A Dél-alföldi Őszibarack-termesztők Szövetségének elnöke aggasztó jeleket tapasztal a Szatymaz melletti családi gazdaságában – a talajvíz szintje évtizedek óta csökken, ezért egyre inkább mélyíteni kell az öntözéshez fúrt kutakat. A víz már az aranynál is nagyobb kincs – írja a Telex.
Szatymaz és más, részben zöldség és gyümölcs termesztéséből élő falu a Homokhátsághon fekszik, amit ma már a félsivatagos területek közé sorolnak, mert a térségben egyre súlyosabb gondokat okoz az aszály és a talajvíz hiánya. Máshonnan nincs vízpótlás, pedig évtizedek óta beszélnek például egy Duna–Tisza csatornáról.
A Szeged melletti Domaszék gazdálkodói is észrevették már a korábbi években azt, hogy a nyár közepére egyszer csak elfogyott a víz a kutakból, nem hoztak fel többet a szivattyúk. Ez már Szatymaz környékére is egyre inkább jellemző.
„A víz hiánya komoly probléma. Hogy ez hogy lesz megoldva? Hát nem tudom” – mondta Gyuris Mihály, aki a saját földjén árkokba vezetve egy tározóba gyűjtötte össze a belvizet, hogy később abból öntözzön, de mostanában már nem gyűlik össze annyi, amennyi kellene.
Hozzátette, hogy nagyon kellene egy csatornahálózat, amiből vizet lehetne nyerni, de az a gazdák egyéni szintjén megoldhatatlan. Megfigyelései szerint a mostani hőségben a fák egy részénél megállt a gyümölcsök fejlődése, a nagy meleg hatására a növények lelassították a saját életfolyamataikat. Az őszibarack ugyan nem sült meg a fán, de nem lehetett akkor leszedni, mint a korábbi években.
Darabszámra ugyan hozta idén az elvárást a gazdálkodó legnagyobb tömegben termelt fajátja, de méretben csak harmadakkora lett minden gyümölcs, mint korábban. Ennek következtében a szatymaziak súlyra nem tudták azt a mennyiséget leszedni, amire előre leszerződtek a felvásárlóval.
Gyuris Mihály szerint néhány éven belül a szatymazi homokon árnyékot adó hálókat kell felszerelni a fák fölé, hogy megvédjék a növényeket a túl forró nyári napsütéstől.
