– vélemény –
Ma van a két éves évfordulója, hogy Putyin orosz elnök elindította az orosz hadsereg dandárjait Ukrajna ellen, hogy totálisan lerohanja a szomszédos országunkat. A valódi háború már 2014 óta folyik, amikor is a Krím-félszigetet foglalták el felségjelzés nélküli oroszul beszélő “zöld emberkék”, és az orosz hadsereg hathatós támogatásával paramilitáris erők átvették az irányítást a Donbasz régió felett. Amit a magyar sajtó ukrán háborúnak titulál, azt a Donbaszból származó, 2014-ben Kievbe, majd 2022-ben külföldre menekülő ukrán barátom csak “második háborúként” emleget.
2018-2019 szilveszterét Kievben töltöttem, ahol már akkor érezhető volt a háború. Katonai sorozásra biztató plakátok, hősi halottakra emlékeztető gyertyák és emlékművek voltak az utcán. 2022-ben mégis sokként ért a támadás híre, és amikor a barátaim megkérdezték, hogy szerintem mi lesz, azt válaszoltam, hogy vagy hetek alatt nyernek az oroszok, vagy évtizedekig fog tartani, hiszen már 2014 óta folyik ez a háború.
Sokk és fókusz: háború a szomszédban
2022 tavaszán én is napi több mint egy órát töltöttem az interneten folyamatosan követve a különböző hírforrásokat, mert kiemelten érdekelt, hogy itt folyik a történelem a szomszédunkban. Pörgettem a magyar és a külföldi híroldalak percről-percre szóló tudósításait, automata fordítóval követtem az ukrán nyelvű telegram csatornákat, rengeteg youtube videót néztem meg, szembesülve az emberi szenvedésekkel, amit a háború okozott. Igyekeztem lehetőségeimhez mérten segíteni a Magyarországra menekülő ukránokon, és másokat is erre bíztattam. Örömmel töltött el, amikor a kievi reptérért vívott csatában az orosz hadvezetés hibái és egy maroknyi ukrán katona hősiessége miatt meghiúsult az ukrán főváros elfoglalása.
Felcsillant a remény
Ahogyan teltek a hónapok, és beállt a front, az érdeklődésem is napi félórányi hírkövetésre csökkent le. Az ukrán ellentámadás sikerei a Herszon régió visszafoglalása, a Zaporozsec régióban az orosz hídfőállások elfoglalása, az orosz flotta zászlóshajójának az elsüllyesztése azt mutatták, hogy van reménye az ukrán hadseregnek, hogy visszaszorítsa az oroszokat a határokon túlra. Aztán ismét beköszöntött a sár szezonja, amikor tapottat sem tudtak haladni a harci masinák, elkezdődött az első világháború verdun-i vérszivattyúhoz hasonló csatája Bahmutért.
Kimerültség a háborús hírektől és az ukrán sereg kimerülése
A háború egy éves évfordulóján már a fronton történt eseményeket csak nyomokban követtem, és egyre inkább azon elemzéseket olvastam és néztem, hogy mikor és hogyan érhet véget a háború. Hiszen beálltak a frontok, és a szó szoros és átvitt értelmében az ágyútöltelékek mennyisége határozta meg a harctéri eseményeket. Egyetlen váratlan akció a Wagner névre hallgató orosz zsoldos csoport lázadása volt, ami kimerült egy nap alatt. Ez volt a felőrlődés háborúja.
Számos kérdés érdekelt. Mennyi stratégiai tartaléka lehet még az orszoknak? Mennyi politikai akarat van még a nyugati országokban, hogy életben tartsák az ukrán hadsereg reményeit? Hol húzódhat meg a határ, ha lesz fegyverszünet? Működnek-e a nyugati szankciók Oroszországgal szemben?
Elhibázott szankciók
Bár ritkán értek egyet a jelenlegi magyar kormányzat orosz-ukrán háborúban tanúsított magatartásával, és az elején magam is kritizáltam, de mostanra be kellett látnom, hogy az EU-s szankciók valóban elhibázottak voltak. De pont nem a céljával, hanem a módjával és az eredményességével vannak problémáim. Annyi kiskaput hagytak nyitva ezek a szankciós rezsimek, hogy az orosz gazdaság él és virul. A CNN szerint a Kreml soha nem volt még gazdagabb, köszönhetően annak, hogy indiai zászló alatt hajózva szállítják az orosz olajat, az EU-s országok az Oroszországgal vámunióban lévő Közép-Ázsia országokba irányuló exportja rakétaként nőtt ki. Ugyanúgy hozzájut minden piacához és import cikkéhez az orosz gazdaság, mint eddig, csak kisebb kerülőúton.
Hosszú háború
Ahogy 2014 óta, lassan tíz éve folyik a háború a szomszéd országban, lehet hogy még tíz évig is eltarthat. Az orosz állam költségvetési tervei hosszú háborúra rendezkedtek be. A legújabb katonai fejlesztéseit még csak ritkán veti be a fronton, besorozni újoncokat is csak a külső főleg etnikailag nem orosz régiókból kezdett el az orosz hadsereg. Putyinnak rutinja van az ilyesfajta elhúzódó “befagyott konfliktusok” kezelésében. Abházia és Dél-Oszétia szakadár tagköztársaságai Grúziában orosz katonai jelenlét mellett élik a mindennapjaikat évtizedek óta. Valószínűleg ez a sors várhat a most megszállt területek lakóira is.
—————
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
