„A 2013-as rezsicsökkentés óta a szolgáltatók folyamatos gazdasági présben működnek.” A tíz éve befagyasztott szolgáltatási díjak, a magas inflációs környezet, a forint-euró árfolyam és az energiaárak dinamikus változása együttesen rendkívül nehéz helyzetbe hozta a víziközmű cégeket, sok helyen már a társaságok gazdálkodása is kezelhetetlenné vált – nyilatkozta a mernokvagyok.hu szaklapnak Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke, akit a kecskemétiek a Bácsvíz elnök-vezérigazgatójaként is ismerhetnek.
„Azonnali beavatkozásra lenne szükség az ágazatban, elsősorban azért, mert a vízműcégek bevételeiben már hosszú évek óta nem képződnek meg az indokolt költségek. A 2013-as rezsicsökkentés óta a szolgáltatók folyamatos gazdasági présben működnek.”
– válaszolta Kurdi arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van jelenleg a víziközmű szektor. Gondot jelent az is, hogy 2013 és 2021 között a hazai víz- és csatornadíjak elveszítették vásárlóértékük felét. És a befagyasztott díjakból 2013 óta az üzemeltető szolgáltatóknak kell fizetni a tulajdonos önkormányzatok – vagy az állam – tulajdonában álló hálózatok után a közművezeték adóját is, amely évente mintegy 13 milliárd forint.
Nagyjából kétszer annyi árbevételre lenne szüksége bármilyen forrásból – vízdíj, csatornadíj, állami támogatás – a szektornak ahhoz, hogy a lecsúszás után megindulhasson az emelkedés.
Arra a kérdésre, hogy mire lenne leginkább szüksége a harmincnyolc hazai víziközmű szolgáltatónak, Kurdi ezeket a minimumokat nevezte meg:
- az üzletfolytonosság biztosítása, tehát senki ne menjen csődbe, és
- ne hagyja el a szektort annyi munkavállaló, ami már veszélyeztetné a mindennapi működést. Azzal, hogy a vízműcégeknél elfogytak a források, az ágazat lemaradt a bérversenyben is. 2010-ben a víziközmű szolgáltatásban az átlagfizetés magasabb volt, mint a nemzetgazdasági átlag, ma már arról beszélhetünk, hogy tíz-tizenöt százalékos lemaradásban van.
„Ha túl sokáig marad fenn ez az állapot, előbb-utóbb szakemberek nélkül maradunk. Évekkel ezelőtt még csak a hálózati szerelők, villanyszerelők, lakatosok esetén tapasztalhattunk komolyabb munkaerőhiányt, ma már azonban nincs elég technológus, hidrogeológus, mérnök. Hiányzik a biztonságos működéshez elengedhetetlenül szükséges, felkészült szakemberállomány.”
– ecsetelte a kialakult kedvezőtlen helyzetet a Víziközmű Szövetség elnöke.
Mekkora a baj?
- Vannak olyan települések, ahol ha nem történt volna meg a múlt év végi állami beavatkozás, a víziközmű cég már beleállt volna a földbe.
- A lakossági vízdíjak a 2009-2010-es árszinten fagytak be, ami együtt járt azzal, hogy fejlesztésekre, pótlásokra egyre kevesebb forrás jutott. A közműtulajdonos – az önkormányzat vagy az állam – egyszerűen nem tudott annyit ráfordítani a rendszerére, amennyi szükséges lett volna.
- Az ivóvízrendszerek – kutak, csőhálózat, víztárolók, nyomásfokozók stb. – több mint nyolcvan százaléka kockázatos, vagy túlnyomóan kockázatos.
- Az ivóvíz-elosztó hálózatban ráadásul továbbra is igen komoly gondot jelent az azbesztcement csövek magas, körülbelül negyven százalékos aránya, elsősorban azért, mert a csövek eltőrnek, a gumigyűrűknél pedig szivárgások vannak.
- A hálózatba táplált ivóvízmennyiség több mint egyötöde elfolyik a gyakori csőtörések miatt, de ez országszerte nem egységes, vidéken, illetve regionális elosztóhálózatokon van, ahol az ötven százalékot is meghaladja.
„Megtermelünk száz köbméter tisztított ivóvizet és ötven jut el belőle a fogyasztókhoz, a többivel pedig a talajvizet tápláljuk. Ez nagyon szomorú.” – mondta Kurdi Viktor.
És ki fogja fizetni a fejlesztéseket?
A finanszírozásnak két lábon kell állnia. Egyrészt a vízdíjakban meg kell képződnie a rekonstrukció és a pótlás fedezetét, sőt a díjbevételekben is. Másrészt, ha a kormány eredményesen tárgyal az RRF-es források Magyarországra érkezéséről, akkor ezekből is jelentős – Kurdi szerint akár 6-700 milliárd forintról is lehet szó – pénzek köthetnek ki a hazai víziközmű ágazatban.
Milyen ma az ivóvíz minősége?
Az utóbbi tíz-tizenkét évben végrehajtott vízminőség-javító programok nagyon komoly előrelépést jelentettek. Nagy általánosságban jól működnek az új víztisztítóművek, és ivóvízminőség szempontjából nem állunk rosszul. Ahogy fejlődik a méréstechnika, egyre könnyebben és pontosabban tudjuk kimutatni a vízben lévő egyéb szennyezőanyagokat, ugyanakkor uniós elvárás, hogy olyan paramétereket is mérjünk, amiket eddig nem vizsgáltunk. Mindezek miatt hamarosan újabb víztisztítási technológiák alkalmazását kell bevezetnünk. Mondhatnánk, ez egy természetes fejlődési folyamat, de az is igaz, hogy gazdasági szempontból minden ilyen fokozat további költségnövekedést jelent, ami pedig a víz értékének, ezáltal a víz árának emelését is jelentheti.
Kurdi Viktorral készült teljes interjút IDE kattintva olvashatja el.
