Tanárként és előadóművészként több mint 10 éve kötődik Rajk Judit a kecskeméti Kodály Intézethez, és egy éve annak igazgatója. Már világosan látja, mi az a többlet, amit visszakaptak az újonnan felújított egykori ferences kolostorban. Számolt az új, tervezett kollégiummal, könyvtárral és koncertközponttal, de amíg az nem valósul meg, addig is a legtöbbet hozza ki diákjaiból. Hallgatói a legkülönbözőbb kulturális, társadalmi, vallási és anyagi háttérrel érkeznek Kecskemétre Kodály Zoltán sokszínű öröksége miatt. Előadóművészként és tanárként is azt képviseli, hogy azt a tudást, amit itt szereznek a tanulók, a gyakorlatba visszaforgassák oktatóként és előadóként. Büszke arra, hogy jövőre visszatér a nagy múltú Kodály-szimpózium a városba. Rajk Judittal, a Kodály Zoltán Intézet professzorával és igazgatójával beszélgettünk az intézmény szépen felújított, egykori ferences kolostor folyosóin.
Éveken át, miután befejezte az óráit, Rajk Judit sietve ült vissza a budapesti gyorsvonatra, hogy másnap már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene szakos diákjait képezze. Mindeközben számos országban lépett fel és vendégszerepelt dalestekkel, kamarazenei produkciókkal nagyzenekarok szólistájaként és mesterkurzusok professzoraként. Zenei előadói munkájáért, új művek bemutatásáért többször is elismerték Artisjus díjjal. A holokauszt 60. évfordulójára az Oscar-díjas színész Maximillian Schell-lel készített lemezfelvételt. 2018 óta dolgozik a Berlini Filharmonikusok Kamaraszólistáival. Fáradhatatlannak tűnő energikus szervező, aki a Budapesti Építészeti Központban rendezett FUGAkoncertek alapító művészeti vezetője volt 13 évig. Férje, a nemzetközi ismertségű építész, díszlettervező és emberi jogi aktivista, Rajk László (1949–2019) hagyatékának őrzője és gondozója. Nem mellesleg az Art Department Független Művészeti Tér alapítója és vezetője. 2023 őszén új megbízatást vállalt: Nemes László Norbert volt igazgató biztatására megpályázta a Zeneakadémia nagy hírű nemzetközi zenepedagógiai kecskeméti műhelyének vezetői posztját. Ismét rendszeresen ingázik a fővárosból, hogy immár egyszerre egyengesse tanítványai pályáját, és vezesse a Kodály Intézetet.
– Játéka a sorsnak, gyakran eszembe jut, hogy az anyósom, Rajk Júlia – aki a 20. század jelentős asszonya volt –, ugyanúgy, mint Kodály Zoltán, egy kecskeméti vasutascsaládból származik – kezdte a beszélgetést Rajk Judit.
– Már világosan látom, mi az a többlet, amit a felújítással visszakaptunk azt követően, hogy több mint 6 éve, 2018-ban kiköltöztünk a Kodály Intézetnek helyet adó kolostorépületből. Előtte arról volt szó, hogy 1-2 év alatt felújítják a tetőt, a homlokzatot és karbantartó munkálatokat végeznek. Majd jött a Modern Városok program, ami elképesztő módon megemelte annak a lehetőségét, hogy az intézetben hosszú távú terveket lehessen kigondolni. Egy jó célért történő összefogás nagyon szép példája volt, hogy a város és a Zeneakadémia akkori rektora megkötötte ezt az egyezményt – tette hozzá.
Részt vett a tervezésben? Beépültek az oktatók és a diákok igényei?
– Egy műemlék épület – a város egyik ikonikus épülete – felújításáról van szó, amiben sok funkció működött egykor, ugyanakkor építészetileg az eredeti épület sok mindent behatárol, a boltíveket nem lehet arrébb tolni, vastagok a falak, a födémek, és figyelni kellett az értékmegőrzésre is, (ismert, hogy a feltárások alatt sok, várostörténetileg fontos lelet került elő). Ezért el kellett gondolkodni azon, hogy az emeleten levő, nagyon rossz állapotú, a ferences barátok celláiból kialakított egykori kollégiumi szobákkal mi legyen. Így indult el a tervezési folyamat, hogy a Zeneakadémia kezelésében álló épület egészében milyen módon lehetne egy valóban modern Kodály Intézetet létrehozni itt a városközpontban. Aztán megszületett az a hosszú távú terv, ami 2023 őszén kútba esett. Úgy vettem át az épületet, hogy egy új, 250 fős koncertközponttal számoltam – ami ma is elérhető a nyilvános pályázatomban – itt a Kada Elek-iskola és a mi épületünk között. Terveztem azzal is, hogy felépül egy új kollégium- és könyvtárépület, ahol a nagyhírű archívumunk és audiovizuális részlegünk helyet kap. És úgy látszott, hogy ezzel megoldódik a gólyalábakon álló Kerényi-féle „virágablakos” ház ügye is.
De nem így történt.
– Nem. Az úgynevezett 2. beruházási ütem, tehát a koncertterem és a könyvtár több más, országosan tervezett fejlesztéssel együtt – Lázár János miniszter tavaly novemberi bejelentését követően – kikerült a beruházások közül. Ami viszont elkészült, az a ferences kolostor egykori épületének teljes körű modernizálása, és ez számunkra nagy öröm. Régen az emeleten kollégiumi szobák voltak, és csak a lenti rész működött tanteremként. Most az épületben 19 tantermünk van a korábbi öttel szemben, ami nagyon jelentős változás. Elveszítettük viszont a kollégiumi szobákat, amelyek az új szárnyban kaptak volna helyet, és a könyvtárunk most ideiglenesen még ott maradt az Ókollégium épületében, amit a Zeneakadémia eddig is bérelt a református egyháztól. A reformátusokkal nagyon jó és rugalmas együttműködésben vagyunk, így a jövő év végéig mindenképpen ott marad a könyvtárunk. De nyilvánvalóan hosszú távon meg kell találnunk a megoldást, ahol elhelyezhetjük az intézetünk jelentős archívumát. Olyan kiválóságok hagyatékát őrizzük, mint Szőnyi Erzsébet, Forrai Katalin, és jeles kecskemétiekét is, mint Vásárhelyi Zoltán, Nemesszeghy Lajosné vagy Ittzés Mihály. És sok külföldi hagyaték is hozzánk került. Amíg az építési engedélyi szinten létező 2. ütem sorsa nem dől el, a Kerényi-épületben állagmegóvási munkákat fogunk elvégezni, hogy olyan állapotba hozzuk azt, amilyenben folytatódhat a kutatói és a könyvtári munka, hiszen az alapító okiratunkban meghatározottak szerint is feladatunk, az értékmegőrzés.
Honnan érkeznek a hallgatók az intézetbe?
– Hallgatóink 99 százaléka külföldi diák. Kicsi, de fantasztikus a tanulmányi osztályunk és az adminisztrációnk, egy maroknyi csapat dolgozik azon a háttérben, hogy a lehető legtöbbet kapjanak a hallgatóink. Ne feledjük, sokan közülük nemcsak életükben először lépték át a saját országuk határát, de itt egy olyan nyelvvel találkoznak, amelyről soha életükben nem hallottak, kivéve Kodály Zoltán nevét, ami tényleg hívószó. 52 hallgatóval kezdtük, de időközben bővült a létszám, mert vannak olyan tanulmányi részprogramjaink, amelyek nem teljes képzést adnak, és ide be lehet kapcsolódni közben is, valamint fogadunk hallgatókat a számunkra létfontosságú Erasmus-programon keresztül is. Jelenleg 17 országból érkeztek a diákok, a legkülönbözőbb kulturális, vallási és anyagi háttérrel. Ezt azért hangsúlyozom, mert ebben a háborús állapotokat élő világban nagyon nagy dolog az, hogy itt valóban béke van. A zene, a zenetanítás, a közös muzsikálás ad örömöt mindannyiunknak: tanárnak, diáknak egyaránt. Tanulnak nálunk sokan az Európai Unió országaiból, Európán kívül Ausztráliából hárman, a Távol-Keletről többen is, Szingapúrból, Malajziából, Kínából, Dél-Koreából, Japánból. Érkeztek diákok észak-amerikai és latin-amerikai országokból, Chiléből, Braziliából és Mexikóból, és vannak hallgatóink Iránból is. A Kodály Intézet elsősorban külföldi hallgatók számára hirdetett graduális képzéseket, ez volt anno az alapítói szándék. Ne feledjük, ez egy önköltséges képzés, de a jövő tanévtől már azt tervezzük, hogy limitált létszámban magyar hallgatók is felvételizhetnek a felvi.hu államilag finanszírozott rendszerén keresztül is.
Tudatosan a Kodály-módszertan miatt választják Kecskemétet?
– Kodály öröksége tulajdonképpen éppen ez a sokszínűség. A jövő nyáron lesz egy nagy és hazatérő rendezvényünk a 27. Nemzetközi Kodály Szimpózium, mely egy hétig tartó gyakorlati eszmecsere a Kodály-módszer alapján tanító és gondolkozó tanárok, pedagógusok és zenészek között, a helyszíne itt lesz Kecskeméten. A szimpózium a következő négy nagy témára épül: Kodály, a zeneszerző; Kodály, az előadóművész; Kodály, a kutató és Kodály, a pedagógus. Ezekben a témakörökben hirdettük meg az előadásokat és worshopokat is. A hallgatók ezért a sokszínűségért érkeznek hozzánk a világ minden tájáról. Valaki azért jön, mert kifejezetten a módszertannal akar foglalkozni, van, aki a könyvtárban szeretne kutatni, és elsősorban a tudomány felől érdeklődik. Vannak, akiket a népzene érdekel, vagy előadóművészi pályájához szeretne plusz tudást. Amit a Kodály Intézetben a hallgatóink kapnak, azt hazaviszik és továbbadják egy adott országban, lefordítva annak az országnak a nyelvére, népzenei és zenei kultúrájára, tudásanyagára, műveltségére. Ezért is nagy a kihívás ezt az Intézetet igazgatni és itt tanítani, mert annyi minden történik a világban, ami ez ellen a nyitott és befogadó, kiváncsi szellemiség ellen megy. A rendszerváltáskor emlékszem, mennyire örültünk hogy kinyílt a világ, ám most úgy tűnik, hogy megint befele zárul. A mi tanítványaink nem ezt akarják, hiszen ezért utaznak sok ezer kilométert és költenek nem kevés összeget, nem csak a tandíjra, hanem a megélhetésre és a mindennapokra. Ez követendő példa mindannyiunknak. Ezért is készülünk az előttünk álló, előbb említett nemzetközi eseményre nagy odafigyeléssel.
Hiszen számos évfordulót ünnepelnek…
– Jubileumi éveket élünk. A Kodály Intézet 1975-ben, épp 50 éve nyílt meg, a Liszt Ferenc alapította Zeneakadémia most kezdte a százötvenedik tanévét, a Kodály Iskolának szintén jubileumi évfordulója van. És 2025-ben ünnepeljük Vásárhelyi Zoltán 100. születésnapját is. Mindez nagyon jó szinergiaként áll össze, főleg, ha még melléteszem a városi eseményeket is.
Hogyan egyezteti össze időben az előadásait és az intézet vezetésével járó feladatokat?
– Nem régen érkeztem haza Rómából, ahol a nagy hírű Santa Cecilia Konzervatórium gyönyörűen felújított nagytermében többek között Kodály balladákat énekeltem a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében, a hétvégén meg a varsói Filharmóniában volt lemezfelvételem. A fellépéseket semmiképpen nem hagynám el. Ha dönteni kellene, akkor a mérleg nyelve is erre billenne, de nincs erről szó. Most jól megfér együtt a kettő. Nem mondom, hogy sok idő jut pihenésre, mert az intézmény ügyintézése sok időt igényel. Főleg most, hogy a magyar felsőoktatásban és a Zeneakadémia életében is jelentős átalakulás megy végbe. Azt gondolom, hogy aki tisztességesen, becsületesen dolgozik, pontosan tudja, mit ér az a munka, amit végez. Így értekelem a saját munkámat is. Idestova 40 éve vagyok a Zeneakadémiának a polgára; először diákként, aztán doktoranduszként, majd tanárként, pontosan tudom az értékeinket és erre büszke vagyok. Úgy gondolom, hogy az elődöket követve kell cselekednünk, alapul véve Kodály Zoltánt vagy Liszt Ferencet, hiszen a zenei munkásságuk mellett mindketten híres iskolaalapítók is voltak, akik a saját vagyonukat sem sajnálták a jó célért felajánlani. Márpedig az oktatás a jövő. Aki erre nem áldoz, aki a tudást, és az ezért dolgozó tanárokat, pedagógusokat lebecsüli, az épp a jövőt és a tradíciók megőrzésének esélyét veszi el a fiatalabb nemzedékektől.
Mi a legfontosabb irányelvük a képzésekben?
– Előadóművészként azt képviselem, hogy a hallgatók azt a tudást, amit nálunk szereznek, a gyakorlatba is visszaforgassák. A Kodály-örökségnek ez is része, hiszen akkor tudok jól tanítani, ha ezt gyakorlom előadóművészként is. Ugyanezt képviselte a Kodály utáni generáció egyik nagyszerű pedagógusa, Dobszay László, aki a tanárom volt, később épp ő hívott tanítani a Zeneakadémiára. Amit ő képviselt, az nekem ilyen értelemben szentírás, és viszem tovább, alapja a kodályi sokszínűség. Úgy is mondhatom, hogy a „művelt zenész”. Kihívást jelent, hogy a hallgatóink jelentős része keveset olvas. Ez generációs probléma, amire oda kell figyelni. Válaszul jövő tavasszal – ahogy tavaly is – tematikus hetet szervezünk, ami egy kulturális-művészeti kitekintés is az intézet falain kívülre. Ezt egyébként az elődöm is képviselte, csak egy picit másra fókuszált. Én arra próbálom ezeket a tanítás rendjétől eltérő speciális napokat felfűzni, hogy a magyar kultúrában hogyan jelenik meg egy-egy jelentős európai név, hogy hat és mit kapott tőlünk. Tavaly Magyarország és Joseph Haydn osztrák zeneszerző viszonyát néztük meg alaposan, akiről külföldi hallgatóink nem igen tudták, hogy mennyire jelen volt a magyar zenei életben, és akár magyar zeneszerzőnek is tarthatnánk, hiszen élete jelentős részét itt töltötte. Magyarország Beethoven életében is nagyon meghatározó volt, így márciusban majd rá koncentrálunk.
A hosszabb távú tervezéssel manapság kicsit óvatosabb vagyok. Ha megvalósult volna a koncertközpont terve, az a tehetségek követését is még inkább segítette volna, együttműködve a városi zenekarral, a Kodály Iskolával, a városban élő, illetve a városból elszármazott sok jónevű muzsikussal. Több olyan kollégámat kerestem fel az utóbbi időben, akik innen mentek el, hogy visszahívjam őket az intézménybe. Szembenézve azzal, hogy a világ is változik, gyorsul, a tananyagban is szeretnék kicsit rugalmasabb struktúrát létrehozni. Elindítottunk egy új, egyéves post-master képzést azok részére, akik itt tanultak, hogy specializálódhassanak, és arra fókuszáljanak a tanulmányuk során, ami számukra a leginkább prioritás. Öten vesznek részt most ebben a programban, ők teljesen egyénre szabott tanterv mentén tanulnak, és emellett az alsóbb éveseket mentorálják, kisebb kurzusokat tartanak.
Ez már az új tanári generáció nevelése?
Ha a magyarországi fizetések lehetővé tennék, van köztük olyan, akit szívesen itt tartanék…
Kodály öröksége hogyan jelenik meg ma Kecskeméten?
– A kodályi alapelv – nem győzöm hangsúlyozni – a sokszínűségre épül. Ma már szinte elképzelhetetlen az a fajta társadalmi szerepvállalás és bátorság, amit Kodály Zoltán képviselt. Hogy hallatta a szavát, bátorsággal vett részt a vészkorszak zsidómentő tevékenységében, vagy ahogy az ötvenes években arra használta a tekintélyét és intellektuális hatalmát, hogy embereket mentsen, és kiálljon a jó ügyekért. Ez a fajta érzékeny szolidaritás manapság nem igazán él. Ez nem csak magyar sajátosság. Elég sokat utazom a világban, és azt látom, hogy kevés az ilyen útmutatásra méltó és útmutatást felvállaló személy a világban. Tehát ez is egy fontos misszió, hogy érzékeny embereket neveljünk, és a példát ne csak befelé, hanem kifelé is megmutassuk. Kecskeméten igyekszünk minél inkább láthatóvá tenni az intézetünket, ezért most a felújított épületben újra koncerteket, kiállításokat, beszélgetéseket szervezünk. Ebben segítségünkre vannak a hallgatóink is. Novembertől látogatható a Kodály Intézet kiállítása, a koncertjeink is nyitottak bárki számára. Együttműködünk a város kulturális és oktatási intézményeivel, fontos partnerünk a Hírös Agora, ezen a nagy szimpóziumon lesz egy hatalmas nagy közös rendezvényünk is, Kodály Budavári Te Deumának előadása Erdei Péter vezényletével.
Mit jelent önnek Kodály?
– Kodály öröksége nekem az iskolaalapítót és a művelt embert jelenti. Énekesként a munkámban a zeneszerző és az előadóművész Kodály jobban összekapcsolódik, mint a népzenekutató, de használom, olvasom azokat a tanulmányait is, amelyeket ezzel kapcsolatban írt. Kodály papírra vetett gondolatai szakmai munkásságomban ma is számos darab megfejtéséhez szolgálnak forrásként.
