Kiskunhalason nőtt fel Gyöngyi Krisztián, aki érdeklődni kezdett lett Afrika iránt, annak természete és állatai keltették fel a figyelmét. Sok évnyi küzdelem után vadőrnek tanult és végül orrszarvúkutatóként helyezkedhetett el. Malawiban dolgozott hat éven keresztül, azonban 43 évesen, 2017-ben halálosan megsebesítette az egyik védence, Heródes. Krisztián felesége, Bedő Orsolya írt könyvet férje életéről Balogh Boglárkával együtt.
A könyv apropóján készített interjút Orsolyával az egy.hu. A könyv címe Az orrszarvúak hajnala, amelyben a szerzőpáros ír az afrikai kalandokról, és Krisztián halálának körülményeiről is. Elsőként arra válaszolt, hogy milyen érzés volt több, mint öt év után újraélni a történteket.
A könyv ötletének eleinte nem örült, majd egyre inkább kezdte elfogadni, hogy szükség van erre a kötetre.
„Egyre hangosabb volt bennem az a hang, ami azt mondta, Krisztiánnak tartozom ezzel. A kislányunknak mindenképpen le akartam írni, milyen életünk volt az apukájával. Viszont ahogy realitássá vált ez, azonnal éreztem, milyen nehéz lesz végigcsinálni. Keserű hónapok következtek, újraéltem sok élményt, de ez kellett ahhoz, hogy mára megszabaduljak a gyásztól” – nyilatkozta Orsolya.
Jelenleg háztartást vezet, dolgozik, ahogy fogalmazta: hétköznapi életet élek. A szobája falán azonban ott sorakoznak az orrszarvús poszterek, és afrikai tájak bekeretezett képei.
„Gyakorlatilag mindig itt van Afrika, és hálás vagyok mindenért, amit ott tapasztalhattam. És persze hálás vagyok Krisztiánért, hiszen huszonévesen, amikor megismertem, teljesen más ember voltam, az ő hatására lettem az, aki ma vagyok” – mondta Orsolya.
Krisztiánt követte Afrikába a karrier helyett, ugyanis lehetett volna teljes állású egyetemi tanár Angliában. Azonban Orsolyának fontosabb volt a párkapcsolat, hiszen rajongott Krisztiánért, és mikor látta mit jelent neki az afrikai lehetőség, mellé állt.
„Nagyon céltudatos volt, látta, mivel akar foglalkozni, és ez számára nem is egy karriert jelentett: a világot próbálta jobb hellyé tenni azzal, amit csinált. Felnéztem rá, rajongtam érte” – mesélte Orsolya.
„Krisztián halála után el kellett gondolkodnom, mit kezdek magunkkal. A kislányunk, Estella akkor másfél éves volt. Az első gondolatom az volt, vajon mit vár Krisztián, mit akarna, hová menjek, hogy folytassam az ő hagyatékát?”
Jelenleg egy tanzán vadvédelmi projektben dolgozik Orsolya, a győri állatkert Xantus János Alapítványával együttműködve, ahol háttérmunkát végez. Még ma is eszébe jut, hogy mit várna el tőle Krisztián.
„Gyakran felötlik bennem, mit mondana egy-egy helyzetben, mit látna jónak, hogyan döntene, milyen jövőt szánna Estellának. Ő mindig felfelé húzott engem, jobbá tett, és így, hogy nincs már velünk, igyekszem magam is felnőni ehhez az egészhez, tanulni, fejlődni, ahogy mellette tettem. Remélem, büszke ránk. Viszont már nincsen bennem kényszer, elengedtem őt.”
A teljes interjút elolvashatja itt.
