A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el a jogi képviseletet abban a perben, amelyet a Szabad Európa indított a közszolgálati média ellen. A Fővárosi Ítélőtábla jóváhagyta az elsőfokú bíróság korábbi ítéletét, így megszületett a jogerős döntés, miszerint ki kell adni azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderülhet az is, ki viseli a szerkesztői felelősséget például a köztévé Híradójában elhangzottakért.
A lap 2021. március 2-án adta be közérdekű adatigénylését a Duna Médiaszolgáltatóhoz, amelyben többek között bizonyos programok, köztük hírműsorok megrendelőlapjait szerették volna megismerni. Ezekből a dokumentumokból ugyanis kiderülhet, kin múlik, hogy a köztévében olyan hírműsorok mehetnek adásba, amelyek sérthetik azt a kiegyensúlyozottságot, amelyet a törvény is előír a köztévének.
A döntés jogerős, a dokumentumokat augusztus első felében meg kellene kapni a hírportálnak.
A Médiatörvény értelmében ugyanis a közszolgálati médiaszolgáltató a Duna Médiaszolgáltató Zrt. Tehát amikor a törvény a közszolgálati médiával szemben támasztott elvárásokat megfogalmazza, azok a Dunára vonatkoznak.
A műsorokat ugyanakkor nem a Duna, hanem az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) gyártja le. A Médiatörvény nevesíti is, hogy az MTVA „feladata a közszolgálati célú műsorszámok gyártása”. Részben ez a kettősség tette lehetővé, hogy ne legyen következménye például annak, amikor a Híradó egyik vezető szerkesztője olyan utasításokat adott az újságíróknak, hogy „ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”, és akinek ez nem tetszik, azonnal adja be a felmondását. Bende Balázs vezető szerkesztő arra is felhívta a figyelmet, hogy ha eddig néhányan meg is úszhatták a munkát „töltelékanyagokkal”, innentől mindenki a kampány frontvonalába kerülhet. Ráadásul a köztévé Híradóinak készítői nem is a Duna, hanem az MTVA alkalmazottai.
Elsősorban e jogi kérdés tisztázása miatt lett volna jó megismerni a Duna és az MTVA közötti viszonyt szabályzó keretmegállapodásokat. A Szabad Európa birtokában vannak azok a 2012-ben kelt megállapodások, amelyeket az MTVA-val kötöttek az akkori közszolgálati médiaszoláltatók (2015 előtt a néhai Duna Televízió Nonprofit Zrt., a Magyar Rádió Nonprofit Zrt., a Magyar Televízió Nonprofit Zrt. és a Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. társaságból jött létre), és amelyek szabályozzák a cégek közötti együttműködést.
A Duna Médiaszolgáltató megtagadta a dokumentumok kiadását, így a lap a bírósághoz fordult.. A tárgyalás után a bíróság úgy ítélte meg, hogy nem tudták bizonyítani, hogy létezik valamilyen keretmegállapodás a Duna és az MTVA között – hiába lenne logikus, hogy 130 milliárd forintnyi költésről kell hogy legyen valamilyen papír, és 2015 előtt volt is.
Viszont az egyes műsorok megrendelőlapjait ki kell adnia a Dunának, így kiderülhet, hogy a közszolgálati Duna Médiaszolgáltató mit vár el egy M1-en futó hírműsortól vagy a Krónikától. A Duna ugyan fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, de az ítélőtábla jóváhagyta az előző döntést. A mostani ítélet már jogerős, azaz a Dunának ki kell adnia a dokumentumokat.
A másodfokú tárgyaláson a Duna ügyvédje azzal is érvelt a dokumentumok kiadása ellen, hogy ha azokat kiadnák, az a Szabad Európa mint „versenytárs birtokába jutnának”, és ez sértené a közmédia érdekeit és „befolyásmentes működéshez fűződő jogát”.
A bíróság ezt az érvelést sem fogadta el, hiszen a közérdekű adatok nyilvánosságához azok szabad terjesztése is társul.
