-vélemény-
Nem várt helyen keletkezett repedés, és vezetett robbanáshoz a gázszivárgás, ami aztán egy újabb robbanássorozattal a központi lőszerraktárt is levegőbe repítette. Biztosan meglepte a hatalomtechnikusokat, akikre a következő órákban-napokban igen komoly munka vár, hogy a lángok tovaterjedését megakadályozzák, a tüzet eloltsák.
Voltak már korábban is kibeszélések a NER bizarr bajtársias lojalitásából, ebből a valóban gránitszilárdságúnak tűnő összetartásból de akár Hegedüs Zsuzsa, akár Pesty László emlékezetes megszólalásai aztán egészen parodisztikus fordulatot vettek, és lényegében harmatcseppként nagyon gyorsan semmivé is foszlottak. A sokat emlegetett G-nap már sokkal nagyobb amplitúdójú földrengéssel járt, azt viszont most még csak találgatni lehet, hogy Magyar Péter, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter volt férje milyen folyamatokat indít el a szavaival.
Társadalmi közmegegyezés, hogy embereket sakkfiguraként ide-oda rakosgatni, és adott esetben feláldozni a politikai gyakorlat részeként sem erkölcsös tevékenység. A helyrehozhatatlan hibákért persze vállalni kell a felelősséget.
Emberekkel kesztyűbábozni kockázatot is hordoz, mert ki tudja, mikor sokall be valaki, és robban fel akár még egy lőszerraktár is…
Hogy a NER milyen működési mechanizmusokat és magatartásformákat vett fel alig másfél évtized alatt, pontosan tudjuk. Erről szóltak a hírek, ezzel volt tele a sajtó – mármint A sajtó, és akkor jól gondoljuk végig, hogy mitől sajtó a sajtó, és mitől nem az, ami bár azt a szerepet alakítja, de csak a szövegét felmondó súgólyukra támaszkodva lehet a színpadon. Értő figyelemmel a rendszer visszásságai nyilvánvalóak voltak eddig is, ehhez nem kellenek ilyesfajta detonációk.
Ugyanakkor az bizonyos, hogy miután a lőszerraktár is felrobbant, egy teljesen új fejezet kezdődött, ami már biztosan nem (csak) Novák Katalinról szól. Persze eddig is a rendszer reagálása volt az egyik legfőbb kérdés, ezzel együtt eddig is a rendszer önmaga volt a tét, és közvetetten a rendszer romlott világába nyújtottak betekintést a történések.
Ám Magyar Péter lázadásával ez most élesebb, direktebb megvilágítást kapott, ez vált immár fő cselekménnyé.
Miközben azok a válaszok sem születtek meg, amelyekre a nyilvánosság a kezdetektől fogva vár: milyen megfontolások, érdekek, befolyásoló ráhatások vezettek egy ennyire elhibázott döntéshez? Hogyan lehetséges egy ilyen súlyú bűncselekményhez segédkezet nyújtó elítéltet szabadon engedni?
Csak találgatások lehetségesek, és ebbe a megválaszolatlan csöndbe fülsüketítőn kiabál az áldozatok miértje, akikre ha odafigyelünk, nem lehet nem melléjük állni. Itt nincs „de”, nem lehet relativizálgatni, nem lehet helyettük a bántalmazókat választani.
Lezáratlan dosszié, és a lőszerraktár megsérült falai már egy újabbat nyitottak. Pontosabban újra kinyitották, újra egy belső szereplő beszél a NER árnyékosabb oldaláról, a rendszer kedvesnek egyáltalán nem nevezhető hatalmi természetéről. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, semmin nem lepődünk meg, inkább csak borzongunk, hiszen mindenről tudunk, minden itt zajlott előttünk-velünk, a részletgazdag beszámoló csupán színezi a képet.
Eddig ezt a dossziét mindig félredobtuk, végül is szemérmetes szőnyegalásöprésben már többgenerációs tapasztalatunk van. De megtörténhet, hogy a gránitszilárdságú bajtársiasságot felváltja a lelkifurdalás, és a polgári értékektől amúgy már régóta fényévnyi távolságra tartózkodó hatalmi működés amorális, egybitesre lebutított ideológiájú, ellenségképző és másokra taposó jellemvonásait a politika valamely más szereplője sem tudja majd tovább önmagán elviselni.
A lőszerraktár mindenesetre jelenleg is lángokban, perzseli a kormányzati szereplőket, és a kommunikációs gépezet első reflexből a közösség elárulásának vádjával indult tüzet oltani. Akár ez is elég lehet számukra, ugyanakkor a szombati miniszterelnöki évértékelőre kénytelenek lesznek egy komplexebb narratívával előállni, a csütörtök óta némaságba burkolózó kormányfő csak nem blamálhatja magát ilyen egyszerű megfejtésekkel.
Bár volt már rá példa többször is.
Barna Imre írása
—————
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.