Korábbi cikkemben jeleztem, hogy apukaként és pedagógus feleségem okán is lesz jó sok közöm a digitális tanuláshoz. Azt látom eddig, hogy igen nagy szervezést igényel, hogy minden szülő telepítse, megismerje és jól használja az online tanuláshoz szükséges szoftvereket. Ráadásul – persze túlzással – ahány tanító, annyi szoftver. Tehát sok iskolában más program kell a délelőtti órákhoz, és más a délutáni leckeíráshoz/ellenőrzéshez.
Amikor feleségem tanulgatta az egyik ilyen szoftvert, bizony nekünk is kellett segítség hozzá, pedig nekem van némi közöm az informatikához, elvégre taníthatmán a tárgyat hatodikig. Persze ha ismeretelen a szoftver, akkor hiába minden tudás. Csak segíthet ez, de nem leszek azonnal tökéletes felhasználó. Szóval kiképeztük magunkat Youtube oktató videóval, utána már ment. Ezzel éjszakába nyúlóan elszórakoztunk, mert akkor kezdtük, amikor a gyerekek már ágyban voltak, megvacsiztunk és fújtunk is egyet.
Egyik nap egy fél osztály ébresztett
Reggel arra ébredtem valamikor fél nyolc felé ( ez még nekem többször alvásidő, mivel gyakran éjjel is írok még), hogy valaki beszél a nappaliban. Miután azt levágtam, hogy nincs ott senki, arra gyanakodtam, hogy a fiam megkaparintotta a tabletet, és valamilyen videót néz. Át is szóltam neki, hogy ezt most ne. Erre visszaszólt, hogy nem érti, mi a bajom. Ekkor már felkeltem és szétnéztem a házban. Mentem a hang után. A laptopból jöttek, ekkor már több gyerek is hahózott, tanító nénizett. Ekkor lett világos, hogy elfelejtettük kinyomni a szoftvert és kikapcsolni a laptopot. Az osztály pedig azt látta, hogy a feleségem be van jelentkezve, biztos valamit akar. Őt szólítgatták. Azóta figyelünk, hogy ne legyen nyitva az alkalmazás.
Vajon mi a helyzet a GDPR-rel?
De nem mindenki figyel erre. A minap az egyik szülő összes otthoni beszélgetését hallgathattam volna, ha nem nyomom ki a hangot. Ki tudja, mi minden hangzott el, de bármi is, ahhoz senkinek semmi köze nincs. És itt érkeztünk meg oda, hogy vajon adatvédelmi szempontból mennyire van rendben, hogy a gyerekek beköltöznek a pedagógusok szobájába és fordítva. Valamint, hogy minden szülő belehallgathat egy társuk beszélgetéseibe, ha ő nem volt elég figyelmes.
Az alsógatyás apukák réme lehet az online tanulás
Miután megtudtam, hogy nem csupán hangban fog kommunikálni a gyermekem és feleségem másokkal, még inkább figyelni kell. Például arra, hogy megy-e a kamera, ha éppen a fürdőszobából kislattyogva alsógatyában igyekszem a reggeli kávéért. Ezért gyakran hallja a feleségem mostanában: Van kamera is? Ha jön a megnyugtató „nincs” válasz, akkor folytatom az utat, gyűrött pólóban, alsóban és papucsban a konyháig.
Szokni kell na, hogy ott van a monitoron 20 gyerek és anyuka, a laptop kamerája mögött pedig a fél nappali. Ésszel kell közlekedni, és naponta többször is megnézzük, hogy biztos kiléptünk-e minden olyan szoftverből, amely hangot és/vagy videót közvetít a nagyvilág felé.
Amúgy csinálja a gyerek is, feleségem is. Nem egyszerű, főleg a gyereknek, mert sok a csábítás a környéken. Ott a videojáték, az udvar, a tesó, a mesefilm és a Roblox a számítógépemen. Látja a gyerek is, hogy más ez, lazább azért, hajlamos könnyebben venni. Pedagógusok révén, mi viszonylag jól kezeljük a helyzetet, úgy hiszem, de nem tudom, hogy akinek nincs köze az oktatáshoz, annak mennyire egyértelmű egy-egy helyzet. Becsülök mindenkit, aki ezt a kényszert meg tudja oldani.
Gunity Gábor főszerkesztő