Kollégánk személyesen járt a 73. Frankfurti Könyvvásáron, amit most felidéz és ott szerzett gondolatait küldi a kecsup.hu olvasóinak.
—-
Jelentés a gondolatok világfővárosából – 73. Frankfurti Könyvvásár 2021
Utazni jó. Olvasni is. Úton lenni és közben olvasni – na, ez a csúcs. Térben és Időben mozogni múlt és jövő között. E sorokat a 200 km/óra sebességgel száguldó Eurocity utasaként küldöm a kecsup.hu olvasóinak. Személyes jegyzeteket küldök a világ legnagyobb könyvvásáráról, amely az első nagy nemzetközi esemény két év kihagyás után – sikeres kísérlet a poszt-COVID újranyitásra: szellemi és üzleti értelemben egyaránt.
Néhány szót a nagyságrendekről: Frankfurt a világ legnagyobb könyvvására, s talán a legrégibb is. Közismerten büszkék rá a frankfurtiak, hogy pár évvel azután, amikor Guttenberg Mainzban rányomta bélyegét az emberiség történelmére, már könyvvásárt tartottak itt. Később, az 1500-as évek első harmadában (Mohács idején) Luther is árulta írásait Frankfurtban. 1615-ben 339 külföldi könyvárust regisztráltak, száz év múlva (adórendőrség, cenzúra) már csak kilencet; beindult viszont az -akkor – liberálisabb légkörű Lipcse, ami ma is vetélytársa Frankfurtnak – minden tavasszal.
A második világháború után Frankfurt alaposan rákapcsolt. 1949-ben 205 német és nulla külföldi kiállítóval startolt a vásár. 1998-ban 2434 német és 104 egyéb országból megjelent 4324 kiállító mutatott be 179 624 négyzetméteren 366 336 címet, köztük 86 183 új publikációt a 289 334 főnyi közönségnek. Az elektronikus média 1993-ban kapott először külön szektort, most szinte minden kiállító kínál ilyesmit is, ma már inkább könyvekkel együtt, mint elkülönülten.
Időben születése egybeesik a Német Szövetségi Köztársaság megalakulásával: 1949 óta az idei immár a 73. Frankfurti Könyvvásár. Térben 250 ezer négyzetméternyi kiállítótér, közel 100 ország 2000 kiadója, százezres látogatószám (helyben és on-line).
A könyvek száma felbecsülhetetlen – címre százezres, példányszámra bőven milliós az itt megjelenő és fizikailag átlapozható, megvehető könyvek száma. Több száz könyvbemutató, irodalmi beszélgetés, e-book és hangoskönyv prezentációk sokasága – valamint a világsajtó nyüzsgése, írók, színészek, filmesek és a virtuális játékprogramok sztárjainak tömeges, maszkos karneválja (cosplay): ezek adják a mindenkori frankfurti seregszemle pezsgését.
Személyes emlékek – Sic Transit…
Számomra az első találkozás ezzel a gigarendezvénnyel épp az Internet-korszak, az X-Generáció csecsemőkora, 1999.
10 évvel épp az ancien régime magyar és globális bukása után, épp a Történelem Végét hirdető bűvölet (Francis Fukuyama) igézetében. Azidőtájt Magyarország egészen más okból szerepelt a nemzetközi sajtó címlapjain, mint manapság – első közép-kelet európai országként, irodalmi és szellemi nagyhatalomnak kijáró tisztelettel fogadta a német irodalmi és könyvkiadói szakma Magyarországot – díszvendégként, németesen, Súlyponti Országként- Schwerpunktland). A magyar program címe Határtalan volt. Határtalan sikerrel szerepelt az ország. Megtiszteltetés volt, hogy én lehettem a magyar program hivatalos honlapjának főszerkesztője, s a széles körű elismerés, amit Corvin-Kódexre épített munkánk kapott.
Nem csoda: a magyar irodalom színe-java – csapatkapitány: Esterházy Péter , aki minden idők egyik leghatásosabb és sziporkázó humortól gazdag nyitóbeszédében a hivatalos szónokok közhelyeit feledtetve először néhány tolmácsolatlan magyar mondattal sokkolta, majd egy paradoxonnal kápráztatta el a hallgatóságot: „Magyarország irodalmi nagyhatalom, csak a nyelve börtön.”
A magyar küldöttség mintegy kétszáz fős irodalmi delegációval, előadóművészekkel (Déstől a 100 tagú Cigányzenekarig) érkezett és szállta meg a könyvesboltokat és irodalmi szalonokat – de a német elegancia jeleként – a vasúti könyves és újságosboltokat is. Márai, Szabó Magda, Krúdy és a kortárs magyarok művei ekkor törtek be (újra) a német olvasók érdeklődési körébe
Apropó, vasúti „dohányboltok, újság és könyvesstandok. Tanulságos egy nagy ország nagy kultúrával rendelkező kioszkjait a mai magyar „Nemzeti Dohányboltok”, Relay-újságosok pályaudvari kínálatával összevetni.
Míg a frankfurti (de berlini, drezdai és egyéb) utas folyóiratok, napilapok és könyvek ezreiből, szinte áttekinthetetlenül gazdag és igényes kínálatából válogathat, addig Budapesten már a legnagyobb pályaudvarok területén is hiánycikk a külföldi sajtó bármely terméke (állítólag nincs rá igény):, országos napilapból három maradt, de hagyjuk ezek minősítését az olvasókra. Folyóiratok helyett pedig tucatnyi bulvár, gasztro, recept és lakberendezési kiadvány kínálja magát: szellemi sivatag, magyar glóbusz, elzárkózás a túróscsusza és a tökleves rejtelmei mögé – pedig csak 22 év és párszáz kilométer választ el Európa szellemi pezsgésétől – az újságosnál, s persze azon túl is.
A magyar jelenlét egyébként igencsak szerényre sikeredett az évszázad „legsikeresebb évtizedének kormányzata” (copyright – Miniszterelnökség) jóvoltából. 1999-ben egy mintegy 500 négyzetméteres, impozáns, Moholy-Nagy László által inspirált kiállítótér, államfői-írói Göncz Árpád) és kormányfői (OV) látogatás.
Ezzel szemben 2021-ben egy alig nagyszobányi, IKEA-bútorokra zsúfolt magyar nyelvű – rajtunk kívül senkinek nem érthető – friss, de a világ számára ismeretlennek ható kínálat volt látható. Szomszédunk a Könyvvásár sarkában Azerbajdzsán és Észak-Macedónia voltak. Előbbiben az Alijev elnöki család legszebb beszédeit és hőstetteit, utóbbiban túrista prospektusokat lehetett olvasni – természetesen azeri és makedón nyelven. No comment. Sic Transit Gloria Mundi. Na, persze. Inkább beszéljünk vidámabb dolgokról.
A könyvek reneszánsza
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a könyvek, s általában Gutenberg Galaxisa NEM haldoklik, hanem él és virul. Az emberek imádnak nyomtatott könyveket olvasni. Azok is – mint a kecsup.hu olvasói és jómagam, akik már alig írnak levelet, képeslapot vagy naplót tintával vagy ceruzával, s azok is, akik napjaikat a Neten töltik olvasással és munkával.
Diplomácia, politika és díjözön Frankfurtban
Ugyanúgy, ahogy a budapesti és más könyvnapokon, itt is vannak irodalmi celebek, sztárszerzők és sztárkiadók – épp a virtuális marketing és a telekommunikáció révén lettek ismertek – nincsen ezzel semmi baj, találkozik az alkotás ősi minősége és a közönség globalizálódása.
A Frankfurti Könyvvásár alkalom a Német Könyvkiadók Nagydíját Antje Rávik Strubel Blaue Frau (Kék Asszony) című könyve nyerte, mely a nők kiszolgáltatottságáról és az empowerment fontosságáról szól.
A Vásár másik legnagyobb elismerését, a Békedíjat (Friedenspreis) átadására és egy-egy ország Díszvendég státusának bemutatására.
Az idén egy Zimbabwei születésű, angol elitegyetemeken pallérozódott Tsitsi Dangarembga
kapta a legmagasabb német irodalmi kitüntetést, a laudációt Frankfurt Zöld alpolgármestere és a szerző régi barátnője, a Németországban közismert művész, Auma Obama tartották. Érdemes ezekbe belehallgatni.
Vendégszeretet
Végezetül: aki a könyvet szereti, olyan nagyon rossz ember biztosan nem lehet. Hadd mondjak el egy történetet: az idei vásárra a COVID-rendszabályok miatt csak on-line lehetett belépőt rendelni, korlátozott számban – a három közönségnap közül csak az utolsó, október 24-i napra tudtam foglalni. 23-án érkeztem reggel 4-kor, felkészülve arra, hogy az első napom füstbe megy. Azért megpróbálkoztam a főbejárat melletti menedzsmentnél mégis belépőt szerezni. Elmondtam az igazat: 1999-ben én voltam a magyar díszvendégség web-oldalának és a virtuális bemutató tervezője és kommunikációs koordinátora, s mostani szorult helyzetemet is. Ekkor csoda történt: a fiatal hölgy a legszélesebb mosollyal számítógépéhez ült, s kinyomtatott számomra egy: VIP-belépőt. Most is a nyakamban van – megtartom emlékbe: a nagyvonalúság, a bizalom és az elegancia emlékére.
Frankfurtban (is) megéhezik az ember a sok bóklászás és az élménycunami – na meg a 16 órás éjszakai buszozás – hatására. Frankfurtban én mindig Frankfurti (virslit) kérek. Az árusok mindig megkérdezik: mustár vagy kecsup? Én az előbbit kértem mindeddig, de most irány a kecsup. A kecsup.hu Olvasóinak kívánok jó étvágyat a szellemi táplálékokhoz.
