészt és dr. Iványosi Szabó András egykori alpolgármestert, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság korábbi igazgatóját.
Farkas Gábor felidézte, hogy az egyesület egyik legelső akciója az volt, hogy sikerült megakadályozniuk a tanács egyik romboló tervét. Ugyanis el akarták bontani a Katona József Gimnázium előtti – a Béke téren – álló Mária-szobrot, hogy itt állítsák fel Hunyadi János lovasszobrát. Főként Heltai Nándor cikkeinek köszönhetően a pártvezetés végül elállt ettől az ötlettől (így került a törökverőt megjelenítő alkotás a Hunyadivárosba).
Csakhogy ezek után nem maradt el a bosszú, hiába akarták az egyesületet „városvédőként” bejegyeztetni, ehhez a hatalom nem járult hozzá, mondván, „kitől kellene megvédeni a várost?”. Farkas Gábor megjegyezte, az egész rendszerváltás utáni időszakra jellemző volt, hogy „a mindenkori vezetéssel konfrontációk adódtak”.
Az építész megemlékezett az egyesület elhunyt jeles tagjairól is, név szerint említve Heltai Nándort, Leitner Lászlót, Polyák Pétert.
Iványosi Szabó András a Mária-szobor ügye idején még nem volt tag, de mint visszaemlékezett, örömmel és érdeklődéssel figyelte a bekövetkezett fordulatot. Ugyan a Nemzeti Parknál, a természetvédelem ügyéért dolgozott, de – ahogy fogalmazott – egyben mindig a város szerelmese is volt és maradt is, kötődött Kecskeméthez és odaadóan dolgozott érte. A Város-és Faluvédők Szövetsége ülésein rendszeresen ő képviselte később az egyesületet, ekkor még jobban megismerkedett olyan gondolatokkal, amelyek egy település védelme szempontjából értékesek lehetnek.
„Az országban, világban járva tapasztaltam, mennyire más atmoszférájú ez a legnagyobbra nőtt mezőváros. Ezt értékként kezelve, gondosan őrizve és továbbfejlesztve, azt hiszem, sok örömünk lehet még ebben a városban” – zárta gondolatait Iványosi Szabó András.
Falu György elmondta, nagy szomorúsággal tölti el, hogy elmúlt egy-két évtizedben erősen tapasztalni az eltávolodást a közösségi munkától, a közösségi élettől, és éppen emiatt „rendkívüli módon megsüvegelendő” az egyesület munkája: meg kell becsülni, hogy immár negyven éve közösséget alkotva kitartóan tudja végezni tevékenységét, és hogy a tagok nem sajnálják a város szépítésével tölteni a szabadidejüket, ráadásul egy olyan korban, amikor „még a legjobb szándék is a kritika és támadások célkeresztjébe kerül”. Felolvasta Szemereyné Pataki Klaudia üdvözletét is, a polgármester elismerését és köszönetét fejezte ki az egyesületnek elhivatott munkájukért, a város kulturális örökségének megóvása érdekében végzett tevékenységükért. Falu György azt is kijelentette, irodája „bármikor bárki előtt nyitva van”, szívesen veszi a javaslatokat és támogatja az egyesület munkáját.
Farkas P. József, a Porta Egyesület alapítója felidézte, hogy több olyan kezdeményezés is volt – például a Szentháromság-temető szobrainak, síremlékeinek, stációinak felújítása -, amelyben együttműködtek a városszépítőkkel. Mint mondta, jó érzés, ha egy-egy ilyen ügyben más is odaáll a tenni akaró mellé, és egymást segítve tudnak előrelépni.
Babud László, a Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke is megerősítette az alpolgármester szavait, mert mint kifejtette: Halason is nehéz megmozdítani a civileket, rávenni az embereket, hogy tegyenek a közért – ezért személyes példamutatásra van szükség akár az egyesület elnöksége, akár a városvezetés részéről.
A Hungaria Nostrától az egyesület a jubileumra emléklapot kapott, Király József ezt Millisits Máté művelődéstörténésztől és Babudné Deák Ildikótól vehette át. Az este végül vacsorával zárult.
A múlt: 1848, 1909, 1983
Az 1848. július 5-i városi közgyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy már ekkor megalakult az úgynevezett Szépítési (vagy Szépítő) Bizottmány. Elnöke Hajagos Illés polgármester lett, feladataként egyfajta általános városrendezési terv elkészítését határozták meg. Majd 1909 júliusában – főként az akkori Országos Dalünnepre készülve, a város felvirágozását célul kitűzve – alapították meg a Kecskeméti Városszépítő Egyesületet (díszelnöke Kada Elek polgármester, az elnök pedig dr. Kovács Pál jogtanár lett).
Pontosan 135 évvel a Szépítési Bizottmány megalakulását követően, 1983. július 5-én délután 2 órakor ismét lelkes polgárok a városi tanácsháza dísztermében: a Kecskeméti Szemle akkori tudósítása szerint „mintegy száz személy és 20 jogi tag részvételével” (újra) megalakult az egyesület. Elnöke Benei Sándor, a Középmagyarországi Pincegazdaság nyugalmazott igazgatója, megyei és városi tanácstag lett, helyettesei: Farkas Gábor Ybl-díjas építész-tervező, Heltai Nándor, a Petőfi Népe főmunkatársa, ismert várostörténet-kutató és Hegyes Ferenc, a városi tanács műszaki osztályának vezetője.
Az alapszabály szerint a „cél változatlan: szebbé tenni a várost”, kicsit bővebben: „az egyesület nevelni kíván a város szeretetére, részt vesz a város történelmi, építészeti és természeti értékeinek megőrzésében és gyarapításában, a köztisztaság és közegészségügy előmozdításában, a város általános rendezési terve megvalósításában és folyamatos korszerűsítésében”
