Kiskunfélegyháza képviselő-testülete februári ülésén visszavonta az önkormányzati Érdekegyeztető Tanács megalakítására vonatkozó tavaly novemberi döntését. Ennek oka, hogy nem maradt a városban olyan intézményi és ágazati szinten reprezentatív szakszervezet, amely a közalkalmazottak legalább 10 százalékát tagjai között tudhatja
– számolt be Kis-Szeniczey Kálmán (Veled a Városunkért Egyesület) kiskunfélegyházi önkormányzati képviselő és Bács-Kiskun megye 4. számú körzet ellenzéki jelöltje.
A város képviselő-testülete még tavaly döntött arról, hogy az Érdekegyeztető Tanács létszámát 4 főben határozza meg, melybe 2 főt a szakszervezeti oldal, 2 főt az önkormányzat delegál. Az ellenzéki frakció nevében Kollár László azt javasolta, hogy plusz taggal a Tanács kibővítésre kerüljön. Ezt a kormánypárti többség leszavazta, és végül a Tanács önkormányzati oldal tagjainak Csányi József polgármestert és Balla László alpolgármestert delegálta.
A félegyházi városvezetés decemberben megkereste a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézményben működő szakszervezetet, hogy delegáljanak 2 főt a megalakuló Érdekegyeztető Tanácsba, melyet követően megtartható lenne az Érdekegyeztető Tanács alakuló ülése.
Válaszként a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézményben működő szakszervezet titkára az SZTDSZ helyi alapszervezetének megszűnéséről 2021. december 7-én készült jegyzőkönyvet küldte meg az önkormányzat részére. Ebből az derült ki, hogy az intézmény valamennyi szakszervezeti tag közalkalmazottja a szakszervezetből való kilépésre tett nyilatkozatot, mely alapján az intézményben megszűnt a szakszervezet, így delegálásra már nem került sor.
Padlóra került a dolgozói érdekképviselet Kiskunfélegyházán
Mindez azt jelenti, hogy egyetlen önkormányzati intézménynél sem működik olyan létszámmal szakszervezet, amely megfelelne a reprezentativitás követelményeinek, így az Érdekegyeztető Tanács nem tud megalakulni, és emiatt az önkormányzati oldal (2 fő) delegálásra vonatkozó 166/2021. (IX.29.) önkormányzati határozat visszavonásra került. Ezzel a dolgozói érdekképviselet intézményes formája a Városházán a következő 6 évre ellehetetlenült – írja Kis-Szeniczey Kálmán.
„A pedagógussztrájk rávilágított arra – mondja az ellenzéki politikus – hogy a hatalomnak nem érdeke, hogy rajta kívül bárki más beleszóljon közös dolgaink alakításába. Kiskunfélegyházán alig néhány intézményben volt munkabeszüntetés, mivel a tanárokat nem csak fegyelmivel és fizetésmegvonással igyekeztek távol tartani jogaik gyakorlásától és az oktatás-nevelés jelenlegi áldatlan állapotainak megjavításától, hanem az intézményvezetők többsége is felfelé igazodott, megfutamodott, vagy a semlegesség látszatával bliccelte el az ügyet. Mindezt persze nem lehetne megtenni egy olyan országban, ahol van tömeges tagsággal rendelkező szakszervezeti mozgalom.”
Magyarországon nőtt leginkább a béregyenlőtlenség 2010 óta
Nem véletlen kerülhetett megemlítésre a január végi pedagógussztrájk, amelyről azóta is megosztó vita folyik. A Fideszhez kötődő sajtó annak kudarcáról írt, míg a szakszervezetek adatai szerint, a fenyegetőzések ellenére több mint 20 ezer pedagógus vett azon részt.
Az Orbán-kormány által alkotott magyar sztrájktörvény rendkívül szigorúan bánik azokkal, akik a munkabeszüntetés eszközéhez nyúlnak: 2011 óta a sztrájktörvény „együttműködési kötelezettséget” ír elő a munkavállalók részére, az „együttműködés” mivoltát pedig tisztázatlanul hagyja, amivel a törvényes sztrájk mibenlétét sem tisztázza kellőképpen. Ez nem véletlen, hiszen, ha a bíróság jogellenesnek ítél egy sztrájkot, a munkavállalói oldalnak meg kell térítenie a sztrájk okozta anyagi károkat, ami több millió forintra is rúghat.
2021 februárjában figyelt fel az országos közvélemény, amikor a koronavírus-járvány közepette több munkabeszüntetésre került sor a makói német multinacionális nagyvállalatnál, a Continental-nál: előbb kettő, nyolc majd huszonnégy órás sztrájkot, míg végül márciusban határozatlan idejű sztrájkot tartottak a gyár dolgozói. A sztrájk végén a munkáltató abban állapodott meg a munkavállalókkal, hogy év végéig visszaállítja az általa egyoldalúan felrúgott kollektív szerződést.
Ezzel még nem zárult le az ügy, mert a makói gumigyár több tucat dolgozóját rúgták ki később, többségében pont azokat, akik részt vettek a korábbi sztrájkokban. A makói önkormányzat december végén jelentette be, hogy 64 elbocsátott dolgozó részére biztosított egyszeri nettó 100 ezer forintos támogatást.
Van pozitív példa is, amikor sikerül a dolgozókat képviselő szakszervezetnek eredményre jutni a munkaadóval, mint ez történt a budapesti Continental esetében is, de ennek feltétele, hogy legyen erős szakszervezet és kompromisszum kész másik oldal.
Magyarországon a szakszervezetek ereje más nyugati országokéhoz képest nagyon alacsony. Ehhez több tényező is hozzájárul. Részben a keleti blokk szocialista múltja rendkívül megnehezíti a szerveződést, és a rossz reputáció miatt a munkáltatói oldal könnyen megteheti, hogy ellenséges legyen a szakszervezeti kezdeményezésekkel. A helyzetet csak rontotta az, hogy az Orbán-kormány azzal kezdte a kormányzását, hogy 2011-ben megszüntette az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, ahol a munkavállalók, munkaadók és a kormány a köz- és magánszférában is érdemben tudna tárgyalni a munkavállalókat érintő kérdésekben.
Igazából mindegy hogyan hívjuk ezeket a fórumokat, a lényegi kérdés az, hogy érvényesülnek-e az egyébként mindig gyengébb oldalhoz tartozó munkavállalói szempontok. Márcsak azért is, mert ők adják a többséget, és képzettségük, illetve megbecsültségük révén a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan erősítik a társadalmi jólétet. Ennek egyik legkifejezőbb mutatója, hogy miként alakul egy országban a béregyenlőtlenség.
E tekintetben az EU 27 tagállama közül Magyarországon nőtt leginkább a béregyenlőtlenség 2010 és 2019 között, derül ki az Európai Szakszervezetek Konföderációja (ETUC) felméréséből. Az egyenlőtlenségek növekedése összefüggésben áll
- a kollektív szerződések csökkenésével
- a minimálbérek relatív értékének csökkenésével, illetve annak befagyásával.
A kollektív szerződéses lefedettség az évezredforduló óta 22 tagországban csökkent.
