Március 15-e kapcsán minisorozatot indítunk, amelyben átnézzük, hogy mennyire szabad a kecskeméti sajtó.
Alapgondolatunkat az indító részben rögzítettük, ez lesz a mérce az első részben, amikor a közszolgálati helyi médiát járjuk körbe.
„1848. április 11-én kihirdették az áprilisi törvényeket, melynek XVIII. fejezete a Sajtótörvény volt. Az első paragrafus igen tömör és konkrét előírást tartalmaz:
1.§ Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.”
Kecskeméti Médiacentrum és a köz szolgálata
Bán János, azóta magasabb székbe, de hasonló nézettségbe távozott médiaguru 2015-ben a médiacentrum ötletével turnézott és Kecskeméten értő fülekre talált. Az akkor még magányosan működő Kecskeméti TV-t, az éppen városi kézbe került Kecskeméti Lapokat és egy újonnan indított online portált (hiros.hu) összefogva alakult meg a Kecskeméti Médiacentrum, amely tudtommal azóta sem öltött jogi formát, hanem a Kecskeméti Televízió Kft. név alatt működik. Az együttműködésbe már a kezdetekkor bevonták az önkormányzat hivatalos weboldalát, a kecskemet.hu-t, a Gong Rádiót (amiben a mai napig tulajdonos Kecskemét önkormányzata) és a keol.hu-t is. Az első kettő még magyarázható, de a KEOL megjelenése ebben a projektben már 2015-ben jelzésértékű volt.
TÉVÉ
A Kecskeméti TV működése eleinte még alig változott, hiszen az akkori főszerkesztőnek még volt pár hónapja a szerződése szerint, és megbízható ember volt, a vizes vb elhíresült videójának pénzügyi rendezését ellentmondás nélkül bevállalta. Bán János főszerkesztővé válása után elkezdtek ritkulni az ellenzéki beszélő fejek a tévé adásaiban, miközben a várost kormányzó Fidesz emberei egyre több szereplési lehetőséget kaptak. Az akkor negatív csúcsnak gondolt teljesítmény az volt, amikor az önkormányzati kampány idején percekben mérhető műsoridőt kapott minden párt a tévétől, miközben a polgármester asszony és csapata folyamatos szereplő volt ugyanitt napi szinten.
2019-ben ennek ellenére 9 helyet megszerzett az önkormányzatban az ellenzéki csapat, 11-et pedig a Fidesz (és a Kdnp). Logikusnak tűnt, hogy ha nem is 9:11 arányban, de mégiscsak szóhoz jutnak a város lakosságát képviselők, legalább azok, akik egyéni körzetekben, közvetlenül képviselik a lakosságot. Nem ez történt. Az ellenzéki politikusok önálló emberként gyakorlatilag nem léteznek a tévé stúdiójában. Interjúkban, élő adásban alig-alig szerepelnek, legfőbb szerepük az, hogy fideszes nyilatkozatokhoz vágóképek legyenek, vagy sajtótájékoztatójukról – téma megjelölése nélkül – beszámoljon a tévé.
Jellemző címadás és szerkesztési elvek, amikor ellenzékiek témái kerülnek adásba:
– „sajtótájékoztatót tartottak az ellenzéki képviselők”: témamegjelölés nélkül vezetik fel az ellenzékieket.
– „A vendéglátókat érintő javaslatokat fogalmazott meg az ellenzék, Több intézkedés is védi a vendéglátósokat” – az ellenzéki téma csak felvezető a kormány intézkedéseinek bemutatásához
– „Érthetetlen a Károli Egyetem döntése az ellenzéknek, Szociális munkás és szociálpedagógia szak indul Kecskeméten, Életpályamodellt kínál egyetemünk”: a tévé elmagyarázza, hogy miért jó az, amit az ellenzék nem ért
– „Saját karácsonyfája lett a Széchenyivárosnak”: a címből és a tudósításból sem derül ki, hogy ebben a városrészben minden körzetben ellenzéki képviselő dolgozik.
Ez alapján kijelenthetjük, hogy a Kecskeméti TV műsorában az ellenzéki politikusoknak, és így az általuk képviselt lakosságnak kevesebb szó és megjelenési lehetőség jut, tehát az 1848-as törvény mondata, a „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti” nem teljesül.
Újság
A Kecskeméti Lapok klasszikus revolverújságírást csinált a 2000-es években, amellyel elérte, hogy gyakorlatilag légüres lett a tér a kiadó körül, hiszen már se az olvasók, se a benne szereplők számára nem volt hiteles a kiadvány. Ilyen körülmények között sikerült a városnak és Zombor Gábornak megszerezni a kiadói jogokat, amelyben közrejátszott az is, hogy az addigi nagyhatalmú tulajt súlyos betegsége akadályozta a munkában. Így került a nagy múltú lap a KIK-FOR Kft. tulajdonába, ne kérdezze senki, hogy egy önkormányzati ingatlanokkal foglalkozó cégnek mi köze a sajtóhoz.
Lovas Dániel régóta ott sertepertélt a kiadó körül, ekkor viszont elérkezett az ő ideje, hogy vezető pozícióból egy olyan újságot csinálhasson, amely mindenben kiszolgálja az önkormányzat és leginkább Zombor érdekeit. Azonban nem sikerült túl jól a projekt, folyamatosan jelentős veszteségeket termelt a lap, talán annak köszönhetően is, hogy sokan kifizetőhelynek tekintették a szerkesztőséget. Ennek a folyamatnak a végén került a médiacentrum szoros kötelékébe a Lapok, ami lassan a tévé hagyományait követve csak a fideszes politikusoknak és a NER-hez közel állóknak ad teret. Érdemes végignézni az újság címlapjait, amiből gyorsan megállapíthatjuk, hogy az ellenzéknek 0 megjelenés jutott, a polgármesternek mindig van helye és a maradék helyeken is a helyi hatalomhoz köthető figurák osztozkodnak.
Ahogy a tévé esetében, úgy a Kecskeméti Lapoknál is kijelenthetjük, hogy a város lakosságának majd felét képviselő közéleti szereplők nem kapnak felületet, tehát az 1848-as törvény mondata, a „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti” nem teljesül.
Online
A hiros.hu-nál az indulás éveiben az látszott, hogy minél kevesebb pártpolitika és minél több helyi, közéleti hír, nagyinterjúk, sporthírek és a legtöbb olvasót hozó kék hírek jelentették a tartalom gerincét. A gárda is klasszikus újságírókból épült fel, egyedül Bogdándi Ferenc lógott ki a sorból, akiről már akkor is azt gondolta a szerkesztőség, hogy „politikai megbízott”. Ahogy akkoriban mondták újságírók: nagy a teljesítményelvárás, de a konkrét politikai megrendelésre készülő anyagokat János és Feri írja meg, nem kötelezik a csapatot erre.
Ennek a stratégiának meg is lett a gyümölcse, a városházi pletykák szerint 50 millió forintba kerülő indulás üzletileg ugyan nem térült meg soha, de a BAON mellé sikerült felépíteni a város legolvasottabb online portálját, így elérve azokat is, akik a korábban említett tévés és nyomtatott felületeket nem nézik, nem olvassák. Ebben biztos nagy szerepe van annak, hogy az alapító gárdát épp a BAON legjobb szakembereiből állította össze Bán János, akiről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy ne értene a sok pénzből működtett médiához, nem. Tehát a hiros.hu az első évében, 2016-ra elérte az olvasottsági célt, miközben a médiacentrum projekt is megtalálta helyét az önkormányzati kommunikációban, pedig később hatalmas média- és stróman karriert befutó „szakember” mást jósolt nekik.
A 2019-es önkormányzati kampányra úgy tudott ráfordulni a hiros.hu, hogy a kecskeméti lakosságban az elérése elérte a 70%-ot, azaz 10 internetező kecskemétiből 7-hez elért az üzenete. Ezt jól egészítette ki a KTV és a Kecskeméti Lapok önmagában nevetséges, pár százalékos elérése, ugyanis a teljes médiacentrum így szinte a teljes kecskeméti szavazókorú közönséghez el tudott és még mindig el tud jutni.Egy közszolgálati média számára ez fontos cél és nagy siker is egyben, le a kalappal Bán János és csapata előtt, menedzserként helyt álltak.
Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy az önkormányzati százmilliókból létrehozott és működtetett médiát a köz szolgálatának megfelelően használta-e Bán János, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy csúfosan megbukott, mint közszolgálati újságíró, főszerkesztő. 2019. elejétől és aztán a kampány idején a hiros.hu végig a polgármester csapatának és a Fidesznek teljes körű kiszolgálójává vált, gyakorlatilag a párt kampányeszköze lett. Minden városházi eseményről tudósítottak, a polgármestert kis túlzással még wc-re is elkísérték, nem telt olyan nap, hogy Szemereyné valamilyen kontextusban meg ne jelent volna a hiros.hu főoldalán. Rendszeressé vált azon jelöltek szerepeltetése is, akik semmilyen közéleti szerepet nem töltöttek be a város életében, és egyetlen szerepük annyi volt, hogy a Fidesz jelölti listáján voltak. És ez elég volt arra, hogy a hiros.hu oldalain is megjelenjenek.
Közben az ellenzéki jelöltek, regnáló képviselők hiába fordultak többször személyesen Bánhoz, hogy igyekezzen kiegyenlíteni az esélyeket. Ígéreteket kaptak, hogy mindenben a rendelkezésükre áll a szerkesztőség, csak jelezzék, hogy mikor és mit szeretnének a nyilvánosság elé tárni. Aztán amikor konkrét kérések jöttek, akkor vagy Bán János vagy a szerkeszőség névtelen válaszadója rázta le az ellenzéki jelölteket, hogy nem elég közérdeklődésre számot tartó a kérésük.
Ennek a kommunikációnak egy vicces jelenete volt, amikor Józsa Bálint utólag szerkesztette rá magát a hiros.hu fotóira, mivel őt nem hívták meg egy kampányrendezvényre, de a fideszes jelöltet igen. És a hiros.hu természetesen fotókkal, a tévé felvétellel tudósított erről az eseményről is.
És talán ugyanígy folytatódott volna a hiros.hu története, ha nem kap közben még több pénzt és még kevesebb nézőt Bán János, aki az M5 csatorna igazgatói székébe repülhetett tovább. Ekkor elérkezett végre Kozák Polett ideje is, aki 2000 óta dolgozik a tévében és 2007 óta volt minden ügyvezető helyettese. Polettel új szelek is érkezhettek volna a médiacentrum életébe, ahogy az ellenzéki politikusok fogalmaztak a szavazáson: „megelőlegezzük a bizalmat neki”.
Azóta meg is szolgálta ezt a bizalmat, hiszen a korábban sem erős ellenzéki jelenlét gyakorlatilag megszűnt a hiros.hu felületein. Sőt, 2021 márciusában megtörtént az is, ami Bán János ideje alatt nem, hogy a Fidesz egy központi kommunikációja már nemcsak a KESMA médiájában jelent meg, hanem a hiros.hu is átvette egy az egyben az anyagot. Belső információink szerint Bán János távozásával Bogdándi Ferenc lett az erős ember a szerkesztőségben, aki egyre több propaganda anyag megjelenését segíti, és ebben az új főszerkesztő sem tudja megakadályozni. Már csak az a kérdés, hogy a hiros.hu-t létrehozó szakmai csapat Bán János távozása után meddig adja még a nevét az agit-prop szintjére süllyedő médiacentrum megjelenéséhez.
A fenti példák jól mutatják, hogy a hiros.hu-ra sem teljesül az 1848-as törvény mondata, amely szerint a „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti”.
Futottak még: a magazinok
Amiről még nem esett szó, az két olyan kiadvány, amiknek létrejötte kifejezetten a Médiacentrumhoz kapcsolható: Hírös Históriák és Hírös Gazdaság.
A történelmi magazin nem más, mint Hajagos Csaba és Bán János szerelemgyereke, hangozzon ez bármilyen rosszul is számukra. Bán János írói sikereit a Hunyadi sorozat teremtette meg, míg Hajagos Csaba történész szakmájából adódóan lelkes rajongója a történelemnek. Orbán a focit szereti, ezek a srácok pedig a történelmet, így adta magát, hogy közpénzből éljenek hobbijuknak, és szakmai visszajelzések alapján egy színvonalas magazint hozzanak létre. Bár ezen szakmai vélemények megjegyzik, hogy inkább historizáló, mint tudományos a magazin, és szemére vetik azt is, hogy az uralkodó politikai kurzus történelemszemléletét propagálják, de az vesse rájuk az első követ aki nem a kommunizmusban tanulta meg a finnugor származás elméletét. Ugyanazt teszik ők is, mint a kommunista történetírók, csak másik politikai köntösbe bújtatva, mindezt a köz pénzéből, ingyenesen terjesztve. Így se olvasottságot, se egyéb üzletileg mérhető eredményt nem tudunk a magazinról, azon kívül, hogy a szerkesztőségben elég sok remittendát tárolnak.
A Hírös Gazdaság színtiszta propaganda újság, de itt ne az MTVA féle propagandára gondoljunk, mert szerencsére annál okosabban és kevésbé pártosan írnak. A címlapokat és a város valóságát átnézve túlzóan sokszor jelennek meg a „fejlődés”, „fejlesztés”, „épülés” kifejezések, és kimondottan felülreprezentált az egyetem építése projekt. Ez utóbbit a 2021-es vagyonbevallások idején érthették meg a kecskeméti lakosok, ekkor derült ki, hogy nem hiába kellett Szemerey Szabolcsnak elengednie a jól fizető állását az egyetemnél, hiszen azóta felesége kap havi másfél milliót évi pár nap munkáért. Így már érthető, hogy az eddig megjelent 18 lapszámból miért szerepel 18-ban az egyetem.
A fenti magazinok tartalmát átnézve azt állapíthatjuk meg, hogy a történelmi magazinban akár meg is jelenhetne más történelemfelfogás is, de valamiért nem kerül bele. Ezt okozhatja az is, hogy alig olvassák szakemberek ezt a magazint, így igény sincs a megjelenésre. A Hírös Gazdaság azonban egyértelműen egy irányba állított magazin, így nem jelenik meg benne semmi olyan, ami a város gazdasági helyzetét kicsit is kritikusan vizsgálná. Kecskemét a sikerek városa, ahol az el nem készült utat is sikeres, átadott projektként lehet b0emutatni. Sajnos ezen alacsony olvasottságú magazinoknál is azt kell megállapítani, hogy nem teljesül az 1848-as törvény mondata: „gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti”.
Összefoglaló a Kecskeméti Médiacentrumról
Hosszas elemzésünk talán nem hiba nélküli, az abban megfogalmazottak csak egy véleményt mutatnak be. Ezt sajnos nem tudjuk részleteiben kifejteni, mivel a Kecskeméti Televízió Kft. a kecsup.hu egyetlen adatigénylésére sem válaszolt még, így hiába minden tisztázó kérdés, maradnak a belső információk, a pletykák és a látható tényekből levont következtetések.
Ezek alapján azt tudjuk megállapítani, hogy a médiacentrum születése sem volt szeplőtelen, a működése során pedig teljesen elvesztette szabad és közszolgálati jellegét. 2019-ben még csupán a Fidesz kecskeméti szervezetének kampánymédiájaként működött, 2021-ben már az országos pártpropagandát is felvállalja.
Egy dolgot tudunk üzenni innen a médiacentrum dolgozóinak, legalábbis azoknak, akik büszkék lelkiismeretükre és a szakmai tudásukra:
