Nehéz megmondani, melyik az a beszédtéma, ami leginkább foglalkoztatja napjainkban a közvéleményt, de az állatvédelem ügye biztosan az. Állatelhagyás, bántalmazás, éheztetés, viadaloztatás, zsákban kidobott kölykök, erdőben kikötözött kutyák. Mindez a szemünk előtt történik, és hiába az állatvédelmi törvény, az önkormányzatok sem állnak a helyzet magaslatán.
Az állatvédelem témakörében hat vidéki független szerkesztőség készített körképet. A közös munkában a Borsod24, a Debreciner, a Kecsup, a Nyugat, a Veszprémkukac és a Szegeder munkatársai vettek részt. Számba vettük a menhelyek gondjait, a pénztelenséget, a civil állatmentők embert próbáló munkájára és némileg ráláttunk a felelős állattartás jelenére és reménybeli jövőjére is. Az alábbiakban mindegyik cikk rövid összefoglalója olvasható.
VESZPRÉM KUKAC – A pokol tornácától a keményebb szigorig
Az állatvédelem szempontjából Veszprém nem tartozik a problémás területek közé, de a megye térképén vannak sötét foltok. Itt él Ovádi Péter, az állatvédelemért felelős kormánybiztos és a városban nyílt meg nemrég az ország talán legkorszerűbb menhelye, a PUMI Veszprémi Állatvédelmi Kompetencia Központ. A beruházás kormányzati és önkormányzati pénzből valósult meg. Eközben az Állatvédő Egyesület Veszprém történetében ott sűrűsödik az állatvédelem összes nyomorúsága. Több évtizede kitűzött céljuk idén végre megvalósul, a „szegényházból” civilek és vállalkozók segítségével új állatotthonba költözhetnek. A finishbe pár millióval az önkormányzat is beszállt. Nem egy tipikus sikersztori, de ők a „minden jó, ha a vége jó” örömével készülődnek birtokba venni az új menhelyet.
Az állatvédelem összes terhét civil egyesületek, alapítványok cipelik és rogyadoznak a súlya alatt. Sokan közöttük elhivatottak, de akadnak „megélhetési” állatvédők is. Nagyon gyorsan kellene rendet csinálni, egyszerre célozva a felelőtlen és bántalmazó gazdákat, a szaporítókat, az önkormányzatokat, a menhelyeket és a gyepmesteri telepeket és a kötelező ivartalanítás mielőbbi bevezetésére lenne szükség.
A Veszprém-kukac írásában Veszprém két ismert állatvédelmi szervezetét is bemutatja.
DEBRECINER : „A magyar ember úgy szocializálódott, hogy van kutya, …de tudatlanság is van”
A Mancsmentő Állatvédő Egyesület látja el jelenleg az ebrendészeti feladatokat 14 Hajdú-Bihar megyei településen. Pierog Katától, az egyesület vezetőjétől érdeklődtünk a kóbor kutyák helyzetéről. Elsőként arról kérdeztük, hogy melyik a jellemzőbb náluk: a gazdája válik meg a kutyától, vagy utcáról szedik össze az ebet. Elmondta, hogy mivel ők ebrendészeti feladatokat látnak el, így inkább az a jellemző, hogy utcán lévő kóbor kutyákat fogadnak be. Előfordul azonban olyan is, hogy valaki felhívja őket, hogy nem tudja tartani a kutyát, vagy ha rossz körülmények között él az állat, akkor „kiemelik” az állatot a családból.
Beszélt arról is, hogy az olyan „szegregátumokban” van nagy probléma, ahol a mélyszegénység jellemző, tehát az emberek is rossz körülmények között élnek. Az ilyen helyeken figyelik a kutyákat, ha úgy látják, van akarat arra, hogy a kutyát jól/jobban tartsák: etetik, foglalkoznak vele, akkor igyekeznek segíteni az állattartónak.
Pierog Kata úgy látja:
„a magyar ember úgy szocializálódott, hogy van kutya, de tudatlanság is van”.
Sokan még mindig abban a tévhitben vannak, hogy például az ivartalanítást állatkínzásnak gondolják, ám „a szuka kutya nem vágyik az anyaságra, a kan kutya nem vágyik az apaságra, ilyen nincs!” A kóbor kutyák számát szerinte az ivartalanítással lehetne csökkenteni, így a Mancsmentő Állatvédő Egyesület is rendszeresen vállalja az ivartalanítását olyan kutyáknak, akiknek gazdái anyagi okok miatt nem tudják ezt a beavatkozást kérni.
Kérdeztük arról, hogy mennyire jellemző náluk egy-egy állat elaltatása, Pierog Kata kiemelte, hogy mivel ő állatvédő, számára az a legfontosabb, hogy a kutya éljen. Hozzátette, hogy törvény szerint 45 nap után lehet elaltatni egy kutyát, ám ezzel a lehetőséggel ők még nem éltek, minden esetben igyekeznek valamilyen megoldást találni az állatoknak. További részletek a Debreciner cikkében olvashatók.
NYUGAT – Az igazi szuperhősök kétszárnyúakat és négylábúakat mentenek
Bogáti András természetőr, több mint húsz éve menti az állatokat, a rókától a sünig, a sarlósfecskétől a gólyáig. A szombathelyi állatmentő telefonszámát sokan ismerik. Ha megcsörren a telefonja és bajba jutott állat miatt hívják, rögtön félreteszi a munkát. Mentett már madarat a magasban, de a befagyott szombathelyi Csónakázótóból is. A Nyugat.hu-nak szívesen elevenített fel néhány emlékezetes esetet.
Arról az összefogásról is mesélt, amikor egy sérült gólya miatt fogott össze a tűzoltókkal és az EON munkatársaival. Az állat lába beleakadt egy vezetékbe és nem tudott elrepülni. Az áramszolgáltató lekapcsolta a közvilágítást, áramtalanította a hálózatot. A tűzoltók emelőkosaras autóval vonultak a helyszínre, lehozták a gólyát, Bogáti András pedig lefertőtlenítette a sérült felületet, visszahúzta a bőrt, bekötözte a lábát. A madár az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozó, kőszegi Chernel-kertbe került – olvasható a Nyugat.hu cikkében.
BORSOD24 – A szöges virslitől a puskáig – állatkínzási módszerek Miskolcon
A napokban terjedt el a hír a miskolci közösségi médiafelületeken, hogy kutyasétáltatás közben egy nő szögekkel teleszúrt virslidarabokra bukkant a városban. Úgy tűnik, az egyik helyi lakó ezzel a módszerrel próbál elűzni az ebeket a környékről, akár azok halála árán is. Döbbenetes, de nem ez az egyetlen módja annak, hogyan bánunk az állatainkkal, akiket elvileg társunknak fogadtunk.
A történetnek nem lett tragikus vége, a kutyasétáltató hölgy ugyanis még időben észrevette, hogy valami nagyon nem stimmel a kis ételdarabokkal és közelebbről is megvizsgálta, mielőtt kutyája megehette volna azokat. Ezek után született meg az alábbi poszt:
“MISKOLC-DIÓSGYŐRI KUTYÁSOK! Kérlek, nagyon figyeljetek oda a sétánál! A kishídnál lévő füves területen az egyik kutyám majdnem megevett egy szögekkel telenyomott virslit! Csak az isteni szerencse volt az, hogy nem ette meg és nem történt óriási tragédia! Közelebb érve nem egy, hanem legalább hat darab szöggel telenyomott virsli volt szétdobálva. Amit találtam azt felszedtem!” – írta a posztoló majd a tettesnek nem éppen burkolt jókívánságait is elküldte.
Egy helyi állatvédő közzétett egy rövid bejegyzést arról is, hogy a szöges virsliken kívül milyen válogatott kínzásokat eszelnek ki az ebek ellenségei. Például sörétes és egyéb fegyverekkel lövöldöznek rájuk, de volt rá példa, hogy nyilakkal célozgatták őket – számol be a Borsod24.
SZEGEDER – Nem a plusz férőhely oldja meg a kóborkutya-helyzetet
Számos állatvédő szervezet működik Szegeden és Csongrád-Csanád vármegyében, az egyéni kezdeményezésektől egészen a nagyobb alapítványokig. Egyaránt nehéz a helyzetük, hiszen – bár az adó 1százalékának összege emelkedett – őket is súlyosan érintette az infláció miatti áremelkedés. Ez igaz a legnagyobb felajánlásokat kapó és legismertebb alapítványra, a szegedi Tappancsra is, de nincs jobb helyzetben, mint 5–6 évvel ezelőtt.
A Tappancs-tanyán dolgozók teljes munkaidőben, bejelentetten végzik a munkájukat, így hatalmas pluszkiadást jelentett az alapítvány számára, hogy az évek során gyorsan emelkedtek a bérköltségek is az inflációval. Hiába a Tappancs az ország legjobban támogatott állatmenhelyeinek egyike, nagyobb léptékű fejlesztés nem tudott megvalósulni az elmúlt években. A szakemberek ugyanis nem vállalnak el kis munkákat, eközben pedig a költségek is elszálltak az infláció miatt.
– Alapvetően férőhelybővítést sem tervezünk, nem a plusz férőhely oldja meg a kóborkutya-helyzetet. Pár nap alatt megtelik, és onnantól több állat dekkol a menhelyen. Így is hatalmas állategészségügyi költséggel jár a bentlakók ellátása. Az épületek felújítására szükség lenne, de nincs rá mód, hogy belefogjunk – nyilatkozta a Szegedernek Farkas Gabriella. A menhelyet működtető alapítvány kuratóriumi tagja arról is beszélt, a cicákhoz képest miért van most arányaiban kevesebb kutya a menhelyen.
KECSKEMÉT – Lelkes állatvédők, aktív civilek, hiányos ügyelet
Kecskemét számos állatvédő szervezettel rendelkezik, akik a kóbor házi kedvencek begyűjtésén túl aktív szerepet vállalnak abban is, hogy megreformálják az állattartási kultúrát. Szintén érzékelhető egy erős civil összefogás is a városban, amit az állatszeretet motivál, ugyanakkor a visszajelzések alapján továbbra is hiányérzet mutatkozik az önkormányzat által nyújtott állatorvosi ügyeleti lehetőségek terén.
A város egyik legismertebb állatvédői a Menhely az állatokért alapítvány, akik jelenleg közel 1 hektáros területen 300-400-as állatállománnyal dolgoznak. Szintén közkedvelt csapat az Argos Állatvédelmi Egyesület, akik az állatmentés mellett komoly hangsúlyt helyeznek a szemléletformálásra és az állattartási kultúra megreformálása.
Kecskeméten és környékén talált vagy elveszett állatokkal kapcsolatos jelzéseknek ad teret egy közel 14.000 tagot számláló facebook csoport. A „több szem többet lát” alapon működő felület célja, hogy a fotóval feltöltött elveszett kedvencek híre minél szélesebb körben elterjedjen.
A kecskeméti állattartók körében visszatérő téma, hogy egy megyeszékhely hogyan működhet állandó állatorvosi ügyelet nélkül. A gazdák legtöbbször kénytelenek esténként, vagy hétvégén más városokba szaladgálni a súlyos állapotban lévő kedvenceikkel. A téma kapcsán több alkalommal egymásnak feszült már a városvezetés és az önkormányzat – olvasható a Kecsup.hu-n.
