A március 15. alkalmából a kecskeméti repülőbázison tartott ünnepi állománygyűlésre ellátogatott a honvédelmi miniszter. „Fel kellett rázni magunkat a hosszú béke, a leépítések és a missziós szolgálati évek után” – beszélt az elmúlt években végrehajtott változtatásokról. Kijelentette azt is, a honvédségi átlagkeresetek kimagaslóak az állami szférában és versenyképesek a munkaerőpiacon is. Interjúra a sajtónak nem nyílt lehetősége.
Március 13-án, csütörtök délelőtt tartották a kecskeméti MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár állománygyűlését. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter volt az egyik vendég, aki beszédének elején elmondta, szerette volna, ha visszatérnek ahhoz a régi hagyományhoz, hogy időnként az elöljárók elmennek az alakulatokhoz, és az arra érdemeseknek az egész állomány előtt adják át az elismerést, nem pedig a központi ünnepség keretében, mert fontosnak tartja, hogy „a kiemelkedő teljesítmény példája az egész alakulat számára jól látható legyen”.
Március 15. kapcsán azt hangsúlyozta, az ünnep a jelenlévőknek különösen fontos nap, „örök emlékeztető, hogy a szabadság nem ajándék, hanem örökségbe kapott kincs, amit meg kell védeni”, majd később hozzátette azt is: „amikor aztán idegen csapatok inváziója fenyegette a közös szabadságot, egy ország mozdult meg annak védelmében, egy nemzedék közös élménye lett ez a küzdelem”.
(Szubjektív újságírói megjegyzés: teljesen egyetértünk és azonosulunk az idézett mondatokkal és az 1848/49-es magyar szabadságharcosokra vonatkozó megállapításokkal – hozzátéve, hogy az lenne a minimum, hogy a haza megvédésének magától értetődő és vitathatatlan jogát, az ennek során tanúsított hősies magatartást a kormány, a NER-es megmondóemberek a mostani helyzetben az ukránok esetében is elismerik).
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint a honvédség 2010 előtt nem kapta meg az őt megillető figyelmet és gondoskodást, „balliberális kormányok idején inkább laktanya-bezárásokról, fegyvernemi képességek elvesztéséről, alakulatok összevonásáról és ehhez hasonló fájdalmas és ésszerűtlen lépésekről szóltak a hírek”. Úgy vélte, ez minden olyan „békehadsereg tapasztalata, amelyet hosszú ideig nem ért valódi kihívás”.
Azzal folytatta, hogy a megváltozott biztonsági helyzet miatt viszont a magyar honvédségnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a magyar emberek biztonságát akár egy háborúban is garantálni tudja, a régió meghatározó katonai ereje legyen. „A szó szoros értelmében az egész nemzet biztonsága a tét, ezért cselekedni kellett, fel kellett rázni magunkat a hosszú béke, a leépítések és a missziós szolgálati évek után, és egy feszesebb, aktívabb, harcosabb honvédséget kell a magyar emberek biztonságának szolgálatába állítani” – mondta Szalay-Bobrovniczky.
Úgy véli, a magyar honvédség egészének és minden egyes alakulatának magas műveleti értékűnek, gyors reagálásúnak, a lehető legmagasabb szinten hadrafoghatónak, jól kiképzettnek és jól felfegyverzettnek kell lennie – ez viszont „csak egy helyes szervezeti kultúra és egy erős nemzeti identitás talaján állva lehetséges”.
Szerinte a honvédség most „az újjászületés korszakát” éli, ami egy teljes átfegyverzést jelent a seregben, újra kell építeni képességeket és a meglévőket is karbantartani. Az eszközök megvásárlásánál nagyobb feladat a rendszerbe állításuk, valamint a katonák ehhez kapcsolódó kiképzése.
„Célzott kampányaink eredményeként az új haditechnika mellé frissen betoborzott, jól összekovácsolt, fiatal hivatásos és szerződéses állomány állt már több helyen hadrendbe. Ők kiemelt feladatra jöttek és ezért kiemelt illetmény szinten léphetnek be a rendszerbe. Célunk azonban az, hogy a régebben szolgálók is eljussanak erre a szintre, egyszerre azonban nincsen mód ideérni, lépésenként kell haladni” – beszélt a miniszter.
A területvédelmi tartalékosok toborzása szerinte azt mutatja, hogy „tömeges érdeklődés van a katonaság iránt, csak megfelelően rugalmas ajánlatot kell tenni a fiatalok előtt”. A tartalékosok létszáma heteken belül elérheti az 5 ezer főt – bár az némileg árnyalja a képet, hogy ezzel már – ahogy Szalay-Bobrovniczky fogalmazott – „lassan kiképzés-kapacitási korlátokba” ütköznek. Kiemelte, a tartalékos rendszer erősítése a hivatásos vagy szerződéses állomány gyarapodásával is jár, mert minden tizedik tartalékos jelentkezik a seregbe.
Kitért arra, hogy 2022-ben és 2024-ben is százalékosan kétszámjegyű illetmény emelést hajtottak végre, „ma a honvédségi átlagkeresetek kimagaslóak az állami szférában, és a versenyképesek a munkaerőpiacon is”. A miniszter szerint a katonai hivatás megnövekedett vonzerejét az is jól mutatja, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a honvédtiszti alapszakokra jelentkezők száma idén a tavalyihoz képest 17 százalékkal nőtt.
„A bizonytalanság helyett az erőt, a gyengeség helyett az elhivatottságot, az önfeladás helyett a sikerre való törekvést állítom a középpontba. Egy olyan honvédséget építünk, amely modern eszközökkel, gyarapodó létszámmal és harcos szellemmel rendelkezik. Egy olyan hadsereget építünk, amely nem sodródik az eseményekkel, hanem maga alakítja azokat” – mondta Szalay-Bobrovniczky. A miniszter szerint az elmúlt három évben meghatározó szereplővé váltak azok a fiatal parancsnokok, „akik minden alakulatnál és a vezérkar kulcs területein is átvették a stafétát, akik új lendületet és korszerűbb szemléletet hoztak magukkal” (mindeközben egészen friss hír, hogy – mint azt megírtuk – a kecskeméti repülőbázison a negyvenes éveiben járó, szókimondó beszéddel búcsúzó Gróf Gergely ezredest nemrég az 55 éves Könczöl Ferenc ezredes váltotta, aki szinte egész pályafutása során a légvédelmi rakéta fegyvernem területén volt szolgálatban).
A honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet legfontosabb vezérlő elve a decentralizáció, mondta a miniszter; „a hadra foghatóság növelése érdekében előtérbe került a szolgálati érdek, csökkent a bürokrácia, lehetővé válik a gyors reagáláshoz szükséges nagyfokú rugalmasság”, a parancsnokok döntési jogköreit jelentősen megerősítették.
Szalay-Bobrovniczky megemlítette, hogy év közepéig befejeződhet az illetményeknél az új rendszerre való átállás, eszerint minden egyes katona illetményét az alakulat parancsnoka „a sávon belül érdemei szerint határozza majd meg: a jobbak járjanak jobban”.
Böröndi Gábor vezérezredes, vezérkari főnök sokat méltatta az alakulatot. Mint kiemelte, a kecskeméti repülődandár nemcsak a Magyar Honvédség, hanem a NATO „egyik meghatározó pillére”, „magas szintű szakértelem, kitartás és csapatszellem jellemzi”, számtalan alkalommal bizonyított a hazai és a nemzetközi gyakorlatokban és szerepvállalásokban, „szolgálatuk nélkülözhetetlen Magyarország védelmében”. Feladata az is, hogy biztosítsa „NATO-szövetségeseink légterének védelmét, garantálják annak sérthetetlenségét és szükség esetén azonnal, határozottan és szakszerűen reagáljanak”.
„A nemzetközi gyakorlatok és missziók, ahol önök remekül teljesítenek, bizonyítják, hogy Magyarország büszke és megbízható tagja a NATO-nak” – mondta a vezérkari főnök.
Hangsúlyozta, „a szomszédunkban dúló háború következményei és tapasztalatai” azt mutatják, hogy „minden hadseregnek fel kell készülni egy esetleges konfliktusra”. Véleménye szerint a Magyar Honvédség időben megkezdte haderőfejlesztési programját, amelynek fontos eleme a légtérellenőrzés és légvédelem korszerűsítése.
Az ünnepségen elhangzott, a köztársasági elnök dandártábornokká nevezte ki Könczöl Ferencet, a repülődandár parancsnokát. A Magyar Érdemrend Lovagkereszt katonai tagozatát vehette át Grécs György ezredes, „példaértékű katonai pályafutása során nemzetközi és hazai helyszíneken egyaránt kiemelkedő elhivatottsággal és szakmai alázattal végzett szolgálata elismeréseként”. A Szolgálati Érdemjel bronz fokozatát Wenhardt-Tüskés Boglárka százados és Homoki-Szabó Sándor főtörzsőrmester, míg a Honvédelemért Kitüntető Cím harmadik fokozatát dr. Szabó Annamária főtanácsos érdemelte ki.
