A 21 Kutatóközpont podcastet indított Gyorsjelentés címmel, aminek az első adásában Róna Dániel és Bojár Ábel beszélgetett a demokráciáról, annak magyarországi hiányáról és Orbán rendszeréről. A projekt a RevivEU EU-s támogatásával jött létre.
Szergej Gurijev és Daniel Treisman 2022-es könyvükben spin diktatúrának nevezik azt, amikor a választásokon legalább egy ellenzéki párt indulhat, legalább néhány sajtótermék kritizálhatja a kormányt, kevesebb mint 10 politikai gyilkosság történik éves átlagban, és kevesebb mint ezren ülnek politikai okokból börtönben. A modern diktátorok nem brutális katonai vezetők, hanem „olyan behízelgő manipulátorok, mint Orbán Viktor vagy a szingapúri Li Hszien Lung (Lee Hsien Long). Olyan vezetők, akik a nép szerény szolgálójaként adják elő magukat.”
Róna Dániel szerint Orbán rezsimje is valójában nem demokratikus, hanem spin diktatúra, és hasonló működik Szingapúrban, Kazahsztánban és részben Lengyelországban. Bojár Ábel szerint pesszimizmus figyelhető meg, ahogy elindult az autokratikus átrendeződés a posztszocialista átmenet optimizmusából. Magyarország is ennek a visszarendeződésnek a része.
Róna szerint a legfontosabb elsősorban az állami pénzügyi erőforrások és a közpénzek mértéktelen pártcélra állítása, illetve a verseny korlátozása, a médiatér elfoglalása. Ha ezek megvannak, onnantól kezdve hiába tart be a rendszer rengeteg demokratikussági kritériumot.
Bojár szerint 2023 Magyarországára is igaz az, hogy egy nyíltan elnyomó rezsimnél egy spin diktatúra stabilabb. A NATO és az EU tagjaként az internet és az információ-túláramlás korában nem tudna 20. századi diktatúrát fenntartani. A spin diktatúra tetten érhető a közmédián, amiről a fideszesek jelentős része is elismeri, hogy teljesen kormánypárti.
Azok, akiket nem lehet manipulálni és buborék alatt tartani (értelmiségiek, nagyvárosiak, diplomás emberek, akik a politikát napi szinten követik, külföldi sajtót is olvasnak) kisebbségben vannak – azok a politikai erők, akik csak rájuk alapoznak, azok sosem fognak többségbe kerülni – mondta Róna.
Egy közvélemény-kutatásukból kiderült, hogy Magyarországon a politikai rendszer megítélését illetően nem igazán sikerült félrevezetni az embereket, mert egyre többen mondják, hogy diktatórikus politikai rendszerben élünk. 37 százalék gondolja, hogy demokráciában élünk, 49 százalék szerint diktatúrában, és 14 százalék még bizonytalan a kérdésben vagy középutas.
Róna szerint az ellenzéknek több lehetősége van ma, mint az 1980-as évek földalatti, szamizdatokban kommunikáló ellenzékének, hiszen lehetőségük van az RTL-en vagy több 100 ezres olvasottságú lapokon keresztül eljutni milliókhoz. Viszont a kormánypárti média dominanciája egyértelmű, az átlagos választókat illetően az elérésük sokkal nagyobb, ráadásul nem kormánypárti és ellenzéki média van, hanem kormánypárti és független, ami az ellenzékkel szemben is kritikus, ellenzéki politikusok hosszú sora bukott meg a független sajtónak hála.
Hogy az ellenzék mit tehet ilyen körülmények között, nehéz megválaszolni, de az nagyon fontos lenne, ha része lenne a központi mondanivalójuknak az, hogy itt nincs demokrácia – monda Róna. Bojár szerint az ellenzék csapdában van, mert ha egyfelől nem tartják demokratikusnak a jelenlegi rendszert, akkor miért vesznek részt benne, viszont ha nem vállalnak szerepet, akkor milyen ellenzéki szereplők maradnának?
Róna szerint a rendszer csak úgy bontható meg, ha a választók áldozatot hoznak, ha egy részük nem a szabadidejét és az egzisztenciális biztonságát tartja szem előtt, hanem a rendszer lebontását: a tüntetést, az aláírást, a tiltakozást, a sztrájkot. Bojár szerint akinek félig nyitva van a szeme, látja, hogy Magyarországon az utcai ellenállásnak az elmúlt tíz évben tapasztalt intenzitása döbbenetesen alacsony. Lenne tüntetésre igény, a mérges választó tiltakozna, de nincs olyan szervezet, párt vagy mozgalom, ami a tömegeket megszervezné.
Róna szerint ezek jó szempontok, a politikától való hagyományos undor és a passzivitás mindenképp közrejátszik. Azt mondta, sok kommentátor szerint igazából nem a rendszer teszi lehetetlenné az ellenzéknek a jó eredményt, hanem az a baj, hogy az ellenzék béna, de Róna szerint ez hamis dilemma: ez nem ellentmondás, hanem az ellenzék bénasága és a rendszer egyoldalúsága teljesen megfér egymás mellett.
Az ellenzéki politikusok hibái, megosztottsága, néha a szűklátókörűsége is hozzájárul ahhoz, hogy mindig kétharmaddal nyer a kormányoldal, de nem elhanyagolható a gazdasági fejlődés sem: 2012 és 2019 között erőteljes növekedés volt, amiből nagyon sokan részesültek, sok falunak, kisvárosnak, alacsony státuszban lévő embernek javultak az infrastrukturális és megélhetési lehetőségei – mondta Róna Dániel, aki szerint „nagyon nehéz a spin diktatúrát megdönteni addig, amíg gazdasági fejlődés van”.
Róna szerint most azt látjuk, hogy 2022 nyarától ez látványosan megtorpant, de annak ellenére, hogy ma nagyon magas az infláció, és sokkal nagyobb a baj, mint korábban, „azért ma is nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha 13 éves távlatba tekintünk vissza, akkor itt volt egy gazdasági konjunktúra”.
via 444
